EGO

“A kóros nárcizmusban a kapcsolat a hatalom játszótere”

S-W. Zsó 2017. március 29., szerda 18:07

Hófehérke mostoháját gonosznak könyveltük el gyerekkorunkban és azóta sem változott a róla alkotott képünk. Ugyanilyen könnyen a környezetünkben élőket is hajlamosak vagyunk önzőnek, nagyképűnek vagy nárcisztikusnak bélyegezni - anélkül, hogy egyáltalán meg akarnánk érteni, miért lettek olyanok, amilyenek.

“A narcisztikus személyiségzavarról szóló tömörebb vagy hosszabb leírások leginkább a megfigyelhető vonásokra és főleg a magatartásra összpontosítanak, de a belső, rejtett részt, a dinamikát és az okokat nem világítják meg” - véli Bánki György pszichiáter, akinek tavaly megjelent könyve, A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról pont azért olyan értékes és izgalmas olvasmány, mert a lehető legközelebb hozza ezt a bonyolult jelenséget a laikusokhoz, miközben egy csomó félreértést helyre tesz. Sőt, a szerzőnek még azt is sikerült elérnie, hogy olvasás közben folyamatos önvizsgálatot tartsak; hogy átértékeljek egy-egy fontos vagy éppen jelentéktelennek tűnő mozzanatot az életemből. Bánkival a Café Vian Gozsduban beszélgettünk. Ott, ahol ezen a köteten éveken keresztül dolgozott.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Pszichológushoz járni az elemi mentálhigiéné része

Sákovics Diana 2017. március 28., kedd 18:32

Mikor van szükségünk pszichológusra? Mikor jó egy pszichológus? Mi történik a pszichológusnál? Interjú dr. Lisznyai Sándor klinikai és tanácsadó szakpszichológussal.

Miért éri meg pszichológushoz fordulni? Hogy érdemes pszichológust választani? Ezek a kérdések gyakran felmerülnek itt, a Dívány pszichológia rovatában. Bár az internetnek köszönhetően egyre több információnk van arról, mi az ördög az a pszichológia, és mit várhatunk pontosan egy pszichológustól, homályos részletek bőven akadnak. Az elmúlt két évtized ugyanis még édeskevés volt ahhoz, hogy a pszichológia beágyazódjon a mindennapjainkba. Pedig nagyon sokat segítene az életünkön. Különösen, ha szeretnénk érteni azt, ami velünk és a környezetünkben történik, ha boldog és kölcsönösen jó emberei kapcsolatokra vágyunk, és szeretnénk jól érezni magunkat a bőrünkben.  

Dr. Lisznyai Sándor klinikai és tanácsadó szakpszichológussal beszélgettem. 

Ha érdekel, mit tehetsz meg magadért...

... a sikeres változásért, és miben lehet segítségedre egy pszichológus, gyere el március 31-én a MOM Kulturális Központba pszichológiai rendezvénysorozatunk következő állomására, és hallgasd meg dr. Lisznyai Sándor előadását. Jegyeket itt vásárolhatsz. További rendezvényeinkről pedig mindent megtudhatsz, ha feliratkozol hírlevelünkre.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezért nem mindegy, milyen nevet ad a gyerekének

Szalay Ágnes 2017. március 27., hétfő 17:36

A nevekhez általában tapad egy társadalmi imidzs, és egy idő után öntudatlanul is kezdünk úgy kinézni, hogy megfeleljünk ennek. Kutatás.

