A természet csodái mai részében a kolibrikről olvashatsz érdekességeket.
Apró termetük ellenére a kolibrifélék a legagresszívabb madárfajok közé tartoznak: a domináns hímek nemcsak a vetélytársakat képesek súlyosan – akár halálosan – megsebesíteni hosszú és hegyes csőrükkel, de az etetési területükre betolakodó varjakat, szajkókat és sólymokat is hezitálás nélkül elkergetik, a nőstényekből pedig általában a fészek közelébe merészkedő állatok vagy emberek váltják ki a harcias viselkedést.
Tudtad-e?
- Több mint 300 kolibrifajt ismerünk, melyeknek zöme Amerika trópusi területein él, bár néhány fajuk Észak-Amerikában egészen Kanadáig honos, mások pedig dél felé egészen Chiléig elterjedtek.
- A kolibrik a legkisebbek az összes madár közül: a jamaicai törpekolibri (Mellisuga minima) hossza például az egy centimétert sem éri el, a tömege pedig mindössze 0,365 gramm.
- A testméretéhez viszonyítva a szuronyos kolibrinek (Ensifera ensifera) van a leghosszabb csőre.
Az általában káprázatosan tarka, irizáló tollazatú hímek büszkén parádéznak a meghódítani kívánt tojó előtt – a torkukon lévő ragyogó folt a hódító magamutogatás fontos kelléke. A párzás után azonban a nőstények magukra maradnak, rájuk hárul a fészekrakás gondja: kiszemelnek egy rejtett helyet, gyakran ágvillát, zuzmóból, mohából és pókhálóból készítik el mély, csésze alakú, jól álcázott fészküket a két fehér tojás számára.
A költési időszak a fajtól függően 14–19 napig tart, a picurka fiókák vakon és tehetetlenül jönnek a világra. A tojó ettől kezdve megszámlálhatatlan apró rovart hord haza, hogy táplálja kicsinyeit. A fészek mellett egy helyben lebegve, óvatosan helyezi fiókái éhesen tátogó csőrébe a felöklendezett élelmet. A kicsik elég lassan fejlődnek, átlagosan három hetet töltenek a fészekben, a kirepülő fiatal kolibrik tollazata viszont már teljesen kifejlődött, és repülési tudományuk megközelíti a szüleikét.
A kolibrik repülési módszere egészen rendkívüli. Szárnyuk szerkezete annyira eltér a többi madárétól (a sarlósfecskét kivéve), hogy nemcsak billegetni, de forgatni is tudják a vállízület körül, és valamennyi madárfaj közül csak ők képesek hátrafelé repülni. Szárnycsapásaik gyakorisága a legnagyobb a madárvilágban: a repülés közben egy helyben lebegő kolibri legalább 55 szárnycsapást tesz meg másodpercenként. Nem csoda, hogy a szívük is igen fürgén dolgozik: egy átlagos kolibri szíve percenként 1200-at ver – ehhez képest egy felnőtt ember nyugalmi pulzusa 60-100 ütés/perc. Nyolcas alakzatot leíró szárnycsapásaikkal a kolibrik könnyedén, légiesen közlekednek, és még evés közben sem lazsálnak.
Valamennyi kolibrifaj nektárral táplálkozik, méghozzá nem akárhogyan: a lecsüngő trombita alakú virágok előtt lebegve, hosszú, ecsetszerű nyelvükkel gyűjtik össze a kehelyből a cukros nedvet. Az apró madarak gyakran csak szürkületkor pihennek meg egy ágon – ilyenkor anyagcseréjük és testhőmérsékletük jelentősen lecsökken. Kábulatukból csak a másnapi felmelegedés ébreszti fel őket.
Ha érdekelnek a természet csodái, olvasd el sorozatunk előző részét is!
