Kedvenceink a héten: Egy feminista alapmű, egy beszippantós anime és egy bekuckózós verseskötet

Réka egy klasszikus, feminista alapművet, Barbi egy függőséget okozó animét, Zsófi pedig egy szívmelengető verseskötetet ajánl. 

Virginia Woolf: Saját szoba

Fejes Réka

„Mert képzeljék csak el, mi lett volna, ha a férfiak kizárólag úgy jelenhetnek meg az irodalomban, mint a nők szerelmesei, úgy pedig soha, mint más férfiak barátai, katonák, gondolkodók és ábrándkergetők; milyen kevés szerepet lehetett volna rájuk osztani Shakespeare darabjaiban; mekkora veszteség érte volna az irodalmat” – játszik el a gondolattal Virginia Woolf Saját szoba című esszéjében. 

Mi lett volna, ha az elmúlt évszázadokban a férfiaknak kellett volna anyagilag függeniük házastársuktól; ha a másik nem felettük fitogtatta volna felsőbbrendűségét; ha kizárták volna őket az irodalomból mind alkotóként, mind saját sorsukat a kezükbe vevő fiktív hősként? Woolf szerint számos más ok mellett ezek azok, amelyek miatt a nők kiszorultak a klasszikus szépirodalomból, ezért nem találkozhatunk csak elvétve női nevekkel az irodalomtankönyvekben. Ugyan eszmefuttatását közel száz évvel ezelőtt vetette papírra, számtalan kérdést vet fel a nők mai helyzetével kapcsolatban is.

Death Note

Balázs Barbi

Legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha animesorozatot fogok nézni, azt pedig még kevésbé, hogy egy kósza alkalomból rendszeres összcsaládi program lesz a karantén idején. A Death Note című sorozatot lányom ajánlotta (mindig örülök, ha 13,5 évesen valamiféle hajlandóságot mutat a kötelező kűrökön túl is közösen tölteni az időt), és én vagyok a legjobban meglepve, hogy engem és férjemet is simán beszippantotta a nyomozós sorozat. Annyira, hogy hármasával nézzük az amúgy húszperces részeket, amikor csak időnk van, szóval pár hét alatt végezni fogunk a majdnem negyven epizóddal. 

A képi világ eleve nagyon érdekes, nemcsak a jellegzetes karakterek miatt, de az alakok mozgatása, a vágások is olyanok, mintha képregényt nézegetne az ember, a történet magával ragadó, ráadásul nyelvtanulásnak sem utolsó eredeti nyelven, angol felirattal nézni. Már tudom, mit jelent az, hogy arigato, sőt még az is kiderült, hogy a wakarimasz sem Markos–Nádasék kitalációja. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy a megszokott képi világtól eltérő, izgalmas nyomozós sztoriban elmélyedni, és mindenféle kockázat nélkül (nincs benne semmi felkavaró vagy bizarr) elkezdeni az ismerkedést ezzel a zsánerrel. A héten én ezért is várom az estéket. 

Nádasdy Ádám: Nyírj a hajamba

Mózes Zsófi

Nádasdynak évek óta kiemelt helye van nemcsak a szívemben, de a könyveim között is. A hétvégén a kezembe akadt a Nyírj a hajamba című kötete, ami hét év után, 2017-ben, a szerző hetvenedik születésnapja alkalmából jelent meg. Zseniális szövegek vannak benne, a szerelem, a magány és a küzdelem mind helyet kapnak a kötet verseiben, tökéletes program egy bekuckózós estére. 

Nádasdy Ádám: Dörmögsz

Álmodban néha dörmögsz, rémítő.
Én megszabadultam az álmaimtól,
édesdeden és telhetetlenül
alszom, szerelmem, átadtam neked
a rémeket. Micsoda békekorszak!
Levezeted, sőt bevonzod magadba,
mint villámhárító, az álmokat.
Dörmögsz, hangosan kiabálsz, lelőnek.
Néha szólok. Néha csak figyellek,
hogy küszködsz az én tapló álmaimmal,
az udvariatlanul rád törőkkel,
a reggel elmesélve ostobákkal.
Mostantól téged szeretnek az álmok,
van rajtad bőven horzsolnivaló.

Kíváncsi vagy a múlt heti kedvenceinkre? Olvasd el ezt a cikket is!