A bolti lopások elkövetése sokszor egy betegség miatt alakul ki valakiben, amit kényszeres cselekedeti állapotban követ el, és ilyenkor nem tudja viselkedését kontrollálni. A tudomány szerint a kleptomániások gyakran számolnak be tettük utáni bűntudatról és megbánásról is.
A kleptomániát hivatalosan mintegy 200 éve nevezik meg a szakirodalomban. Ennek ellenére rosszul értékelik, kevés adat áll rendelkezésre a patológiájáról vagy a kezeléséről. Bár a bolti lopások gyakorisága az Egyesült Államokban 11,3 százalék, valószínű, hogy ennél sokkal kevesebb ember szenved kleptomániában. Íme 8 másik, bizonyítékokon alapuló kleptomániával kapcsolatos megállapítás a legújabb kutatások alapján.
Mit érdemes tudni a „bolti szarka” kórról?
A DSM-V (Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve) a kleptomániát az impulzuskontroll-zavarok közé sorolja, és a DSM-III óta annak is minősítik. Mindazonáltal ez az állapot közösnek tekinthető a rögeszmés-kényszeres spektrumzavarokkal (OCD=Obszesszív-kompulzív zavar), a hangulati és a szerhasználati zavarokkal.
A kleptomániára jellemző a lopási késztetés és a megállás képtelensége, ami impulzív lehet. Ezek a késztetések koraiak, rosszul kigondoltak, kockázatosak és veszélyesek. Egyes vizsgálatok kimutatták, hogy az ilyen betegségben szenvedők impulzívabb természetűek és kevésbé gátlásosak, valamint az érzések intenzív keresése is jellemző rájuk. Az ebben a betegségben szenvedők késztetést éreznek a bolti lopásra, de gyakran bűntudatot, lelkiismeret-furdalást vagy depressziót éreznek utána. Az általuk ellopott tárgyak jellemzően nemkívánatosak/szükségtelenek, és csak felhalmozódnak, kidobják, eladják vagy akár vissza is küldik azokat az üzletbe. Nem ritkák a bolti lopások miatti szégyenérzethez kapcsolódó öngyilkossági kísérletek sem, vagy az ehhez kapcsolódó személyes pszichés problémák.
Jutalomnak érzik?
Az Annals of Clinical Psychiatry című folyóiratban megjelent tanulmány szerzői szerint,
a kleptománia diagnózisának súlyossága erősen kölcsönös viszonyban áll a lopás „jutalmának” érzésével,
valamint az olyan kényszerbetegségekkel, mint az OCD és az anorexia nervosa. Mint írják: „Ezek az adatok alátámaszthatják a kleptománia rögeszmés-kényszeres betegségként való felfogását is, nem pedig szerhasználattal vagy az impulzív rendellenességekkel hozható kapcsolatba.”
Az OCD-hez hasonlóan a kitárulkozás a kognitív-viselkedési terápia egyik formája, amely a kleptománia kezelésében is hatékonynak bizonyult.
A kleptománia kezelésében hatásos gyógyszerek közé tartoznak az SSRI-k (szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók) és az opioid antagonista szerek, például a naltrexon.
Mellékhatás?
A szakirodalomban néhány esetben a kleptomániát a venlafaxin beadásának mellékhatásaként emelték ki. A venlafaxin egy szerotonin-norepinefrin-újrafelvétel-gátló szer (SNRI), és a szakértők azt feltételezik, hogy a venlafaxin beadásával a másodlagos kleptománia a megnövekedett dopaminaktivitás következménye lehet. Ehhez kapcsolódóan
a bolti lopások gyakran fordulnak elő Parkinson-kórban szenvedő betegeknél
a prodopamin beadása során kialakult mellékhatások miatt.
Az antidepresszánsok által kiváltott kleptománia általában hirtelen és a depresszió részleges vagy teljes tünetmentessé válását követően a beteg egyensúlyi állapota alatt jelentkezik.
A kleptománia érzelmi és jogi következményekkel is jár. A kleptomániás betegek 64-87 százalékát letartóztatták, 15-23 százalékukat pedig bebörtönözték tettük miatt.
A kleptomániában szenvedők nagyon küzdenek ezzel az állapottal. Bár a kleptomániával kapcsolatban még sok dolog tisztázásra vár, azonban az újonnan megjelenő pszichoterápiás beavatkozások egyre többet segíthetnek az ebben a betegségben szenvedőknek. Érdekesség még, hogy a kleptomániás ember sokszor nem is szorul rá a lopásra, hiszen talán a leghíresebb ilyen eset Winona Ryder színésznő esete, akit elhíresült kleptomániájával kezeltek, ami kis híján a filmes karrierjébe került még a 2000-es években. Azóta a színésznő kigyógyult ebből a kórból, így az ő példája is bizonyítja, hogy van kiút.
