Ötven évig nem mozdult ki budapesti szobájából a férfi – ez fogadta halála után a személyzetet

Bálint Lilla
fortepan 82539
Olvasási idő kb. 6 perc

Senki nem tudja, miért választotta Áldásy Ignác az Arany Sas Fogadót remetesége helyszínéül. A különös férfi teljesen elzárta magát a külvilágtól, a személyzettel is csak a legszükségesebb mértékben érintkezett, és fogalma sem volt a nagyvilágban zajló eseményekről.

„1840. május 15-én egy fekete-sárgára festett négylovas hintó állott be az Ujvilág-utcai Arany Sas fogadóba, tömérdek podgyászszal, párnazsákokkal, konyhaedényekkel, mint a hogy akkor az úriemberek utazni szoktak. Áldásy Ignác, egy liferálásokból meggazdagodott torontálmegyei család tagja, hajtatott föl Török-Kanizsa mellől, Szanád falvából Pest városába s mint az különben ma is illik a vidéki nemes emberhez, beszállott a Sasba. A lépcsőtől jobbra nyitottak számára két udvari szobát: a 17. és 18. számút. A hintót beállították a szín alá, lovakat az istállóba. A jövevény vacsorát rendelt magának, fölvitette szobájába, aztán lefeküdt, másnap reggel fölkelt, megreggelizett, elszitt egy pár »szivolá«-t, mint akkor hívták, megebédelt a szobájában, később meg is vacsorált, lefeküdt megint – s így tartott ez három hónap híján teljes ötven esztendeig” – írta 1889. szeptember 7-én a Budapesti Hírlap.

Fogadó az Arany Sashoz

A különös embert, aki kis híján ötven évig volt a fogadó vendége anélkül, hogy onnan érdemben kimozdult volna, nemigen látogatták. Azaz, látogatták volna, de ő nem fogadott senkit. Nem ment le az ebédlőbe sem, pedig az Arany Sas, amely az Újvilág és a Hatvani utca sarkán (azaz a mai Semmelweis és Kossuth Lajos utca sarkán) állt, nevezetes volt a konyhájáról és vendégköréről, itt szállt meg (legalábbis Krúdy Gyula szerint) báró Jósika Miklós és Szemere Miklós is. Az Arany Sasban a konyha éjjel-nappal működött, nem volt záróra, mint más hasonló intézményekben: mindenki úgy élt, ahogyan neki tetszett. A helynek saját cigányzenekara volt, gyakran mulattak éjszakába nyúlóan az itt megszálló vidéki nemesek, írók és művészek – a prímás, Rácz Pál pedig száz nótát játszott le egy ízben fogadásból úgy, hogy egyet sem ismételt meg.

Áldásy Ignác alakját Krúdy is megörökítette
Áldásy Ignác alakját Krúdy is megörökítetteWikimedia Commons

„Hajtsatok vissza, Pista!”

Áldásy azonban nem élt a fogadó ezen szolgáltatásával. Krúdy szerint (aki azért hajlamos volt a túlzásokra) a konyha remekeit, például a káposztás csíklevest, a rablóhúst vagy az elsőrangú paprikás halászlét sem kóstolta meg: délben meleg krumplisalátát ebédelt linzertortával, este pedig hideg krumplisalátát. Lovai az istállóban várták, hogy majd egyszer újra befogja őket, de ez csak egyszer következett be, 1849-ben, és akkor is igen rövidre sikerült a kocsikázás: éppen a kocsija mellett robbant fel „Hentzi egy bombája”. A remete ettől igen megijedt, és felkiáltott: „Hajtsatok vissza, Pista!” Így aztán végképp elment a kedve a kocsikázástól: lovai megvénültek, kocsiját pedig családja – amely becsülettel fizette különös rokonuk fogadószámláját – eladta.

Semmiről nem tudott, ami a világban történt

Krúdy tudni vélte azt is, hogy Áldásy beköltözéskor megemlítette: hamarosan a felesége is csatlakozik hozzá. Az asszony azonban soha nem érkezett meg, Áldásy pedig végérvényesen a múltban ragadt: újságot nem olvasott: fogalma sem volt, hogy időközben kitört, majd elbukott a forradalom, hogy vasutak és távírdák épültek, hogy Ferenc József lett a császár és király… Hallani sem akart a technikai újdonságokról,

nem engedte, hogy szobájába bekössék a villanyt, mondván, hogy „senki kedvéért meg nem ütteti magát a ménkűvel”.

„Fején az az örökös magastetejü kalappal, ósdi szabású fekete ruhában üldögélt ez a hórihorgas galambősz öreg a kis udvari lakásban. A Lajos Fülöp-divatú kanapén egy pár tucat csizma és cipő állott sorban, a nagyanyáink idejéből való szekrényen ezerféle vénséges lim-lom, kesztyük, kalapok” – írta róla a Budapesti Hírlap, hozzátéve, hogy hozzá látogatóba érkező rokonai is csak a folyosóra nyíló ablakon keresztül leshették meg, „mikor ott ült rozoga asztalánál, a két faggyúgyertya közt bóbiskolva”, mert a korszerűbb Milly-gyertyát is elutasította. Az öreg éktelen haragra gerjedt, ha rajtakapta az indiszkrét leselkedőket: ilyenkor kiabálni kezdett, hogy egy „excellenciás úrral”, egy gróffal nem illik így bánni. Különben hallgatott napestig, és szakadatlanul dohányzott.

Járókelők az Arany Sas Fogadó helyén épült Országos Kaszinó előtt, 1921-ben
Járókelők az Arany Sas Fogadó helyén épült Országos Kaszinó előtt, 1921-benFortepan / Szarka Zsuzsa

Ki volt Müller Miska?

A különc öregúr a neveket sem jegyezte meg: Kommer fogadóst Silbelmayernak szólította, a Károly nevű főpincért, aki tíz éven át hordta szobájába az ebédet és a vacsorát, Müller Miskának. A magának való, mai fogalmaink szerint valószínűleg szociofóbiás öregúr a korabeli hírlap szerint nőgyűlölő is volt: „az asszonyokat gyűlölte, főképp a szobaleányt, aki mosdóvizet hordott neki, mert a folyadékoknak ily célra való alkalmazását igen haszontalan berendezésnek tartotta a jó öreg.” Két látogatójával tett csak kivételt: Jókai Mórral és Teleki Sándor honvédtiszttel. Tőlük azt kérdezgette, hogy felépült-e már a Lánchíd.

Ötven év takarítás nélkül

A szemetet nem adta ki, felsöpörni ötven évig nem engedett, így halála után horrorisztikus állapotok fogadták a belépőket: vastag porréteg, gyertyacsonkok, penészes ruhák és cipők mindenhol. Áldásy temetése mindazonáltal grófhoz méltó volt: az üveges hintót nyolc gyászhuszár kísérte, de a rokonok közül mindössze egy bizonyos Bezerédy M.-né, „egy öreg asszonyság” volt jelen. Ellenben ott volt a vendéglő személyzete, és egy Áldásyhoz hasonlóan különc alak: egy „gyászba öltözött, tiszteletgerjesztő öreg úr is, aki orvosa által rendelt kocsizásait negyven év óta minden délután temetéseken végzi”. Az Arany Sas Fogadó ideje is hamarosan leáldozott: 1893-ban lebontották, helyére az Országos Kaszinó épült. Áldásy és a fogadó, ami ötven évig otthona volt, immár végérvényesen a múlt ködébe süllyedt.

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek