Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Már több mint százéves az amerikaiak legendás útja. Az a 66-os út, ami már nagyon sok művészt is megihletett. „Amerika főutcájához”, amely Chicagótól Kaliforniáig húzódik, és nyolc államon is áthalad, számos legenda fűződik.
Az egyik arról a rejtélyes, narancssárga fényről szól, melynek már többen is szemtanúi voltak, hogy ott cikázik az út felett. A legenda szerint a különös jelenséget először indiánok látták. Az elmúlt évszázad alatt többen is szemtanúi voltak a jelenségnek, ma is csak találgatják, mi okozhatja a lidércfényt.
Csak később lett turisztikai látványosság
Bár a 66-os út ma leginkább a turisták érdeklődésére tart számot, kezdetben nem ez volt a helyzet. Az útvonal nagyrészt a főként mezőgazdasággal foglalkozó embereket szolgálta ki, akik a földjeiken megtermelt portékáikat el akarták juttatni a vásárlókhoz. Éppen ezért sokáig kifejezetten kedvtelésből történő utazásra nem is igen használták a 66-os utat, már csak azért sem, mert egyenetlen felületével egyáltalán nem volt erre alkalmas.
A turisták számára is azután lett igazán vonzó, amikor a második világháborút követően, 1945-ben felújították.
Egy másik fontos tényező, amely miatt még népszerűbb lett a 66-os út, az nem más, minthogy az 1950-es években egyre több amerikai kezdett el autózni. Ez volt az az időszak, amikor a gyártóipar fellendülésével javult az életszínvonal, a szakszervezeti törekvéseknek köszönhetően tisztességes fizetést kaptak az emberek, akik már arra is szakítottak időt, hogy szabadságra menjenek. Nyaralásukon pedig leginkább nyugat felé indultak el az új autóikkal.
Ez az időszak az út menti látványosságok, fényreklámok, szuvenírboltok, a magántulajdonban lévő motelek és lakókocsi-parkok, valamint a kifőzdék és benzinkutak korszaka volt.
A legtitokzatosabb amerikai út
Az út népszerűségével együtt a hozzá kapcsolódó rejtélyek száma is egyre növekedett. Ezek közül az egyik legismertebb leganda ahhoz az út felett lebegő narancssárga fénygömbhöz kapcsolódik, amely immár több mint egy évszázada kétségek között tartja az utazókat. És bár a legtöbben egyetértenek abban, hogy a Hornet Spook Light, vagyis
a kísérteties horneti fény létezik, az még mindig rejtély, hogy vajon mi okozhatja.
Az érintett négy mérföldes vidéki útszakasznak, amely Oklahoma északkeleti részében található, már az elnevezése is kísérteties. A Devil's Promenade, vagyis Az ördög sétányaként ismert útszakaszon először 1881-ben jelent meg a titokzatos fénygömb az éjszakai égbolton. Azóta sem tudja senki, hogy ez a különös, parázsló fénygömb tulajdonképpen mi is, és egyáltalán honnan jön. A legenda szerint a különös jelenséget először indiánok látták a hírhedt Könnyek útja mentén 1836-ban, az első „hivatalos” jelentést azonban csak 1881-ben publikálták a kísérteties fényről.
Olyan, mintha egy szellem táncolna egy lámpással
A szemtanúk leírása szerint a különös jelenség mozog, forog és le-fel billeg, mint egy lámpás, amit egy táncoló szellem tart. A beszámolók szerint a fénygömb képes a méretét változtatni. Volt, aki tojás nagyságúnak látta, amikor először megpillantotta, majd a különös jelenség rövid idő alatt akkorára nőtt, mint egy mosdókagyló. Van, aki csak egyetlen fényt látott, míg mások két, három vagy négy kisebb lámpást is felfedezett egyazon időben az égbolton.
Akadt olyan megfigyelő is, aki az égi jelenséget sokakkal ellentétben nem sárgának, hanem pirosnak, zöldnek, kéknek vagy lilának látta.
Egy férfi megesküdött arra, hogy olyan közel volt a fénygömbhöz, hogy egyértelműen érezte a melegét. Egy nő pedig azt állította, látta, hogy a fénylő, izzó látványosság buborékként kipukkad, és szikrákat szórva szétszóródnak a darabjai.
A kansasi Dean „Crazylegs” Walker, aki Tow-Mater karakterét ihlette a Verdák című animációs film 66-os út témájú részében, szintén arról számolt be, hogy többször látta már a kísérteties fényt.
Egyszer gyerekkorában „találkozott” vele, amikor állítása szerint a fénygömb belebegett az autójuk első szélvédőjén.
Csak sejtik, mi okozhatja
Míg a helyiek egyetértenek abban, hogy a Hornet Spook Light valóban létezik, már kevesebben értenek egyet abban, hogy mi okozza. Erre különféle elméletek léteznek. Vannak, akik azt gondolják, hogy egy meggyilkolt törzsfőnök vagy egy vízbe fulladt indián lány szelleme kísért az útszakasz fölött.
A Kísérteties horneti fényt először azonban AB MacDonald, a Kansas City Star riportere vizsgálta meg úgy, hogy tapasztalatait dokumentálta is. 1936 januárjában MacDonald úgy ítélte meg, hogy a titokzatos fények a 66-os úton kelet felé haladó autók fényszórói voltak.
Hasonló véleményen volt Robert Gannon író is, aki egy 1965-ös cikkében arról írt, hogy egy adott időpontban villogtatta a fényszóróit a szomszédos autópályán, amiről a Devil's Promenade-n állomásozó asszisztense azt hitte, a kísérteties fényt látja.
Vannak olyan helyiek, akik úgy gondolják, hogy a fényeket a mocsári gáz okozza, ám ennek az elméletnek a biológusok szerint kevés esélye van azon a területen.
A legnagyobb valószínűsége a fényszórós elméletnek van, miután sokan úgy gondolják, hogy a fényjelenséget szinte biztosan a néhány mérföldnyire lévő autóutakon haladó járművek fényszórói okozzák. A fény szokatlan megjelenése és mozgása valószínűleg a levegő sűrűségéből adódik, amit olyan környezeti tényezők befolyásolnak, mint a közelben lévő folyó és a környező erdők, mezők.
Mindenki bedőlt az óriási átverésnek, hogy egy gróf ihlette Tarzan történeteit. Tarzan igazi története azonban furcsább, mint maga a legenda?
