Rettenetesen hangzik egy olyan élősködő, amely elsorvasztja a nyelvet, majd a csonkba kapaszkodva a szájban él, mintha áldozata nyelve lenne. Sőt, még ott is szaporodik és neveli fel kicsinyeit. Ez a rémálomba illő élőlény valóban létezik, és Cymothoa exigua névre hallgat – magyarul nyelvevő ráknak hívják.
Áldozata nyelvévé válik az élősködő
Szerencsére embereket nem fertőz meg, hanem csak egyes halfajták életét keseríti meg Kalifornia környékén a Csendes-óceánban, valamint Mexikó és Közép-Amerika mellett az Atlanti-óceánban. A nyelvevő rák egy ászkarák, amely lárvakora után a vízben úszik – egészen addig, amíg egy megfelelő halat nem talál magának. Ez általában valamilyen tengerisügér-fajta, fotóztak például bohóchal szájában is ilyen élősködőt. A rák a kiszemelt gazdaállat kopoltyúján keresztül jut el a szájüregbe, ahol
hegyes lábaival belekapaszkodik a hal nyelvébe, és szívni kezdi a vérét. Ezt egészen addig teszi, amíg a nyelv a vérhiány hatására el nem sorvad.
Közben az élősködő a táplálék hatására folyamatosan nő, akár a 3 centiméteres hosszúságot is elérheti (a nőstények 8–29, a hímek 7,5–15 milliméteresek).
A legfurcsább dolog csak ezután következik: a parazita az állat szájüregében marad, a nyelv csonkjába kapaszkodva, és tulajdonképpen ennek a testrésznek a helyére lépve az eredeti szervhez hasonlóan segíti a hal táplálkozását, a zsákmány lenyelését.
Ez az egyetlen ismert eset, amikor egy élősködő átveszi egy szerv vagy testrész helyét és funkcióját.
Ezt annyira profin teszi, hogy a hal alapvetően egészséges marad – nyilván az élősködőnek nem is érdeke, hogy a gazdaállat elpusztuljon. Persze ez inkább csak akkor igaz, ha egyetlen nyelvevő rákról van szó – kutatók megfigyelték, hogy azok a halak, amelyeket kettő vagy több parazita fertőzött meg, kifejezetten alultápláltnak tűntek.
Ez az élősködő a nemét is igény szerint változtatja
Nem ez az egyetlen érdekesség a nyelvevő rákkal kapcsolatban. A kutatók szerint ugyanis igény szerint tudják változtatni a nemüket. A fiatal, még se nem hím, se nem nőstény egyedek, amikor rátalálnak a gazdaállatra, először a kopoltyúívre tapadnak, és lassan hímmé válnak. Ám ahogy nőnek és fejlődnek, előbb-utóbb nősténnyé alakulnak – ha két ellentétes nemű rák tartózkodik egy hal kopoltyúján, párosodnak.
Ha azonban két hím találkozik egy sügéren, az egyik nősténnyé tud változni a párzás érdekében.
A nőstény a párosodás után vándorol át a szájüregbe, hogy a „nyelv helyére lépjen”, és a fiatal egyedeket a gazdaállat szájüregében „neveli” egészen addig, amíg már magukban is megélnek – ekkor elhagyják „otthonukat”, hogy saját halat és nyelvet találjanak maguknak.
Embereket nem bánt, legfeljebb megcsíp
A nyelvevő rák szerencsére embereket egyáltalán nem fenyeget. A legnagyobb sérülés, amelyet okozhat, akkor történhet, ha elválasztjuk a gazdatesttől – éles lábaival ilyenkor esetleg megszúrhatja vagy megcsípheti az ember ujját. Ennél nagyobb problémát embernek nem okoz ez a hátborzongató apróság. Ez kiderült egy per során is, amit egy vásárló indított egy Puerto Rico-i bevásárlólánc ellen, ahol olyan tengeri sügért vásárolt, amelynek szájában élősködő volt. Állítása szerint a parazitával együtt megsütött és megevett haltól mérgezéses tünetei voltak. A szakértői vélemények hatására azonban a vádat ejtették – ezek az ászkarákok semmilyen formában nem mérgezőek.
Se szeri, se száma a furcsa élősködőknek
Nem a nyelvevő rák az egyetlen hátborzongató élősködő. Ott van például a Hymenoepimecis argyraphaga nevű darázsfaj, amely egy pókon élősködik. A rovar szúrásával ideiglenesen megbénítja a pókot, és petét rak a potrohára. A kikelő lárva a gazdaállat testnedveit szívogatja, miközben a pók alapvetően normálisan folytatja életét: vadászik, hálót épít. Amikor a lárva készen áll a bebábozódásra, olyan anyagot fecskendez a gazdatestbe, amelynek hatására
egészen másfajta hálót kezd el szőni: a megszokottnál kisebbet, de erősebbet – olyat, amely ideális a báb megtartására.
Az átváltozást a pók már nem éli meg. A lárva ugyanis bebábozódás előtt méreggel megöli a pókot, és teljesen kiszívja testnedveit.
Ennél jóval ártatlanabb egy japán lepkefaj, a Niphanda fusca, amely hangyák közé rakja petéit. Közben olyan feromonokat bocsát ki, amelyek hatására a hangyák azt gondolják, hogy a boly hierarchiájában magas rangot elfoglaló hangyáról van szó, ezért lelkesen gondoskodnak a lepke utódjáról.
Egészen különleges életmódot folytat egy kacslábú rák, a Sacculina carcini. Rákokat, leggyakrabban parti tarisznyarákokat fertőz meg: az élősködő a nagyobb rák páncéljának illesztéseinél jut be a gazdaállat belsejébe – ehhez elhagyja saját páncélját, így leginkább egy meztelencsigára hasonlít. A rák belsejében haladva eljut a hasi részre, ahol testének egy részét „kilógatja”, a többi pedig nyúlványokat növeszt, amelyekkel beszövi a gazdaállat szinte egész testét: átvéve az irányítást a gyomor, a belső szervek és az idegrendszer fölött is.
A parazita kitüremkedő része pont ott helyezkedik el a tarisznyarákon, ahol a peték szoktak, és a gazdaállat olyan lelkesedéssel és odaadással is gondoskodik róla, mintha a saját utódairól lenne szó.
Annak köszönhetően, hogy az élősködő teljesen átveszi az uralmat a rák idegrendszere fölött, egészen elképesztő dolgokra képes: ha hím egyedben köt ki, nősténnyé alakítja, a nőstényeket pedig sterilizálja, nehogy versenytársa akadjon az utódok képében.
Olvasd el, hogyan programozza újra a farkasok viselkedését egy másik parazita!
