Manhattan vásárlás

Ma bizonyára sosem jutna az amerikaiak eszébe, hogy megváljanak Manhattantől. A világ egyik legfontosabb gazdasági, üzleti központjáról azonban az Amerika felfedezése utáni időszakban még nem látszott, milyen jelentőségre tesz majd egy nap szert. Amikor Henry Hudson 1609-ben Half Moon (Félhold) nevű hajóján lehajózott a később az ő nevét viselő folyón, az volt a célja, hogy új útvonalat keressen Ázsiába. Noha ez nem sikerült neki, küldtetését mégsem lehet jó szívvel kudarcnak nevezni, hiszen beszámolója vetette meg a mai New York és környéke holland kolonizációjának alapjait. 

A hódok miatt lett Manhattan vonzó

A Manhattan-sziget és környéke persze akkoriban egészen máshogy nézett ki, mint ma. Érintetlen vadon borította, amely nyüzsgött a vadon élő állatoktól. Rengeteg madár, hal, valamint tengeri és szárazföldi emlős osztozott a területen az őslakosokkal, a delavárokkal. Sok hód is élt ezen a környéken, ami nagy szerepet játszott abban, hogy a holland telepesek nagy tömegei számára vonzó úticéllá vált a sziget. Megalapították Új-Amszterdamot, és rövidesen megindult a hódprémek áradata az óhazába, ahol sokat fizettek az ebből az anyagból készült fejfedőkért.

A prémkereskedelem alapozta meg a telepesek és az őslakosok kapcsolatát is; utóbbiak szállították a leölt állatokat, amelyekért cserébe a kereskedők ruhát, fémet és más értékes tárgyakat kínáltak. Erre az időre teszik azt a hatalmas jelentőségű csereügyletet, amelyet történészek

„New York városának születési anyakönyvi kivonataként”

 is szoktak emlegetni. A tranzakcióról a legrégebbi említést egy holland kereskedő levele tartalmazza: Pieter Schagen, a Holland Nyugat-indiai Társaság egyik vezető tisztségviselője 1626-ban arról számolt be feletteseinek, hogy megérkezett Hollandiába az Újvilágból az Arms of Amsterdam nevű hajó.

Rakománya a levél szerint a következő volt:

• 7246 hódprém
• 853 és fél vidraprém
• 48 nercprém
• 36 hiúzprém
• 33 nerc
• 34 pézsmapatkányprém
• nagy mennyiségű tölgy- és diófagerenda

A feljegyzésből megtudhatjuk, hogy békében és jó hangulatban élnek Új-Amszterdam lakói, valamint azt is, hogy több gyermek is született már az Újvilágban.

Harminc hódprémért vásárolták meg

Tulajdonképpen ez az egyetlen tárgyi bizonyíték, amely arról tanúskodik, hogy valóban történt ilyen adás-vétel. A vásárlás tényének hitelességével kapcsolatban azért felmerülhetnek bizonyos kérdések: miért csak ez az egyetlen dokumentum tesz róla említést; miért nem készült róla hivatalos birtoklevél, mint más hasonló ügyleteknél – hogy csak néhányat említsünk.

Természetesen az is jogos felvetés, hogy hogyan lett a 60 guldenből 24 dollár.

Utóbbi összeg először E. B. O’Callaghan 1846-ban megjelent könyvében, az „Új-Hollandia történetében” (egy másik amerikai, hollandok alapította város) bukkant föl. Az ír történész-újságíró az akkor érvényes átváltási árfolyamok segítségével számította ki, hogy 60 gulden nagyjából 24 dollárnak felel meg, a 60 gulden pedig az idők során egyszerűen feledésbe merült. Ez az összeg egyébként nem sok, de nem is annyira kevés, mint első pillantásra tűnhet: Arie van Deursen történész szerint akkoriban egy holland iparos 3-4 hónapos bevételének felelhetett meg. A Nyugat-indiai Társaság pontosan ennyit fizetett 30 hódprémért vagy 12 indián wampumövért (kagylókból aprólékos munkával faragott gyöngyökből készült fűzött öv, amelynek elsősorban ceremoniális szerepe volt); ma nagyjából 1000 dollárral egyenértékű.

A kétségek persze nem jelentik azt, hogy a tranzakció nem történt meg: akkoriban megszokottnak számított nagyobb földdarabok megvásárlása az őslakosoktól, ahogy arról Staten Island 1630-as, Long Island 1639-es, valamint Manhattan második, 1649-es birtoklevele tanúskodik.

Manhattan helyett szerecsendió

Ezzel azonban még közel sem állapodott meg a sziget tulajdonjoga. Pár évtizeddel később a hollandok megváltak tőle. Igaz, nem is nagyon volt más választásuk. Az Újvilág telepeseinek sorsánál ugyanis ekkoriban sokkal jobban érdekelte a Holland Keleti-indiai Társaságot a fűszerkereskedelem. A Banda-szigetek legkissebbike, Run azonban a britek fennhatósága alá tartozott, márpedig itt készült a legtöbb szerecsendió. Akkoriban ezért a fűszerért, és a magköpenyből készített porért vagyonokat fizettek Európában. Főként afrodiziákumként használták, de a fekete halál, a pestis ellen is hatékony szernek tartották. Ahogy azt a Sydney Morning Herald írta:

„a Banda-szigeteken fillérekért lehetett megvásárolni, de Európában 32 000-szeres árat fizettek érte”.

Nem csoda hát, hogy a Kelet-indiai Társaság mindent megtett a sziget megszerzéséért: olyan hatalmas haderőt vonultatott föl, hogy a briteknek nem volt más választásuk, mint kivonulni. (Korábban az őslakosok ravasz módon kijátszották egymás ellen a két birodalmat, hogy minél följebb srófolják a szerecsendió árát. Sajnos emiatt a hollandok megbízhatatlannak ítélték őket, és a sziget 15 ezer lakosából 13 ezret megöltek.)

Válaszul a britek Új-Amszterdamra csaptak le: négy hadihajóval fenyegették, és a helyiek nem is álltak ellen, miután meghallották a meglehetősen nagylelkű feltételeket. A harmadik brit-holland háborúban aztán a hollandok egy rövid időre visszafoglalták (és átkeresztelték: New Orange – Új-Narancs lett a neve), ám az 1674-es Westminsteri békeszerződésben Hollandia mind Új-Hollandiáról, mind Új-Amszterdamról lemondott, cserébe azért, hogy megkapja Suriname-t.

Manhattant tehát kétszer is elcserélték a történelem során: egyszer 24 dollárt, egyszer pedig egy országot adtak érte – valószínűleg egyik esetben sem az eladó kötötte a jobb üzletet.

Az amerikai kontinens első állandó európai kolóniájának története is roppant érdekes: a település minden nyom nélkül tűnt el.