Nagy mániám a neveken való rágódás. Minden évben megnézem a legnépszerűbb nevek listáját. Kislánykorom óta mélázok azon, hogy milyen nevet fogok majd adni a gyerekeimnek – még úgy is ezt csinálom, hogy már nem is tervezünk gyereket. De ha lenne, mi lenne a neve??? Olthatatlan kíváncsiságot érzek, ha egy születendő babáról értesülök, hogy vajon milyen nevet kap majd, és aha-érzéssel nyugszom meg, amikor elárulják, hogy Szonja lesz vagy Máté. Ennél csak az a jobb, ha bevonnak a névválasztásba, és lehet érvelni a Mirjam vagy a Gáspár mellett. A férjem ilyenkor kissé fújtatni kezd, hogy Ne már, megint a nevek? Hagyjál már! Nem mindegy, hogy kit hogy hívnak? Csak egy név… Babonásan hiszem, hogy nem „csak egy név”, hanem igenis fontos, hogy mi az a név, és igenis jó sansszal lehet tippünk a név alapján, hogy milyenféle ember a viselője. Most egy kutatásban is ezt találták: van kapcsolat a név és az ember külseje között.

shutterstock 383270167
Távolról sincs vége, olvasson még »

A férfiak agya nagyobb, mint a nőké. De mit jelent ez a mindennapokban?

Aladár 2017. március 27., hétfő 07:24

Van különbség a nemek között az agy felépítése, és ebből kifolyólag a gondolkodás szempontjából?

A száraz tények azt mutatják, hogy a férfiak agya nagyobb, mint a nőké. Ugyanakkor mindez nem feltétlenül eredményezi azt, hogy létezik jól elkülöníthető női és férfi agy. Az agy működése szempontjából alig-alig akad különbség a nemek között.

shutterstock 467024672

Ismerős különbségek

Számszerűsíthető, de ezzel együtt is elenyésző különbségek csupán néhány területen léteznek, de egyértelmű következtetéseket ezek alapján sem lehet levonni. Néhány viszonylag egyértelmű példa azért akad, a nők esetében például sűrűbb a szürke állomány az agy azon trületén, amit az empátia képességéhez kötnek, ami megerősíteni látszik azt a hétköznapi vélekedést, miszerint a nők együttérzőbbek, mint a férfiak.

A különbségek ellenére sincs nyilvánvaló korreláció ugyanakkor a matematikai kompetencia terén. Az "férfi agy" ezzel összefüggésbe hozható területe ugyan aktívabb egy egyszerű matematikai feladat megoldása során, a nők esetében viszont sűrűbb ugyanezen a területen a szürke állomány koncentrációja. Hasonló aktivitás és koncentrációbeli különbségek ugyanakkor egyértelműbb eredményekkel szolgálnak a tárgyak fejben elforgatásának képessége terén. Itt a férfiak agyában tetten érhető nagyobb aktivitással már nem képes versenyezni a sűrűbb női szürke állomány. 

Káosz

Nehéz elkülöníteni ugyanakkor az anatómiai különbségek jelentőségét, és azt, hogy mekkora hatással vannak minderre a nők és férfiak viselkedését meghatározó eltérő társadalmi elvárások, élettapasztalatok. Összességében úgy tűnik, hiába rendelkezünk rengeteg adattal az agyat érintő méretekkel és funkcióval kapcsolatos különbségekről, ez az adattenger meglehetősen zavaros, így az agyat kutató tudósok következtetései is gyakran ellentmondásosak. Persze a helyzet kialakulásában az is közrejátszhat, hogy a nemek közti különbségeket kutatni manapság ingoványos terület, az erről írók pedig próbálják elkerülni, hogy egy-egy óvatlanabb kijelentésért szexistának bélyegezzék őket. Akit érdekel a téma, olvashat itt olyan elméletről is, ami a méretbeli különbségek létrejöttét éppen a hasonló funkcionális képességekre való törekvéssel magyarázza. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ismersz olyat, akinek mindenről a politika jut eszébe?

Marjai Kamilla 2017. március 25., szombat 15:48

A politikai és vallási fanatizmus függőség: a tudat beszűkül, megjelenik a sóvárgás. Addiktológus szakértőnk írása.

Miközben a vallási és politikai fanatizmus fogalmával nap mint nap találkozunk, mégis nehéz úgy elképzelni az efféle elköteleződést, mint egy függőséget. Elgondolkodtató, hogy miközben a belső indíttatásból fakadó értékválasztás megtartó erőként hat az egyénre, és akár védőfaktor is lehet mentálhigiénés szempontból, addig a végletekig hajszolt és hangoztatott értékek és elvek egyfajta függőséget rajzolnak ki. Hogy is van ez?

