Vannak növények, amelyek különösen érzékenyen reagálnak a hőmérséklet, a légnyomás vagy a nedvességtartalom megváltozására, és bizonyos reakcióikat akár saját nyelvünkre is lefordíthatjuk, például így: Esőkabát, gumicsizma, esernyő! Jellegzetes „viselkedésükkel” ezek a növények természetesen nem minket akarnak figyelmeztetni, csupán saját magukat vagy éppen utódaikat óvják.
„Számos növényfaj kis szőrpihék segítségével indítja útnak a magvait, amelyeket törpeszállítmányukkal már a legkisebb szél is távoli tájakra repíti. A nedvesség azonban összetapasztja a pihéket, és a zápor épp oda pottyantja a szép virágot, ahol már az anyanövény is áll. Így aztán nem tudnak maguknak új élőhelyet keresni” – magyarázza A természet jelbeszéde című könyvében Peter Wohlleben erdőgazdálkodó. Hát ezért nincs ínyére ezeknek a növényeknek, ha megemelkedik a levegő páratartalma, és hasonló a helyzet a frissen nyílt virágokkal is, ugyanis a kimosott pollent nem tudják felvenni a méhek, így az nem használható fel a beporzásnál.
Megbízható időjósok
Ha nedvesebbé válik a levegő, és közeledik az eső, egyes növények virágai biztonsági intézkedés gyanánt bezárulnak, hogy megvédjék a belsejüket. Így tesz például a szúrós levelekkel és 3-5 cm átmérőjű virággal rendelkező szártalan bábakalács (Carlina acaulis) is, amelyet a népnyelvben időjárásbogáncsként emlegetnek: gallérlevelei az egyre nedvesebb levegőben megduzzadnak és felfelé irányulnak, ez az időjárás-előrejelzés pedig még a szárított egyedek esetében is működik, mivel tisztán mechanikus folyamatokon alapszik. Régen sokan a bejárati ajtajukra akasztották a virágot, hogy időben jelezze az esőt, de te lehetőleg hagyd az élőhelyén, a szártalan bábakalács ugyanis ma már a védett növényfajok táborát erősíti.
Annak ellenére, hogy környezetük mindig nedves, hiszen a vízen csücsülnek, a tavirózsák (Nymphaea) is igen megbízható időjósok: virágaik sokszor már órákkal az eső előtt bezárulnak. Azt, hogy a nyomáskülönbségre vagy a beboruló ég miatt csökkenő világosságra reagálnak-e, nem tudjuk, mindenesetre ha túrázás közben szégyenlősnek tűnő tavirózsára bukkansz, az azt jelenti, hogy ideje elővenni a vízálló felszerelést.
Ha a te kertedben is nőnek százszorszépek (Bellis perennis), akkor teregetés előtt mindig vess rájuk egy pillantást, hogy megtudd, jó ötlet-e odakint szárítani a friss mosást. Ezek a fehér-sárga virágok is becsukják a fejüket, sőt némelyikük még az arcát is lefelé fordítja, ha eső vagy zivatar közeledik, jó időben viszont a virágaik nyitva vannak. A dolog persze csak nappal működik, hiszen sok más társukhoz hasonlóan éjszakára a százszorszépek is nyugovóra térnek.
A százszorszépek esetében úgynevezett termonasztiás, azaz hőmérsékleti változások által előidézett mozgásokról van szó: „Ez a tudományos szakkifejezés azt írja le, hogy a sziromlevelek alsó és felső része eltérően növekszik. A felső rész magasabb hőmérséklet esetén gyorsabban nő, mint az alsó. Meleg napfényben így kinyílik a virág, míg a sötét esőfelhők már előre lehűlést okoznak, amitől az alsó oldal gyorsabban nő, és ezáltal becsukódnak a fejek” – írja Wohlleben.
Hasonló folyamatok egyébként nap mint nap lezajlanak: a sziromleveleknek folyton növekedniük kell, hogy a százszorszép mindig képes legyen reagálni, így mindig egy kicsit hosszabbak lesznek. A hosszúság mellesleg azt is elárulja nekünk, hogy fiatal vagy idős-e a virág.
Ha érdekelnek a természet csodái, olvasd el sorozatunk előző részét is!
