Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A Roar, vagyis Üvöltés című horrorban oroszlánok és más afrikai nagyvadak támadnak egy külvilágtól elzárt családra, akik kétségbeesve próbálják megvédeni otthonukat és életüket – a szereplők azonban nem csak a filmvásznon, a valóságban is halálos veszélynek voltak kitéve, a vadállatok 70 színészt és stábtagot sebesítettek meg, a kamasz Melanie Griffith arcát 50 öltéssel kellett helyrerakni. A szokványosnak nem nevezhető produkció jogosan érdemelte ki a világ legveszélyesebb forgatása címet.
A film ötlete Tippi Hedren modellből lett színésznő (a legendás Hitchcock-film, a Madarak szőke főszereplője) és férje, Noel Marshall ügynök-producer fejéből pattant ki, miután a pár 1969-ben egy forgatás miatt Zimbabwében járt, és szemtanúja volt, hogyan foglalnak el oroszlánok egy elhagyatott lakóházat. Az élményből hamarosan filmötlet született, Hedren és Marshall pedig 15 árva oroszlánkölyköt fogadott be a kaliforniai Soledad kanyonban, Los Angelestől 80 kilométerre található birtokukra, ahol a színésznő lányával, Melanie Griffithszel és a producer két fiával, Jerryvel és Johnnal közösen éltek. A pár úgy gondolta, ha a nagymacskákat kölyökkoruktól fogva a családhoz közel nevelik fel, megszokják az emberek jelenlétét és kezesen viselkednek a leendő filmforgatás során.
Félelmetes állatkertet hoztak létre kaliforniai birtokukon
A ’70-es évek elejére elkészült a forgatókönyv első változata: a sztori szerint az afrikai szavannán élő amerikai tudóst meglátogatja Chicagóból érkezett családja, hamarosan azonban az egész család halálos veszélybe kerül, amikor házukat körülveszi mintegy 40 kiéhezett oroszlán. Ugyan a szakértők figyelmeztették Marshallékat, hogy egy falkányi nagymacskát sohasem lesznek képesek megfelelően beidomítani, a házaspár fütyült a jótanácsra, és buzgón folytatta a cirkuszból, állatkertből és egyéb helyekről megmentett oroszlánok és más vadak befogadását és „tréningezését”.
Birtokukon idővel már 71 oroszlán, 26 tigris, 10 puma, 9 fekete párduc, 4 leopárd, 2 jaguár, egy tigon (tigris-oroszlán hibrid), 3 elefánt és számos egzotikus madár élt, a bizarr állatkert fenntartása akkora összeget emésztett fel – csak eledelre heti 4000 dollárt költöttek –, hogy Marshall és Hedren négy házat, egy földbirtokot és más értékeiket is kénytelenek voltak eladni. Áruba bocsátották többek között a híres szőrmebundát, amit a színésznő a Madarakban viselt, és a forgatás végén Hitchcocktól megkapott ajándékba, és eladósították Marshall produkciós cégét. A szerencse azonban rájuk mosolygott, a férfi ugyanis vezető producerként működött közre Az ördögűzőben, a film hatalmas kasszasikere pedig jelentős bevételhez segítette hozzá.
Egyértelmű volt, hogy a filmet az állatmenhellyé átalakított birtokon forgassák, ahol nemcsak a vadak ellátásához és gondozásához szükséges infrastruktúra volt adott, de kvázi minifilmstúdióként is üzemelt, a projektet pedig teljes mértékben családi vállalkozásként kívánták véghez vinni. Marshall írta a forgatókönyvet és rendezte a filmet, a főhőst is ő maga játszotta, a további szerepeket pedig feleségére és a gyerekekre osztotta, remélve, hogy évek hosszú együttélése után már barátként kezelik őket a nagyvadak.
