A mesterséges megtermékenyítés témája mindig nagy indulatokat vált ki, akár a közbeszédben, akár személyes beszélgetések során kerül szóba. Egyszerűen mintha ezen a téren az ember nem tudna objektív maradni.
Megszólalónkról
Ft. Dr. Németh Gábor morálteológus, a győri Brenner János Hittudományi Főiskola tanszékvezetője, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkárságának irodaigazgatója.
Sok a kölcsönös és a leegyszerűsítő vádaskodás, hiszen aki a mesterséges megtermékenyítés ellen felszólal, könnyen megkapja, hogy ne szóljon bele mások magánéletébe, mert semmi köze hozzá, a pártolói pedig az emberi jogokat és a gyermekhez való jogot hangsúlyozzák, sokszor jótékony homályban hagyva személyes érintettségüket.
Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a Katolikus Egyház tanítása nem a gyermek utáni vágyat ítéli el, hiszen az élet kultúrája a kereszténység egyik legfontosabb erkölcsi tanítása, ahogy azt Szent II. János Pál pápa megfogalmazta, hanem azokat a cselekvésmintákat, amelyeket a mesterséges megtermékenyítés magával hoz.
Kiket kérdezünk?
A hónap dilemmája cikksorozatunkban minden hónapban az élet egy nagy morális dilemmája mentén szólalnak meg a filozófia, valamint a hazánkban jelentős egyházak képviselői.
A többi megszólaló véleményét az alábbi – folyamatosan frissülő – linkekre kattintva olvashatod:
Elsődlegesen szeretnék arra rámutatni, hogy a meddőség a 21. században Európában és hazánkban szinte már népbetegségnek tekinthető. Ennek vannak egyrészt életmódbeli okai (dohányzás, ülőmunka, sugárzások stb.), konkrét egészségügyi okai (férfiaknál a spermaszám csökkenése, a nőknél például a PCOS terjedése) és vannak életszemléletbeli okai is, hiszen a fogamzásgátlás, az emberi szervezet tudatos és folytatólagos terméketlenné tétele sajnos nem múlik el nyomtalanul. Tehát ez az érem egyik oldala: nemcsak betegségek esetében, hanem e téren is igaz az orvosi jó tanács, amely szerint talán az életmódon kellene először változtatni.
Az abortusz kapcsán már kifejtettük a katolikus tanítást: azt, hogy minden embriót az emberi személynek kijáró tisztelet illet meg. Azaz akár az embrió lefagyasztása, akár tartósításának bármely formája, az embriók közötti válogatás, és legfőképpen a be nem ültetett embriók elpusztítása, az abortusz súlyosan ellenkezik az emberi személyt megillető méltósággal. Hangsúlyozandó, hogy katolikus szempontból erkölcsileg elfogadhatók az olyan mesterséges megtermékenyítési eljárások, melyek a nemzés természetes lefolyását gátló akadályok ellen küzdenek (így például elfogadottak azok a módszerek, melyek hormonálisan elősegítik az ivarsejtek érését, és elfogadott a méhkürt tágítása is annak szűkülése esetén stb.), illetve összességében azok a metódusok, amelyek során nem válik el egymástól az egyesítő és az utódnemző aktus.
Az emberi fejlődés egy folyamat, amelyben a születés ugyan látványos és kiemelt állomás, de ez a folyamat a megtermékenyüléssel kezdődik és a biológiai halállal ér véget: amikor a katolikus tanítás szót emel a mesterséges megtermékenyítés számos formája ellen – de fűzzük hozzá, hogy nem mindegyik ellen! –, akkor nem azért teszi, mert azt akarja, hogy a szülőknek ne legyen gyermekük, hanem azt vallja, hogy
az emberi élet nem egy technikai folyamat eredménye,
és azért, mert minden emberi életet, minden stádiumában védeni és tisztelni kell.
