A World Discoverer nevű, libériai zászló alatt közlekedő hajó egykor a világ legtávolabbi tájaira vitte utasait. Ma már rá sem ismerni, vagyis inkább saját maga látványosságává vált a Salamon-szigetek egyik eldugott öblében.
A hajót a németországi Bremerhaven városában működő Schichau Unterweser építette. A gerincét 1973-ban fektették le 2250-es gyári számmal, és már abban az évben, december 8-án vízre is bocsátották BEWA Discoverer néven.
Közepes méretű hajónak számított
A maga közel 90 méteres hosszúságával, 15 méteres szélességével és valamivel több mint 3700 tonnás súlyával közepes vízi járműnek számító vízi járművet később Lowell Thomas Discoverre keresztelték át, és
heti rendszerességgel közlekedett Chicago és Montreal között a Nagy-tavakon át, míg az ellenkező irányú utakat a St. Lawrence Seaway hajózási társaság szervezte.
Több neve és tulajdonosa is volt
Két évvel később, 1976 júliusában az Adventure Cruises, Inc. tulajdonába került, ekkor kapta a World Discoverer nevet, és hosszú távra bérbe adták a Society Expeditions számára, miközben Szingapúrban lajstromozták. 1987-ben – amikor is a Discoverer Reederei tulajdonában volt – ismét átnevezték Society Expeditionre. Ma is ismert – amúgy már korábban is viselt – nevét 1990-ben kapta vissza, ekkor már Libéria lobogója alatt. 1996-ban tetőtől talpig felújították.
Az Antarktiszra is szállított utasokat
A 76 kabinos World Discoverer – magyarul Világfelfedező – elnevezés egyébként nem volt túlzás, hiszen a gigantikus járművet úgy tervezték, hogy még a legszélsőségesebb körülmények között is biztonsággal közlekedhessen. Való igaz, megerősített, kettős hajóteste alkalmassá tette arra, hogy fedélzetén akár 137 utassal és 75-80 fős személyzettel a hideg, jeges tengerek kemény hullámait is szelni tudja. Nem csoda hát, hogy telente antarktiszi és Falkland-szigeteki expedíciókra „hívták”, tavasszal és ősszel gyakran szállította utasait a Csendes-óceán déli szigetvilágában, a nyári időszakban pedig az alaszkai térségben, valamint az orosz határ közelében és a Bering-tenger vidékén közlekedett.
A végzetes délután
Noha minden jel arra mutatott, hogy e hajót jóformán elpusztítani sem lehetne, 2000. április 30-án véget ért a pályafutása – a sors fintora, hogy nem is a jeges, hanem a jóval barátságosabb, trópusi vizeken. E nap délutánján ugyanis, pontosan 16 órakor épp a Sandfly-szoroson haladt át, amikor egy addig feltérképezetlen sziklának vagy zátonynak ütközött. A baleset következtében léket kapott a hajótest, és vízzel árasztotta el azt, így Oliver Kruess kapitánynak egyetlen pillanata maradt arra, hogy elkerülve a hajó teljes elsüllyedését,
a hatalmas vízi járművet a közeli Roderick-öböl sekélyebb vize felé irányítsa és szándékosan zátonyra futtassa.
Miután a hajó azonnali vészjelzést adott le, a Honiara felől egy komp érkezett az utasok kimenekítésére. A manőver tehát abban az értelemben sikeres volt, hogy minden utazó életét sikerült megmenteni, ám a hajót már nem: későbbi, víz alatti vizsgálatok gazdasági totálkárt állapítottak meg.
Turistalátványosság lett az óceánjáró
Az oldalára dőlt World Discoverert magára hagyták, ám azóta kifosztott, már elrozsdásodott roncsa ma is ott ring az öbölben. Noha a baleset évében még próbálkoztak a mentésével, a helyiek ezt megakadályozták. Bár a hajó természetesen már használhatatlan, mégis sokak járnak a csodájára: testén megtelepedett, gazdag növényzete miatt valódi látványossággá vált, amelyre a messze földről érkezők is kíváncsiak.
Kapcsolódó: Így találták meg a hajóroncsok Szent Grálját, amit még Indiana Jones is megirigyelt volna