A horrorsérülések többsége nem csak a vásznon fájt a szereplőknek
A felvételek 1976 októberében kezdődtek, és a tervek szerint félévig tartottak volna, a munka azonban jóval nehezebbnek bizonyult, mint a stáb gondolta: az állatok nem voltak hajlandóak parancsra „játszani”, ezért az operatőröknek órákig kellett figyelniük őket, mire egyáltalán megmozdultak, az igazi gond azonban akkor keletkezett, amikor végre-valahára cselekvésre szánták el magukat. A vadak valóban hozzá voltak szokva gazdáik jelenlétéhez, ahhoz azonban nem, hogy a családtagok sikongatni fognak és rohanni kezdenek előlük, így ösztönösen támadásba lendültek, és valódi horrorszituációt teremtettek a helyszínen.
A négy évig elhúzódó munkálatok alatt legalább 70 közreműködő szenvedett sérülést, köztük Jan de Bont operatőr, akit megskalpolt egy oroszlán – fejbőrét több mint 120 öltéssel rakták helyre, a férfi hajberendezése ezután annyira bizarr látványt keltett, hogy később még a film egyik plakátjára is felkerült. Melanie Griffith arcát egy oroszlántámadást követően 50 varrással hozta rendbe a plasztikai sebész, sokáig úgy tűnt, a 14 éves színésznő a fél szeme világát is elveszíti – nem csoda, hogy később teljesen megromlott a viszonya nevelőapjával, a férfi 2010-es haláláig szóba sem volt hajlandó állni vele.
Marshall maga is megszenvedte a brutális forgatást, az évek alatt annyiszor sebesítették meg a nagymacskák, hogy egyes sebei üszkösödni kezdtek, Hedrent egy alkalommal egy elefánt dobta le a hátáról, máskor egy fán csimpaszkodva támadták meg az oroszlánok, lányához képest ő „mindössze” 34 öltéssel megúszta az esetet. John és Jerry sem kerülhették el a súlyos sérülést: előbbire egy általa sétáltatott oroszlán vetette rá magát, majd hat stábtagnak kellett leszednie a nagyvad állkapcsait a fiúról, öccsének a lábát marta meg egy oroszlán, egy tigris pedig 25 percen keresztül tartotta szájában a fejét.
Árvíz, majd tűzvész pusztított a helyszínen
Ha mindez nem lett volna elég, a munkát kétszer is természeti csapás akasztotta meg: 1978-ban áradás öntötte el a helyszínt, ami a már felvett anyagok, a díszletek és a felszerelés jelentős részét is megsemmisítette, egy évvel később pedig tűzvész pusztított a kanyonban, melyben több állat odaveszett. Az eredetileg 3 millió dollárosra tervezett költségvetés végül 17 millióra rúgott, a Marshall–Hedren házaspár pedig a csőd közelébe került, végül Beverly Hills-i otthonuk elzálogosításával mentették meg a produkciót.
Hosszú évek szenvedését követően az Üvöltés 1981-ben végre a nézők elé kerülhetett, az Egyesült Államokban azonban nem, csupán néhány európai és távol-keleti országban, illetve Ausztráliában mutatták be a mozik: ugyan az NSZK-ban és Japánban is viszonylag sikeresnek számított a jegypénztáraknál, a kitermelt, nagyjából 2 millió dolláros bevétel még a költségek tizedrészét is alig hozta vissza. A házaspárt nem csak anyagilag viselte meg a forgatás, az állandó feszültség kapcsolatukat is tönkretette, 1982-ben, 18 évnyi házasság után beadták a válást. A következő évben Hedren alapítványt hozott létre a forgatást túlélt nagymacskák gondozására, majd rezervátumot alapított a Soledad kanyonban, mely azóta több száz állatot fogadott be.
A kétségkívül extravagáns produkciót csak évtizedekkel később, 2015-ben mutatták be egy limitált forgalmazás erejéig az USA-ban, az Üvöltést akkor már, mint kuriózum, „bűnös élvezet” reklámozták: a szlogen szerint „egyetlen állatnak sem esett baja a forgatás során... 70 ember azonban nagyon is súlyos sérüléseket szenvedett”.