Távolról sincs vége, olvasson még »

Zimbardo figyelmeztet: nagyon vigyázzunk Trumppal!

Csonka Balázs 2017. március 24., péntek 12:50

Az ismert szociálpszichológus, Philip Zimbardo tavaly tavasszal megjelentetett egy cikket a narcisztikus személyiségzavarról, melyet a jelenlegi elnök arcképével illusztrált. Ez a szolid utalás az Útmutató, hogyan vegyük észre a narcisztikusokat alcímet viselő írásban bevallottan arra irányult, hogy már a kampányidőszak előtt világos legyen az emberek számára: nem minden esetben szerencsés döntés egy súlyos mentális zavarral élő emberre bízni az ország irányítását. Trump beiktatását követően azután több, mint negyvenezer mentálhigiénés szakember írta alá azt a petíciót, melyet John Gartner amerikai pszichiáter indított, és melynek célja, hogy a pszichológusok és pszichiáterek kiálljanak amellett, hogy Trump súlyos mentális betegsége miatt alkalmatlan arra, hogy egy szuperhatalmat vezessen.

GettyImages-610603738
Fotó: Win McNamee / Getty Images Hungary
Távolról sincs vége, olvasson még »

5 dolog, amiért érdemes 30 után szülni

Szalay Ágnes 2017. március 22., szerda 17:48

Meddig halogatjátok még? Jaj, lányom, te sem leszel fiatalabb! Ketyeg a biológiai óra, mikor szánod rá végre magad? Nem fogod bírni az éjszakázást! Nem elég megszülni azt a gyereket, fel is kell nevelni! Mindig az a karrier, mit akarsz azzal? Aztán majd ott állsz vénségedre egyedül! Nagyon aggódom értetek, ebben a korban már nem lesz egészséges a baba!

Nem sorolom tovább. Szerintem minden nő csípőből hozzá tud tenni kettőt-hármat saját gyűjtésből. Legalábbis azok, akik elmúltak harminc évesek, és még nem totyog a lábuk körül néhány, de minimum egy gyerek. És ezek még csak az anyukák, nagynénik, szomszédok, pénztáros nénik, idősebb kollégák, körzeti orvosok és barátnők aggodalmai. A politikusokat és énekeseket meg sem említeném. Pedig nem akkora katasztrófa idősebb korban szülni! Sőt!

shutterstock 367136939
Távolról sincs vége, olvasson még »

Gyakrabban válnak el, akik jól néznek ki

Aladár 2017. március 22., szerda 07:26

Új kutatások egész sora szól amellett, hogy a szépség bizony rizikófaktor, ha párkapcsolatokról van szó.

A külsőjüket tekintve vonzóbb emberek könnyebben találnak partnert, ugyanakkor a kapcsolataik is gyakrabban mennek gajra. Mindez azért van, mert hajlamosabbak alternatív partnerek után nézni, különösen, ha elégedetlenek aktuális kapcsolatukkal.

A kutatási erdemények érthetőbbé teszik a szépek és jóképűek kálváriáját. Régebbi vizsgálatok azt bizonyítják, hogy jobban keresnek, bárhova mennek is, intelligensnek és barátságosnak gondolják őket, és ezenkívül olyan jelentéktelen dolgokra is jobbak az esélyeik, mint a boldogság. De most lehull a lepel, itt a sötét oldal! A féltékenység mellett most már instabil párkapcsolatokkal is számolniuk kell. 

shutterstock 355674770
Távolról sincs vége, olvasson még »

A fogyókúra kevés: a fogyáshoz tudatosság kell

Sákovics Diana 2017. március 21., kedd 18:03

Az elmúlt száz évben egyre kövérebbek vagyunk, és hiába fogyókúrázunk megállás nélkül, nem segít. Sőt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a sikeres fogyókúrákat követő időszakban az emberek többsége visszaszedi, amit leadott. De vajon miért? Mi történt az elmúlt száz évben? És mit tehetünk, hogy megállítsuk a tömeges elhízást? 

