Alig 100 éve még a Gellért Szálló elől indult repülőjárat a Balatonra

A minap kedvenc antikváriumomban a kezembe került egy viharvert könyvecske: „Budapest részletes kalauza, a Magyar Idegenforgalmi Érdekeltségek Szövetségének hivatalos útmutatója, a Turistaság és Alpinizmus Lap- Könyv- és Térképkiadó 1926-os kiadványa”. Íme, itt az első igazi magyar guide! Dr. Thirring Gusztáv földrajztudós, statisztikus, demográfus műve az akkori turisztikai nevezetességekkel, látnivalókkal ismertet meg, olyan apró részletekig, hogy azokat később felhasználták például épületek háború utáni rekonstrukciójánál, vagy amikor egyes nagy értékű festmények sorsát nyomon követték. Mert azt is feltünteti a tudós szerző e könyvecskében, hogy a múzeumok termeiben milyen festmények voltak akkor megtekinthetők az állandó kiállításokon.

A szállodák szobaszámától kezdve bizonyos intézmények nyitvatartási idejéig sok mindent megtudhatunk a kis zsebkönyvből. Szponzorálták is a kiadványt: a belső borítón Budapest Székesfőváros Állat- és Növénykertje hirdet, miszerint „van ott tenniszpálya, gyermekjátszótér, vendéglő, kávéház, tejivócsarnok, nyáron szimfónikus zene, télen jégsportok”. A pályaudvarok, hajóállomások, idegenforgalmi szervezetek és utazási irodák száma meglepő. 

Dr. Thirring Gusztávról tudnivaló, hogy 1861-ben született Sopronban, és 1941-ben hunyt el Budapesten. Magyar földrajztudós, statisztikus, demográfus, természetjáró, az MTA rendes tagja. Kezdetben földrajzi, majd demográfiai kérdésekkel foglalkozott, később nagy szerepe volt a  kivándorlások statisztikai  feldolgozásában, de mindenekelőtt a turizmus népszerűsítésében végzett munkássága jelentős.

Wellness anno

Érdemes böngészni az apróhirdetéseket is. A hátsó borítóból megtudható, hogy Kókai Lajos Kammermayer Károly utcai könyvkereskedésében se szeri, se száma az autó-, turista- és katonai térképeknek, valamint a testnevelési, sport- és cserkészkézikönyveknek. Az Andrássy út 13.-ban Plökl és Haas hívogat turista- és síelőeszközöket kínáló sportszaküzletébe. A Meinl, a Dreher, az Adrema is hirdet már. 

A dr. Batizfalvy Szanatórium az Aréna úton – árnyas nagy parkkal – azzal kecsegtet, hogy igen mérsékeltek a napidíjai, magánklinikai osztályon 140 ezer korona. Víz-, fény- és elektromos gyógymódok, röntgen és vegyi laboratórium – bejáróknak is –, soványító és hízókúrák egyaránt elérhetők, mind magyaroknak, mind külhoni gyógyulni vágyóknak. No igen, wellness, spa, medical wellness, beauty farm – csak akkor még nem így hívták, és csupán egy szűk, nagyon módos réteg vehette igénybe a szolgáltatásokat…

Dr. Thirring Gusztáv és tudóstársa, kollégája, dr. Vigyázó János egész turisztikai sorozatot írtak, magyarul, németül, franciául és angolul, Pannonhalmáról, a budai hegyekről, Egerről és környékéről, a Magas-Tátráról, Pécsről és a Mecsekről. Mint jelzik az 1926-os zsebkönyv végén, tervezik Tihany, Veszprém és Pápa nevezetességeivel megismertetni a nagyérdeműt. Nem tudni, sikerült-e a vállalkozás.

Budapestről írt kalauzuk népszerű lehetett, hiszen a kezemben tartott, kissé megviselt kötet már a harmadik kiadás, de sajnos az impresszumból nem derül ki, ki készítette a 60 művészi illusztrációt és a 15 alaprajzot. 

Repülőjegyet a New York Palotában vegyen

A légi forgalom adatait különösen izgalmas 2021-ben olvasni, hiszen 1926 a kibocsátás éve, és ez a harmadik kiadás. A mátyásföldi repülőtér már működik, a Nemzetközi Légiforgalmi Rt. Vörösmarty tér 3. szám alatt található irodájában jegyet lehet venni Párizsba, Prágába, Varsóba, Bécsbe, Belgrádba, Bukarestbe, Konstantinápolyba. Bizonyára itt vásárolt annak idején Karinthy is repülőjegyet, hogy aztán átszálljon Bécsből Stockholmba, ahol megműtötték…

A Magyar Légiforgalmi Rt. Budapest és Bécs között reptet a könyvecske szerint, jegyek az Erzsébet körút 9.-ben kaphatók. Azaz a New York Palota épületében.

Márciustól novemberig naponként, tavasszal és ősszel háromszor egy héten volt járat. Az utasokat a budapesti központi irodákból autóval fuvarozták ki a reptérre. Egy-egy gépen 3–10 utast, valamint levél- és csomagpostát szállítottak. 

