Pünkösdkor a kereszténység a Szentlélek kiáradását és az egyház születésnapját ünnepli: az evangélium szerint a Krisztus mennybemenetele utáni ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás és szélvihar támadt, és a Szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra. Ekkor Péter apostol prédikálni kezdett, beszédére sokan felfigyeltek, a keresztények pedig egyre több követőre találtak, megalakultak az első gyülekezetek.
Az ünnep eredete a zsidó sávuotra, a törvényadás emléknapjára, a befejezett aratás és az új kenyér ünnepére vezethető vissza: a hagyomány szerint ekkor, a pészah szombatját követő ötvenedik napon kapta Mózes Istentől a törvényeket tartalmazó kőtáblákat a Sínai-hegyen. A kereszténység hasonlóképpen, a húsvét utáni ötvenedik napon, vagyis hetedik vasárnapon és hétfőn tartja a pünkösdöt, melynek neve a görög pentékoszté, vagyis „ötven” szóból ered. A katolikus egyházban a pünkösd az ötvennapos húsvéti ünnepkör befejezése. A pünkösdöt a 2. századtól kezdve említik ünnepként ókori keresztény írók, a püspöki szinódus pedig hivatalosan 305-ben rendelte el a Szentlélek eljövetelének megünneplését. A pünkösdhétfő a II. vatikáni zsinat (1962–65) liturgiareformja óta nem számít külön egyházi ünnepnek, de számos országban, köztük hazánkban is munkaszüneti nap. 2021-ben pünkösdvasárnap május 23-ra, pünkösdhétfő május 24-re esik.
Az ünnephez számos magyar néphagyomány köthető, például a pünkösdi királyválasztás szokása: a falu legényei különböző próbákon mérik össze ügyességüket és erejüket (lóverseny, rönkhúzás, kakaslövés, s a többi), a győztes viselheti a „pünkösdi koronát”, neki tartoznak engedelmességgel a többiek, és egy évig ingyen ihat a kocsmában. A lányok körében a pünkösdi királynéjárás volt elterjedt: négy (vagy több) lány körbevitt a faluban egy ötödiket, a legkisebbet, legszebbet, akinek a feje fölé kendőből sátrat formáltak. Így járták sorba a falu házait, az udvarokra rózsát, virágot hintettek, köszöntőt mondtak, jókívánságokat ismételgettek, cserébe almát, diót, tojást, esetleg néhány fillért kaptak adományként. Hasonló szokás volt a pünkösdölés, amikor a lakodalmas menetek mintájára a díszes ruhába öltözött menyasszony és vőlegény (olykor a pünkösdi király és királyné) kíséretével házról házra járt, énekelve, táncolva, adományt gyűjtve.
A pünkösdi hagyományokban tovább élnek a növények és virágok római istennőjét, Flórát köszöntő pogány Floralia ünnep motívumai is: a termékenység, a természet megújulása, a tavaszvárás jegyében a házak kerítésére és az ablakokba zöld ágakat, virágokat tűztek (a babona szerint azért, hogy ne csapjon a házba a villám), és ilyenkor bontották le a hagyományosan május elsejére virradóan emelt májusfákat. A néphit szerint ha pünkösdkor szép az idő, jó lesz az évi bortermés, a teheneket pedig ilyenkor nyírfaágakkal kell veregetni, hogy bőséges legyen a tejtermés. A hiedelem úgy tartja, aki pünkösd hajnalban születik, szerencsés lesz, a hajnalban merített kútvízzel való mosdás pedig egész évre elűzi a betegségeket.
A magyarság egyik legfontosabb pünkösdi hagyománya a csíksomlyói búcsú, a székelyek nagy ünnepe, melyre évente több százezer hívő zarándokol el a világ minden tájáról. A körmenet története 1567-re nyúlik vissza, amikor János Zsigmond erdélyi fejedelem fegyverrel akarta a székely katolikusokat az unitárius hitre áttéríteni, a Csíksomlyón összegyűlt székelyek azonban legyőzték a fejedelem seregét és megőrizték ősi katolikus hitüket. Ennek emlékére tartják meg Csíksomlyón minden pünkösd szombatján az ünnepi szentmisét, ahol a hívek Máriához imádkoznak, sokan nyírfaággal a kezükben, mely a Szűzanya szimbóluma.