Többek között ezekre a kérdésekre kaptunk választ dr. Forgács Attila gasztropszichológustól, aki március 10-én, pszichológiai rendezvénysorozatunkon beszélt az elhízás lélektanáról. Az előadó, aki az ELTE Pszichológia Kar tanára, valamint a Corvinus Egyetem Pszichológiai Központ vezetője több évtizede kutatja lelkesen a témát. 

"Senki sem ébredt még arra, hogy kövér, pedig soványan feküdt le!" - állítja a gasztropszichológus, és nyilván igaza van. Az elhízás általában lassan, fokozatosan, szinte észrevétlenül történik. Elég, ha naponta csak egy marék mogyoróval, egy banánnal vagy egy kis darab csokival eszünk többet a szükségesnél: napi plusz 100 kcal egy év alatt 6 kiló súlytöbbletet jelent.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Miért éri meg pszichológushoz fordulni?

S-W. Zsó 2017. március 20., hétfő 19:23

Sokszor a szőnyeg alá söprés technikája tűnik a legegyszerűbb megoldásnak, amikor életvezetési problémákkal küzdünk, szorongunk, kiégünk vagy párkapcsolati gondjaink adódnak. Egy darabig talán működik is a “majd én megoldom” mantrázása - amivel sokszor sajnos csak áltatjuk magunkat -, ám minél tovább halogatjuk a rendrakást, annál inkább mélyül a probléma, így annál kisebb lesz az esélye, hogy tényleg a helyükre kerülnek a dolgok.

A legtöbben félünk a változástól, és jól tudjuk, mennyire nem egyszerű szembenézni önmagunkkal - főleg akkor, amikor úgy érezzük, egyedül maradtunk a bennünk uralkodó káosszal. Éppen ezért érdemes szakemberhez fordulni, aki segít minket abban, hogy megértsük a fennálló tünetek hátterét és a problémák feldolgozásával (de legalábbis megdolgozásával) visszaálljon mindennapjainkba az egyensúly. Ehhez azonban nekünk is keményen kell dolgoznunk.

Arról, hogy mikor és miért érdemes pszichológushoz fordulnunk, ismert szakembereket kérdeztünk.

shutterstock 164383718
Távolról sincs vége, olvasson még »

Én nélkül nem létezik mi: a szerelemfüggőség pszichológiája

Marjai Kamilla 2017. március 18., szombat 18:08

Nincs semmi a világon, ami olyan ellentmondásos jellemzőkkel írható le, mint maga a szerelem. Tudjuk róla, hogy „sötét verem”, meg azt, hogy „átkozott gyötrelem”, de máskor maga az újjászületés, az ősrobbanás vagy éppen a megnyugvás, a megérkezés. Megfejteni ezúttal sem fogjuk a szerelem szövevényes kódrendszerét. Ugyanakkor ha valami egyszerre képes ennyire euforizálni, máskor pedig megsemmisítően nyomorba dönteni, arról feltételezhetjük, hogy függőség kialakítására képes.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Te szeretnéd tudni, mit hoz számodra a jövő?

Brownie 2017. március 18., szombat 14:07

A filmsorozatok követői általában tűkön ülve várják a soron következő epizódokat, a megszállott nézők pedig legszívesebben már a sztori elején kiderítenék, melyik szereplővel mi minden fog még történni. Ha viszont a saját életünkről van szó, nem szeretjük a spoilereket, nem akarjuk tudni, mi lesz velünk jövő héten vagy tíz év múlva - derül ki egy a Psychological Review című szaklapban megjelent új tanulmányból.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az egymás iránti bizalom az út egy jobb világba

Szalay Ágnes 2017. március 17., péntek 07:24

Gondoljon egy olyan emberre a környezetéből, aki jó! Aki hisz az emberek jóságában, aki mindig segít, ha baj van, akinek befogad árva állatokat, akihez ön is bizalommal fordulna, ha segítségre lenne szüksége. Megvan? Akkor most gondoljon egy gazemberre! Olyanra, aki csak a saját érdekeit követi, átgázol másokon, nem mutat részvétet, és igazából csak a saját jól-létével törődik. Ilyet is talált? Hát igen, általában jószívűség, erkölcsösség, megbízhatóság alapon tudunk különbséget tenni az emberek között. Nem mindenki iránt érzünk bizalmat, és nem mindenki képes megbízni másokban. Pedig a bizalom elengedhetetlen ahhoz, hogy családok, szervezetek, társadalmak egyben maradjanak, a gazdaságban és politikában is kulcsszerepet játszik.