Érdemes a Fortepan képeit böngészni, melyek szintén sok meglepetéssel szolgálnak annak, aki a magyar turizmus története iránt érdeklődik. 1926-ban például az IBUSZ társasbuszai szállították egyik helyszínről a másikra a nemzetközi orvostörténeti kongresszus résztvevőit, köztük elegáns orvosnőket, hogy megismerjék hazánkat. 

A vonatközlekedés ekkorra már szinte a csúcspontjára ér: tisztaság, pontosság, többféle osztály, elegáns, udvarias kalauzok, nívós utasellátás jellemezte az akkori MÁV-ot, ahol rang volt dolgozni.

Utazási kedvezmények, hoteltesztelő csapat

Hidroplánnal is utazhattak az akkori bátrabbak, a Gellért térről indultak a vízre is leszállni képes repülők. Az Aero Express kirándulójáratai a Duna mentén és a Balatonra közlekedtek. 

Már akkor is szerették, ha a gyógyulni vágyó külföldi legalább két hétre érkezik a gyógyhatású meleg vízzel büszkélkedő magyar fürdőkbe, cserébe féláron utazhatott oda és vissza. Természetesen jelentős kedvezményt kaptak a csoportosan kirándulók és a sportszövetségi tagok is.

Az akkori fővárosi szállodákról azt is megtudhatjuk, melyiknek hány szobája volt, és hogy küldött-e a szóban forgó hotel az érkező vendég elé társaskocsit a pályaudvarra. A Gellért például igen. De a szállodák közül hangversenyteremmel egyedül a körúti Royal bírt, amelyet az „előkelő” jelzővel illetett az akkori hoteltesztelő csapat.

Az utazási irodák már ekkor is akcióztak: nászutasok féláron utazhattak, erről a Nászút féláron című bájos filmből – Tolnay Klári és Jávor Pál, valamint Kabos Gyula főszereplésével – többet is megtudhatunk.

A panziók, éttermek, bor- és sörházak, cukrászdák, tejcsarnokok és kávéházak teljes felsorolására nincs alkalma a szerkesztőknek, de többtucatnyi híresebb helyet, pontos címmel közreadnak, és jó szívvel ajánlanak.

János, legyen fenn a János-hegyen

Aki ezt a kis könyvet megvette, szinte mindent megtudhatott az akkori villamosjáratokról, az autóbuszok menetútvonaláról, a siklóról – jegyárakkal együtt –, a taxikról, amelyek taksamérővel voltak ellátva, a dunai gőzösök tarifájáról és a küldöncvállalatok elérhetőségéről is. A kormányhivatalok, temetők és posták címei, a templomok istentiszteleteinek időpontjai után következnek a színházak, varieték, cirkuszok, a fényjátékházak (mozik), hangversenytermek, térzenék, táncos teák helyszínei, a rádió és telefonhírmondó műsorának ismertetése. A legfontosabb középületekről, mint a Parlament,  a Magyar Tudományos Akadémia, a mai Szabadság, illetve Kossuth téren lévő paloták, a budai királyi vár, netán a Közvágóhíd történetéről, vagy éppen a Margitsziget fáiról minden lényegeset megtudhatott, akit érdekelt.

A sportszervezetek, a hivatalos ünnepélyes események, az egészségügyi intézmények, közoktatási és művelődési intézmények adathalmaza után Budapest szinte összes jeles épületét, köztük természetesen a Parlamentet és a királyi várat, annak történetét, tervezőit mind-mind megemlítik, a nagyobb múzeumok szinte teljes gyűjtemény listája elérhető, emeletenként és termenként, alaprajzzal. De az is, hogy például hány vízimadár lakik éppen az állatkertben!

Ezután Budapest környéki kirándulóhelyek következnek, a Budai-hegység, a János-hegy, a Sváb-hegy, amelyek ma már a főváros részei, de akkor még kis falvak voltak, és nem tartoztak közigazgatásilag a nagyvároshoz.

Hol pengőben, hol koronában

Aprólékos és alapos munkát végeztek a szerkesztők, mert a belépődíjakról, a menetrendekről és a jegyárakról is naprakész adatokkal szolgálnak. Mindez gondos korrektori munka nyomait viseli, sehol egy elütés.

A különféle árak és tarifák hol még koronában, hol már pengőben vannak megadva, így lehet, hogy a Budai-hegység részletes kalauzát és térképét 1,60 pengőért árulják (nagy pénz volt ez akkor, egy szegény család heti kenyér- és tejadagját majdnem fedezte), míg a taxik várakozási ideje hatpercenként 1800 korona.

A teljes akkori budapesti utcajegyzék, a térképek, a rövidítések, a hirdetések megszerkesztése, a kiemelések, utalások a szerkesztők gondosságát tükrözik, a hibátlan nyomtatás pedig ifj. Kellner Ernő V. kerületi, Csáky utcai nyomdájának munkáját dicséri.

Aki ezt a kis könyvet végiglapozza, fogalmat alkothat nemcsak az 1926-os év Budapestjéről, hanem a 19. és a 20. század történelméről, arról a virágzó nagyvárosról, amelyet pár év múlva aztán százféle formában örökít meg az ekkor még csak éppen mocorgó magyar filmgyártás. Öt év múlva már az Oktogon fényreklámjai villannak szemünkbe a Hyppolit, a lakájban…