A kérdésre adott válasz meghatározza, de egyúttal tükrözi is a mindenkori társadalmi struktúrát és gondolkodásmódot. A történelem folyamán hol az egyik, hol a másik irányba lengett ki az inga: az ókori filozófus, Platón számára a működő állam, a polisz volt az alapvető, ahogy a kora újkorban Machiavelli és Hobbes is az államérdeknek, a közösség javának adták az elsőséget, csakúgy, mint a 20. század totalitárius ideológiái.
Megszólalónkról
Ft. dr. Németh Gábor morálteológus, a győri Brenner János Hittudományi Főiskola tanszékvezetője, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkárságának irodaigazgatója.
Ezzel szemben a reneszánsz és a humanizmus gondolkodásmódja sokkal inkább az egyes ember értékét hangsúlyozta, akárcsak később és napjainkban is a politikai, gazdasági vagy kulturális liberalizmus képviselői.
Az egyén és a közösség boldogulásának viszonya dialektikus, pontosabban egymástól elválaszthatatlan: alapesetben nem lehet e kettő közül választani, kijelenteni, hogy egyik vagy másik fontosabb.
Kiket kérdezünk?
A hónap dilemmája cikksorozatunkban minden hónapban az élet egy nagy morális dilemmája mentén szólalnak meg a filozófia, valamint a hazánkban jelentős egyházak képviselői.
A többi megszólaló véleményét az alábbi – folyamatosan frissülő – linkekre kattintva olvashatod:
A hónap dilemmája: Mi a fontosabb: az egyén vagy a közösség boldogsága? Az ateista filozófus válaszaCikksorozatunk mai fejezetében Szalai Miklós történész, ateista filozófus véleményét közöljük.
Tovább olvasomÁltalában az állami törvények, éppen azért, mert a közjó megvalósítását célozzák, sokszor szabályozzák, korlátozzák az egyén jogait és kibontakozását. Így például Locke szerint az egyik alapjog a tulajdonhoz fűződő jog, de mégis lehetséges egy magánterület kisajátítása – persze méltányos kárpótlás fejében –, azért, hogy a területen utat, iskolát, kórházat stb. építsenek, csupa olyan létesítményt, ami a közösség javát szolgálja, azét a közösségét, amelynek az egyes ember is része.
Mindez fordítva is igaz: amikor az egyén azt tapasztalja, hogy javaira, jövedelmére, idejére, sőt akár életére is igényt tart a közösség vagy annak képviselője, ahogy ez a múlt századbeli totális diktatúrákban megtörtént, akkor kiteljesedését, boldogulását – teljes joggal – nem látja megvalósíthatónak, és a viszony megbomlik.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Ugyanakkor minden jól működő közösségben, legyen az maga az állam vagy akár kertvárosi szomszédság, az egyes embernek is tisztában kell lennie azzal, hogy jogai vannak, főleg azért, mert kötelességei is vannak. És ha valaki teljesíti a közösséggel szemben fennálló észszerű kötelességeit, sőt, önkéntesen néha még többet is teljesít ennél, akkor joggal számíthat arra, hogy szükséghelyzetben a közösség is melléáll, és az egyén boldogulásáért áldozatot fog hozni.