Távolról sincs vége, olvasson még »

6 tipp, hogy odafigyeljenek a mondandódra

Szalay Ágnes 2017. március 16., csütörtök 19:18

Történetek, sztorik, mesék és tanmesék. Nemrég írtam arról, hogy mennyire segíti a kommunikációnkat, ha az üzenetünket történetbe ágyazzuk. Ahelyett, hogy számokat, tényeket, vagy szabályokat sorolnánk, sokkal előbb célba érünk, ha egy izgalmas, együttérzést kiváltó, jó példát bemutató történetet mesélünk el. Az emberek várják is a történeteket, mert úgy alakult ki az agyunk, hogy jobban tudunk figyelni rájuk. A tripadvisoron például a tordai sóbánya működtetői szemére hányja valaki, hogy szép és izgalmas ugyan a látvány, de mennyivel jobb lenne, ha a bánya történetéből megindító sztorikat is megosztanának a turistákkal – sokat adna az élményhez. Elképzelhető, hogy igaza van.

Persze vannak jó és rossz történetek, nem mindegyik hat ránk ugyanúgy – ezt tanítják a storytelling trénerek. Például Jonah Sachs, aki azzal kezdi, hogy nem kell kétségbeesni, mindenki tud jó történeteket mesélni, az ember evolúciósan úgy van huzalozva, hogy sztorik befogadója és előadója legyen. Azért van pár szempont , amit érdemes szem előtt tartani:

shutterstock 274705757
Távolról sincs vége, olvasson még »

Miért kapott virágot nőnapkor?

Csonka Balázs 2017. március 15., szerda 11:15

Névnapja mindenkinek van, nemnapja viszont csak a nőknek. A nőnapi virág sokak számára a testet öltött jóindulatú szexizmus, sokan azonban nagy örömmel fogadják. A rendszerszintű elnyomás logikája éppen az, hogy jutalmazással is megerősítse a társadalmi erőviszonyokat: kedvesség, figyelem jár annak, aki készséggel elfogadja az egyébként hátrányos helyzetét. Hogy erről szól-e a nőnapi virág, hogy lehet-e kedves és figyelmes valaki anélkül, hogy segítse mindezt, azon múlik, mit jelent számára virágot adni, hogy mit ünnepel március nyolcadikán. Ez pedig az ünnep egyéni, személyes szintje. Nőnapi cikkeinkben a nők társadalmi helyzetével foglalkoztunk, az ünnep társadalmi szintjét mutattuk meg. A társadalmi tudatosság pedig az egyéni felelősségvállalásból fejlődhet ki.

shutterstock 105005924
Távolról sincs vége, olvasson még »

A legcsodásabb dolgok mindig másokkal történnek

Csonka Balázs 2017. március 14., kedd 18:56

Különleges ételek, egzotikus tájak, tengerparti szelfik, nevetős csoportképek a Facebook nyitólapján, egy sötét januári délután. Egyre több szorongással követjük ismerőseink kalandjait a közösségi médiumokon, miközben mindenki más valami szuper dolgot csinál. Az, hogy kimaradunk valamiből, olyannyira elterjedt félelem napjainkban, hogy az angolban már kialakult betűszava is van, ez pedig a FoMO (Fear of Missing Out). A félelem arra vonatkozik, hogy az életünkből kimarad valami fontos történés, nagyszerű élmény, vagy soha vissza nem térő lehetőség. A szorongás pedig, amit tapasztalunk, végső soron a társas kirekesztettség, a teljes elszigetelődés és magány archaikus félelméből ered.

