250 millió évvel ezelőtt Skóciát még nem köd és eső borította, mint manapság, hanem homokdűnékkel borított sivatag. Ennek a kihívásokkal teli tájnak az egyik lakója egy zömök, leginkább a mai disznókat eszünkbe juttató ősállat volt, amelynek két agyara nyúlt ki a csőrös állkapcsokból. Mivel a negyed százada Elginben talált maradvány a legjobb állapotban fennmaradt kövülete ennek a fajnak, Elgin csodája néven ismert. A fura lényt a tudósok Gordonia névre keresztelték, és egy terjedelmes tanulmányt szenteltek neki az Oxfordi Egyetem zoológiai folyóiratában.
Az evolúció megértését segítheti ez az állat-ős
A földtörténeti perm időszakban élt Gordonia az emlősök elődjének tekinthető állatfaj volt, amely még őrizte hüllőősei tulajdonságait. Természetesen a csontjai réges-régen lebomlottak, ám a finomszemcsés homokkőben utána maradt üreg kiválóan megmutatta, hogyan is nézhetett ki az egykori állat feje. Nagy felbontású háromdimenziós képalkotó eljárás segítségével a kutatóknak sikerült reprodukálniuk a koponyáját és digitálisan leképezni az agyát, így fogalmat alkothatunk ennek a kulcsfontosságú szervnek a méretéről.
Azt rögtön le kell szögezni, hogy a Gordonia agya messze volt egy mai emlősétől. Ám agyának testéhez viszonyított mérete már előrevetítette azt az intelligenciát, amely később segített az emlősöknek – köztük az embereknek – uralmuk alá hajtani a Földet.
„Összességében a Gordonia agya inkább egy hüllőének felel meg, mint egy emlősének, annak ellenére, hogy közelebbi rokonságban áll velünk, mint bármely ma élő hüllővel”
– fogalmazott Hady George, a Bristoli Egyetem kutatója, a most megjelent tanulmány vezető szerzője, aki szerint az agy és a koponya egyes részletei fontos fejlődési adatokkal szolgálnak egy olyan korszakból, ahonnan eddig még nem sok adatunk volt.
Így nézett ki az eddig ismeretlen ősállat
A Gordonia egy méter hosszúságúra és 45 kilogrammosra nőtt, feje kissé a bulldogéra emlékeztet, és bár testfelépítése zömök és disznószerű volt, lábai rövidebbek voltak, mint a sertéseké. A csőr és agyar kombináció segítette növényevő életmódját, különösen a lédús gyökerek kikaparásához volt hasznos.
Agyának elülső része – az előagy – arányaiban sokkal kisebb, mint bármely emlősé, viszont a tobozmirigynek nevezett szerv, amely az anyagcsere-funkciókra hivatott, jelentősen megnagyobbodott.
„Ami azonnal látszik, hogy az agya nagyon különbözik a miénktől, nem a megszokott kerekded forma, hanem inkább egy hosszú, íves cső. De bár az alakja furcsán néz ki, a térfogatát tekintve láthatjuk, hogy elég nagy a test méretéhez képest”
– mutatott rá Steve Brusatte, az Edinburghi Egyetem paleontológusa, a tanulmány társszerzője, aki szerint mindez rávilágít arra, hogy az agynak mennyit kellett még változnia ahhoz, hogy olyanná váljon, amilyennek ma ismerjük.
Agymérete előrevetítette az intelligencia fejlődését
„Az intelligencia mérése még a mai állatoknál is nehéz feladat, hát még kihalt fajok esetében. De annyit bizonyosan állíthatunk, hogy a Gordonia a maga idejében okos lény lehetett, mert a többi korabeli állathoz képest arányaiban nagyobb volt az agya” – fogalmazott a szakember hozzátéve, hogy itt érzékelhetjük először saját hatalmas agyunk korai evolúciós gyökereit.
A Gordonia a protoemlősök közé tartozott, amelyeket a tudomány dicynodontáknak nevez. Körülbelül 265 millió évvel ezelőtt jelent meg a Pangea szuperkontinensen, és nagyjából 200 millió évvel ezelőtt halhatott ki. Ha ő maga nem is élte túl a földtörténet legnagyobb mérvű tömeges kihalását, amelyet feltételezések szerint az elképesztő méretű szibériai vulkáni tevékenység okozott, a dicynodonták csoportjának más tagjai mindenesetre valahogy átvészelték. Ennek a csapásnak a következményeként jelentek meg az első dinoszauruszok valamikor 230 millió évvel ezelőtt. Az emlősök ezt követően, mintegy 210 millió éve bukkantak fel, amikor még nem vehették fel a versenyt a dinókkal. Csak azután rúghattak labdába, hogy egy 66 millió évvel ezelőtti aszteroida-csapás kiirtotta hatalmasra nőtt vetélytársaikat, így az emlősök megkapták a lehetőséget, hogy az evolúció útján uralkodó fajjá váljanak a bolygón.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
