A társasházak is több pályázat közül választhatnak, például akkor is érdemes támogatás után kutatni, ha megunták, hogy az udvar teljesen élhetetlen hely, és egy zöldellő közösségi teret szeretnének létrehozni. Az egyik kánikulai napon meg is néztük, hogy a MOL Zöldövezet Programjának három nyertes pályázója hogyan alakította át azt a pár négyzetmétert, ami rendelkezésükre állt.
Az izzasztó, de tanulságos túra Újlipótvárosban indult, ami egy igazi kisváros a nagyvárosban. Mielőtt elmerültünk volna a belvárosi kertépítés lehetőségeiben, Bilau Dea, a Hosszúlépés egyik sétavezetője el is mondta miért különleges ez a városrész. Nos, ezt már tervezetten építették, ez az első kerület, ahol például ügyeltek arra, hogy át tudják szellőztetni. Igen, ezért van ennyi utca, ami merőleges a Dunára. És még egy kis történelem, 1944-45-ben itt hoztak létre egy nemzetközi gettót, vagyis sok épület védett házként funkcionált. A Pannónia utca 54., ahonnan indultunk, viszont nem védett, hanem csillagos ház volt.
Konyhakert babakocsi- és biciklitárolóval
A történeti visszatekintés után Nagy Ildikó Réka tájépítész magyarázta el, hogy - főképpen nyáron - miért is annyira élhetetlen hely a belváros a zöldövezettel szemben: egyrészt rosszabb a levegő a közlekedés miatt, és a sok beton miatt pedig magasabb az átlaghőmérséklet, és éjszaka sem igazán tud lehűlni a levegő. Persze ha van lehetőség arra, hogy az udvart telepakoljuk növényekkel, akkor sokat javulhat az életminőségünk. A pályázatban persze általában meghatározzák, hogy milyen növényekre lehet költeni a pénzt, a Pannónia utca 54. részben haszonnövényeket vettek. "Mivel több kisgyerekes család is él a házban, ezért többen is kérték, hogy haszonnövényeket is termesszenek, hogy a kicsik lássák, hogyan lesz egy apró magocskából gyönyörű piros paradicsom a tányéron. Ezért mindenképpen terveznek paradicsomot, paprikát és futóbabot termeszteni" - érveltek. Az udvaron padokat, bicikli- és babakocsi-tárolót is terveztek a praktikum jegyében.
Műfű borostyánnal és évelőkkel
Egy romkocsmában nyilván senkit nem zavar a repedezett beton, sőt, de egy olyan udvaron, ahol kisgyerekek is játszanak, ez nem annyira pálya. A Rózsa utca 57. közel van az Andrássy úthoz, és ugyan nincs messze a Városliget, azért a közterületi zöldfelületekkel nem áll olyan jól a környék, és ezért fontos, hogy az a kevés, ami van, az minél minőségibb legyen - tudtuk meg. Szégyen vagy sem, itt szembesültünk azzal is, hogy pár percnyire lévő Kodály körönd egykor szemétlerakó volt, és hogy a környék egykori arisztokratáinak köszönhetjük, hogy van kisföldalatti, eredetileg ugyanis villamossal oldották meg volna a tömegközeledést, de nekik nem tetszett ez a zajos lehetőség.
De vissza a programhoz. A tájépítész szerint a szomszédos ház falán terjeszkedő borostyán egy jó alap volt, hiszen megköti a szennyezéseket, és persze látványnak sem utolsó, és a szakemberek szerint ha egy vakolatot jól csináltak meg, akkor a futónövényektől sem lesz semmi baja. Az 1891-ben épült ház belső udvara ugyan 110 m2-es, de az U-alak miatt szűkösek voltak a lehetőségek, a cél pedig az volt, hogy "az udvar aktuális funkcióit (átjárás, biciklitárolás) megőrizzék, és egy olyan interaktív teret alakítsanak ki, amelynek határai nem állandóak. A magas virágágyásokba végül több mint 85 cserje és évelő növény került, és egy plantérben egy berkenyefa is helyett kapott, az egynyári növényeket pedig a lakók dobták be a közösbe. A Rózsa utca 57. lakói kicsivel több önrészt vállaltak, mint ami elő van írva, és csak későn derült ki, hogy a megfelelő szigetelés, vízelvezetés bizony többletköltséggel jár. idővel mindenesetre az udvar fennmaradó részét is szeretnék átalakítani, itt talán helyet kapnak majd gyógy- és fűszernövények is.
Gangkoncert és udvari könyvtár
Így néz ki egy udvar, amit egy tájépítész tervezett. A Dembinszky utca 33. udvarának nagyon sok kedves kis részlete közül nekünk a minikönyvtár lett a kedvencünk, ahova bárki leviheti megunt könyveit, és persze el is lehet vinni az olvasnivalókat. A lakók egyébként évente többször is összejövetelt tartanak az udvaron, az avatást is koncerttel és kertmozival ünnepelték meg. Persze a jó munkához idő kell, a felújítás/átalakítás másfél-két hónapig tartott, és szükség volt három teherautónyi termőföldre is, amire a törmelékkel, sóderrel kevert talajt ki lehetett cserélni. Bár erre nem biztos, hogy mindenhol van lehetőség, és maradnak a planténerek, magaságyások, a növények számára - legalábbis laikusként azt gondoljuk -, hogy ez a legkedvezőbb megoldás.
Akárcsak az első helyszínen, itt is vannak konyhakerti növények, és a gyerekek saját maguk vethetnek, ültethetnek, és gondozhatják azokat. Ottjártunkkor nem találkoztunk vele, de az ismertető szerint a lakók beszereztek egy ponyvát is, amit ki lehet feszíteni az udvar fölé, hogy a közös programokat ne zavarhassák meg még futó záporok sem. Az egyébként mindhárom helyen elhangzott, hogy az ilyen és ehhez hasonló projektek nemcsak azt a célt szolgálják, hogy egy szebb és élhetőbb környeztet teremtsünk, hanem a közösségépítésben is fontos szerepet játszanak.