shutterstock 260752652
Távolról sincs vége, olvasson még »

7 érdekes tény az álmokról

Brownie 2017. március 14., kedd 09:46

Álmodni szinte mindenki szokott, ám az embereknek mintegy hatvan százaléka nem emlékszik az alvás során “átélt” élményekre. De mégis min múlik, hogy egyesek fel tudják idézni az álmaikat, míg mások egyáltalán nem emlékeznek azokra? És mi az álmok célja? Tényleg van jelentésük, valamilyen üzenetük számunkra? Mindig is népszerű témának bizonyult ez a titokzatos jelenség, igazán nagy lendületet azonban csak az elmúlt évtizedekben kapott az alvás- és álomkutatás. Összegyűjtöttünk néhány izgalmas vizsgálati eredményt. Íme: 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ha ma drogoznék, már nem lennék életben

Sákovics Diana 2017. március 13., hétfő 19:23

Vajon mennyiben más ma drogozni, mint tíz éve? Mi jellemezte a régi és mi a dizájnerdrogokat?  És vajon melyikkel volt veszélyesebb az élet? Többek között ezekről a kérdésekről ír új cikkében Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns, felépülő függő, szenvedélybeteg segítő.

Szerzőnk sok évig használt intravénásan kábítószereket, főleg ópiátokat (heroin, codein, morfium, methadon) valamint serkentőket (amfetamin, kokain) és nyugtatókat, altatókat, és sok-sok alkoholt. Tapasztalatairól, valamint az állam és drogozás viszonyáról a Repülök a gyógyszerrel – A kábítószerezés története a szocialista Magyarországon című könyvbenírt bővebben. Körülbelül 15 kórházi elvonós leállási kísérlet és több rehabilitációs intézetben eltöltött 40 hónap után már több mint 14 éve él szer- és alkoholmentesen, felépülésben.

shutterstock 542466223
Távolról sincs vége, olvasson még »

Minél többet anyázunk, annál bunkóbbak vagyunk? Francokat!

Brownie 2017. március 12., vasárnap 16:32

Döbbenetes, hogy a mai fiatalok milyen csúnyán beszélnek! Bazdmegelnek, anyáznak, geciznek és sértő beceneveket adnak egymásnak. Mégis mire jó ez? - fakadt ki a minap egy buszmegállóban ácsorgó középkorú nő barátnőjének, miután elvonult mellettük egy hangoskodó gyerekbanda. A trágár kifejezések használatát bizonyos körökben egyszerűen jó poénnak tartják, ezen kívül azonban nem sok értelmük és funkciójuk van. Más az, amikor azért káromkodunk, hogy érzelmi egyensúlyban tartsuk magunkat. A szitkozódás ugyanis indulatból fakadó verbális kifejezése többek között a bennünk rejlő dühnek, fájdalomnak, csalódottságnak, iszonyatnak vagy irigységnek, azaz célja - többek között - a feszültség oldása. De mi másra jó még egy kiadós káromkodás? Egyáltalán mióta csináljuk? És hogyan választjuk ki a helyzethez „illő” szitokszavakat? Ha kíváncsi a válaszokra, görgessen tovább!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Te hiszel a homeopátiának?

Szalay Ágnes 2017. március 11., szombat 15:47

A tudományos kutatás drága dolog. Maga a kutatás is rengeteg pénzt emészt fel, azután fenn kell tartani intézményeket, és még az is pénzbe kerül, hogy az általában okosnak tartható kutatók erre fordítsák az energiájukat, és ne valami világosabban kimutathatóan anyagi hasznot hozó szakmában dolgozzanak. És mit tapasztal az átlagember a kutatások eredményeiből? Hát nem sokat. Vagy ha igen, akkor is jó sok évvel késleltetve. Egyetlen lehetősége van a kutatóintézetek világától távol élő közvéleménynek fogalmat alkotni arról, hogy mit csinálnak a tudósok: ez pedig az eredményeiket bemutató cikkek olvasása, tévéműsorok nézése.

