A világ legmélyebb tavai között több olyannal is találkozni, amely legnagyobb mélysége az 1 kilométert is meghaladja. A gyakran szinte elképzelhetetlen paramétereket birtokló természeti képződmények ráadásul legtöbbször nem csupán a vízmennyiségük miatt, hanem – különleges élőviláguk és sajátos mikroklímájuknak köszönhetően – geológiai és ökológiai szempontból is egyedülállók.
Lássuk, melyek ezek az egészen káprázatos vizek, amelyek egyben fontos tudományos kutatási helyszínek is – magyarázni sem kell, miért.
A Bajkál-tó a világ legmélyebbje
A sort mi mással, mint a világ legmélyebbjével, a Bajkál-tóval kezdjük, amely a maga 20-25 millió évével a Föld legrégebbi édesvízi állóvize is. Az embert a körülbelül 31 500 négyzetkilométernyi területű tó 636 kilométeres hossza és 48 kilométeres átlagos szélessége mellett a legnagyobb mélysége ejti leginkább ámulatba, amely nem kevesebb mint 1620 méter. Egészen hihetetlen, de a Bajkál-tavat több mint 330 folyó és patak táplálja. Ha még nem volna elég a számokból, akkor álljon még itt egy igazán lélegzetelállító adat: a Kelet-Szibéria déli részén található állóvíz fenekén lévő üledékes rétegek vastagsága akár 6100 méter is lehet.
A 27 szigettel és az akár 4,6 méter magas hullámokkal rendelkező Bajkál felszíne januárban befagy, és a jege csak májusban vagy júniusban olvad fel.
Nem csoda hát, hogy a víz hőmérséklete a felszínen augusztusban is csupán 10 és 12 °C közötti, a sekélyebb részein azonban akár a 20 °C-ot is elérheti. A tó vize egészen különleges, a felszínről ugyanis 40 méterre is lehet látni. A Bajkál-tó part menti, a tavat és a 88 ezer négyzetkilométeres környékét magában foglaló védelmi övezetét 1987-ben hozták létre, és ugyanezt
a területet 1996-ban az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították.
Négy országé a Tanganyika Afrikában
A Burundi, Tanzánia, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Zambia partjait mosó Tanganyika-tó a világ leghosszabb édesvízi tava, és a szibériai után a második legmélyebb. A víz legnagyobb mélysége 1433 méter, amely lenyűgöző módon 642 méterrel a tengerszint alatt található. A hatalmas, 660 kilométer hosszú tó először az 1800-as évek közepén vált ismertté Európa számára Richard Burtonnek és John Hanning Speke-nek köszönhetően. A fefedezők a Nílus forrását keresve érkeztek meg a Tanganyika partjára 1858 februárjában, ám rájöttek, hogy a Nílusnak hitt, északi Ruzizi folyó valójában belefolyik a tóba, vagyis nem onnan ered.
Ilyen az élet a világ legszegényebb országában nyugdíj és gyógyszer nélkülA kicsiny, mindössze alig 28 ezer négyzetkilométeres országban 12 millióan laknak szegénységben, elképesztő körülmények között.
Tovább olvasom
Máig rejtély, tó-e vagy tenger a Kaszpi
A Kaukázustól keletre és Közép-Ázsia hatalmas sztyeppéjétől nyugatra található Kaszpi-tengert a világ legnagyobb szárazföldi víztesteként emlegetik. Noha nevében tenger, bizonyos sajátosságok miatt nincs egyetértés abban, hogy valóban tengerről van-e szó, vagy egy nagy tóról. Annyi biztos, hogy több állam is határolja, köztük Azerbajdzsán, Irán, Kazahsztán, Oroszország és Türkmenisztán. A víz területe több mint 371 ezer négyzetkilométer.
Az ókori görög és perzsa források szerint a víztest mérete arra utalt, hogy az óriási víz nem más mint egy tenger, amelyet tovább erősít az a tény, hogy magas a sótartalma.
Ezenkívül dél felé haladva a víz is mélyebbé válik, nem is akármennyire: amíg a tó északi része körülbelül 5-6 méteres mélységű, ugyanez délen már 1000 méteres. Azt, hogy ez a víz valójában inkább egy tó, alátámasztja, hogy egy teljesen zárt, a szárazföld belsejében található víztömeg, és vízen keresztül csak az Oroszországon átfolyó Volga folyón, valamint néhány csatornán át lehet megközelíteni, amelyek a Fekete-tengerrel, a Balti-tengerrel és az Azovi-tengerrel kötik össze. Ugyanakkor az is a „tóságát” erősíti, hogy
bár valóban magas a sótartalma (12 ezrelék), sokkal kevésbé sós, mint egy tipikus tenger, amely sótartalma általában 35 ezrelék körüli.
A jég alatt rejtőző víz
Jöjjön egy igazi különlegesség: az oroszországi Vosztok állomástól körülbelül 4 kilométerre található Vosztok-tó, az Antarktisz legnagyobb tava, amely körülbelül 240 kilométer hosszú, legnagyobb szélessége pedig 50 kilométer. Az 5400 köbkilométer vizet tartalmazó tó létezését több évtizednyi spekuláció és adatgyűjtés után az 1990-es évek közepén igazolták. A legtöbb tudós úgy véli, hogy
a tó vulkáni tevékenység eredménye, amely megolvasztotta a felette lévő jég egy részét.
Egyes tudósok azt állítják, hogy a tó több mint 30 millió évvel ezelőtt, a kelet-antarktiszi jégtakaró (EAIS) kialakulása után került elszigeteltségbe a Föld légkörétől. Más kutatók szerint a tavat alkotó víz sokkal fiatalabb lehet, talán csak körülbelül 400 ezer éves. A legtöbben azonban egyetértenek abban, hogy az egyébként 4 kilométeres jég alatt található Vosztok-tóban egy egyedülálló édesvízi ökoszisztéma él, amely a Föld más életformáitól függetlenül fejlődött organizmusokból állhat. Érdekesség, hogy a tavat egy 1990-ben indult orosz fúrási projekt során fedezték fel, amellyel jégmagokat akartak szerezni a Vosztok állomás alól, később azonban kiderült, hogy az állomás közvetlenül a tó felett helyezkedik el.
Miután a tó létezését feltárták, a tudósok folytatták a fúrást, és végül 2012 februárjában elértek a folyékony vízig, miután átfúrtak körülbelül 3769 méter jeget.
A listán Amerika legmélyebbje is
Ritkábban hallani róla, de vitathatatlanul a világ legmélyebbjeinek listáján ott a helye a chilei O’Higgins-tónak is, amely Argentínába átnyúló része a San Martín-tó. A patagóniai Andok gyéren lakott területén található víz területe 1058 négyzetkilométer, a tengerszint fölötti magassága 250 méter, a partvonalának hossza 525 kilométer. Felülről nézve a tó egy sor ujj alakú völgy elöntéséből áll, amelyek közül 554 négyzetkilométer Chilében, 459 négyzetkilométer pedig Argentínában található, bár a források eltérőek a pontos megoszlást illetően.
Annyi viszont tény, hogy ez Amerika legmélyebb tava, amelynek maximális mélysége 836 méter az O'Higgins-gleccser közelében. A tó jellegzetes kék színét a gleccserből származó vízben lebegő ásványi anyagok, köztük is a kőzetliszt okozzák.
Ha Magyarországon is szívesen kirándulnál izgalmas helyeken, ajánljuk figyelmedbe a hazai bányatavakról szóló cikkünket is.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