Csakhogy az a helyzet, hogy a publikált eredményeket sem mindig hisszük el. Illetve nagyon megválogatjuk, hogy mit hiszünk el, és mit nem. Így történhet meg az, hogy rengetegen „tudományos alapon” hisznek olyan dolgokban, melyekről a tudósok körében egyáltalán nincs konszenzus. Néha az adott szakterület legokosabbjai egyetértenek abban, hogy a dolog marhaság, de minimum nem bizonyított. Ide tartozik az, hogy a homeopátiás szerek hatalmas forgalmat élveznek, miközben nem igazolt a hatásosságuk, vagy hogy sokan megtagadják az oltás beadását gyereküknek, mondván, hogy például autizmust okozhat, holott erre semmilyen tény nem mutat. Vagy hogy még mindig sokan vitatják a globális felmelegedés tényét .

shutterstock 311395118
Távolról sincs vége, olvasson még »

Hogyan legyen jobb a párkapcsolatom?

Kurán Zsuzsa 2017. március 10., péntek 19:02

Sokan hiszik, hogy párterápiába csak akkor mennek az emberek, ha vészhelyzet van, ha már nagyon nagy a gond, ha már nincs más megoldás. Természetesen amikor egy pár kifogyott az eszközökből, és fogytán az erejük, hogy megmentsék a kapcsolatukat, érdemes felkeresni egy szakembert. Párterápiában azonban nemcsak utolsó lehetőségként lehet gondolkodni.

Egy ilyen konzultáció jó alkalom lehet arra, hogy megelőzzük a későbbi komoly konfliktusaikat, hiszen a párkapcsolat minőségén is lehet dolgozni, nem csak a válást vagy szakítást megelőzni. A párterápiás konzultációkon a felek rálátást kapnak a saját és párjuk viselkedésére, és arra is, mi okozhatja, ha valamiben elakadtak. Többször tapasztalom, hogy az emberek a megerősítés miatt jönnek pszichológushoz, a saját igazukat szeretnénk hallani és szomorúan veszik tudomásul, hogy egy párterápiás helyzetben nem szolgáltatunk igazságot, hiszen nem is erről szól a konzultáció.

shutterstock 226520932
Távolról sincs vége, olvasson még »

Hazugságban él, aki folyton a negatív érzései elől menekül

Brownie 2017. március 10., péntek 17:25

Hála az önsegítő piac virágzásának, újabb és újabb kiadványok születnek arról, hogy hogyan iktassuk ki a negatív gondolatokat a mindennapjainkból, de tréningek százain is részt vehetünk, hogy megtanuljuk jól érezni magunkat a bőrünkben. Ráadásul a főnökünk is állandóan mosolygó, proaktív és lelkes munkaerőt látna bennünk. Mintha mindenki azt akarná, hogy mindig mindennel elégedettek legyünk. Nem csoda, hogy már szinte divat lett görcsösen hajkurászni a boldogságot, miközben a legtöbben egy Hogy vagy? kérdésre sem tudunk őszintén válaszolni; függetlenül valódi lelkiállapotunktól rendszerint csak rávágjuk: köszi, nagyszerűen/minden oké velem/megvagyok

Távolról sincs vége, olvasson még »

5 jó módszer, melyekkel kiállhatsz magadért

Szalay Ágnes 2017. március 9., csütörtök 19:17

Megvan az a vicc, amiben a medve halállistát készít? Az erdőben minden állat rajta van, legtöbben kétségbeesve csak annyit kérnek a medvétől, hogy hadd búcsúzhassanak el a családjuktól, mielőtt megöli őket. Egyedül nyuszika kérdezi meg, hogy te, medve, nem lehetne, hogy engem kihúzol a listáról? De – válaszol a medve, és kihúzza nyuszikát.

A világon mindenhol, még Amerikában is problémát jelent az emberek jó részének, hogy felszólaljon a saját érdekében. Nálunk azt hiszem, ez fokozottan igaz. Csomószor gondoljuk azt, hogy a főnöknek a teljesítményünket figyelembe kellene vennie , a fiatal utasnak észre kéne vennie a kismamát, a kollégának tudnia kéne , hogy tavaly sem mi mehettünk karácsonykor szabira, és nyilvánvaló , hogy amint lehet itthagyjuk ezt a rohadt munkahelyet, hiszen a konkurenciánál többet fizetnek. Ezekben a helyzetekben legtöbbször némák maradunk, vagy dühösen odavetünk valamit, amivel nem érünk el eredményt. Utólag pedig őszintén dühöngünk a minket ért igazságtalanságon. Pedig lehetne az, hogy emlékeztetjük a főnököt az eredményeinkre, szólunk a srácnak, hogy bocs, fáradt vagyok, légyszi, add át a helyed, és neadjisten fizetésemelést is kérhetnénk. Sokszor mégsem tesszük. És nem azért, mert hülyék és élhetetlenek vagyunk. Hanem mert nem tudjuk, hogy hogyan csináljuk, hogy el is érjük a célunkat, és ne gondoljanak közben erőszakos törtetőnek.

shutterstock 556396201
Távolról sincs vége, olvasson még »

Mi kell a kolléganőnek?

Csonka Balázs 2017. március 8., szerda 06:49

Férfiként a legjobb dolgozni. Főleg, ha fiatal az ember. A nők sem sokkal elégedetlenebbek, több viszont a nehézség a munkán kívül. Múlt heti kérdőívünkben munkahelyükről kérdeztük önöket, most kiderül, mi számít igazán a női munkavállalóknak.

Száz női kitöltőnkből négy dolgozik felsővezetőként, 17% vezetőként, a válaszadók kétharmada beosztottként, 12% vállalkozóként. Kitöltőink több, mint háromnegyede dolgozik teljes állásban, ebből 40% rugalmas munkaidőben, részmunkaidőben és egyéni munkarendben további 10-10%. A nők fele a verseny-, harmada a közszférában vállal munkát, és átlagosan valamivel kevésbé elégedettek munkahelyükkel, mint a férfiak.

shutterstock 552089986
Távolról sincs vége, olvasson még »

Köszönöm, idén nem kérek virágot!

Sákovics Diana 2017. március 8., szerda 06:49

Tudom, hogy kedvességből adod. Mert azt tanultad, tisztelni kell a nőt. Ha pedig tiszteled, virágot adsz nőnapon. Virágot a virágnak. Gondoskodást a gyámoltalannak. Figyelmet a gyengébb nemnek. 

Persze anno az egész nem innen indult, a nőnap eredetileg a női egyenjogúságért folyó harcról szólt.  Az óvodai mondókák és az elmúlt évszázadban felhalmozott nőnapi verskészlet alapján azonban ma nem ezért jár virág. Nyilván nem. Ha még mindig erről szólna az ünnep, akkor virág helyett azonos munkáért azonos bér járna. És nem csak nőnapon. A köszöntőkből úgy tűnik, ma a virágot azért kapjuk, mert szépek vagyunk, törékenyek, mert szültünk, gályázunk a családért, mert dolgozunk, és közben végezzük a házimunkát.

A virág tehát elismerés azért, mert tesszük, ami a nő dolga.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43

Blogok, amiket olvasunk

JÓZAN Mit ad az alkohol, mit ad a józanság?

Hazugság lenne, ha azt mondanám, józannak lenni mindig csodás vagy könnyű. Akkor mégis mit ad? Összeszedtem, nekem miért jó nem inni.

KETTŐS MÉRCE Tényleg bezárják a CEU-t, mert... Soros?

Nem lehetne kivételesen a magyar diákok és professzorok érdekeit nézni, meg azt, hogy viszik jó hírünket a nagyvilágban?

SZUBKULTÚR Ez a könyvtár olyan menő, hogy arra nincsenek szavak

Hipermodern űrhajóval a Gutenberg galaxisba? Ezt itt komolyan vették, és építettek egy olyan könyvtárat, hogy a képeket nézve dalra fakad a szívünk. Mennyire menő már!
Ajánlok blogbejegyzést

Travelo utazási ajánlatok

Hirdetés