Szent István halálának emléknapját 1083-tól ünnepelte a magyarság, előbb augusztus 16-án, majd 20-án. Mária Terézia uralkodása alatt lett nemzeti ünnep. Az 1848–49-es szabadságharc után évekig tiltották a megünneplését, az 1860-ban megtartott első augusztus 20-i ünnepség rendszerellenes demonstrációval ért fel. Ám néhány évvel később, 1891-ben Ferenc József az iparban dolgozók számára munkaszüneti nappá tette – bár a lépés a protestáns állampolgárok körében nem aratott osztatlan sikert.
Az ünnepléshez minden korszak hozzátette a maga hagyományait, melyek az idők során Szent Jobb-körmenettel, tisztavatással, kenyérszenteléssel, őrtüzek gyújtásával bővültek. A legnépszerűbb és legstabilabb elemei egyházi részről a körmenet, az állami ünnepségek közül pedig a tűzijáték volt.
Szerzőnkről
Tulipán Éva történész kutató, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa
Kutatási területe Magyarország 1945 utáni történetének, különösen az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeinek és következményeinek erőszaktörténeti, kulturális emlékezeti és emlékezetpolitikai nézőpontú vizsgálata. Az Erőszaktörténeti Munkacsoport és az MTA Történeti Bizottsága II. világháború története albizottságának tagja.
Sistergő zöld csillagok a Gellérthegy felett
Az idén az egészségügyi helyzet miatt elmaradó tűzijáték több mint 90 éve tartozik szorosan ehhez a naphoz. Az Esti Kurír 1927. augusztus 20. után így tudósított ünnepségekről: „Körülbelül hatvan-hetvenezer ember várta a tűzijáték kezdetét, amelyet villanó fényjáték és hangos, lövésszerű dörrenések jeleztek. A pesti oldalról Budát, a budai oldalról Pestet reflektorok éles fénykévéje világította meg.” A lila, sárga, zöld és piros rakétákból álló tűzijáték végén pedig „megjelent a magyar címer a Gellérthegy oldalán, és sistergő zöld csillagokból a felírás: „Isten áldd meg a magyart!”. „Kétségkívül megállapítható, hogy bár Budapesten Szent István-napján minden látnivalót kellően honorált a publikum, mégis a tűzijátéknak volt a legnagyobb sikere”, „Budapesten és valószínűen Magyarországon ez volt az első nagyszabásu tűzijáték” – értékelt az újságíró.
Tíz év alatt a hagyomány annyira beépült az ünnep forgatókönyvébe, hogy az 1938-as évfordulós ünnepségek előkészítésekor (István halálának 900. évfordulója volt) a fővárosi közgyűlésben elhangzott, hogy a tűzijátékok „úgy hozzátartoznak a Szent István-naphoz, mint a körmenet”. Megjelent az igény is arra: lehetőség szerint legyen hosszabb a látványosság, hogy semmiképpen se okozzon csalódást a Duna-partra özönlő többezres nézőközönségnek. Augusztus 20. után az Ujság is elégedetten nyugtázhatta, hogy a tűzijáték „a szokottnál is pazarabb” volt, a „Gellérthegyről egymásután hasítottak bele a sötét égboltba a rakéták, s nyomukban szökőkutak, tűzkerekek és csillagok hullottak alá. Percenként robbantak a rakéták, üstökösök jelentek meg a Gellérthegy fölött, s a Citadella hosszú ideig bengáli fényben ragyogott.”
A látványosság megálmodója és kivitelezője Petróczy Gyula szombathelyi főhadnagy volt, aki hosszú ideig a tűzijátékok legnagyobb itthoni mestere volt. Olyannyira, hogy szakmai tekintélye a világháborút követő politikai változások során sem rendült meg. A Rákosi-rezsimben is számítottak tudására: akkor már alezredesként a háború utáni első május 1-jei tűzijátékot is ő komponálta.
Ereklye? Piff!
A különösen látványos tűzijáték a Szent István-év része volt, amelynek keretében a Szent Jobbot is országos körútra vitték. Az 1938. május végétől október elejéig tartó országjárás során az ereklye szállítására egy külön erre a célra készült, részben üvegfalú aranyvonat szolgált, amelyen a Szent Jobbot őrző budapesti érseki helytartó, négy szerzetes és tizenhat koronaőr is utazott. A barokkos pompával megrendezett ünnepségek keretében a nagyobb állomásokon szentmisét mutattak be, Székesfehérváron például a pápai nuncius, Angelo Rotta tartotta a szabadtéri szertartást.
Az ereklye vándorlása azonban nem ekkor kezdődött, és nem is ért itt véget. Már a Raguzából (ma Dubrovnik) Magyarországra történő hazahozatala alkalmával, 1771-ben kiállították és tisztelték Győrben és Pannonhalmán. A körmenetet 1891-től, augusztus 20. hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánítása után tartották meg rendszeresen. A Szent Jobb őrzési helye évszázadokig a Várpalotában lévő Zsigmond-kápolna volt (A Mátyás-kút mögött, ma a Nemzeti Galéria kiállítóterme), innen indult az augusztus 20-i körmenet hivatalos útvonala a budavári Nagyboldogasszony (Mátyás)-templomhoz. Majd a Bécsi kapu tér felé haladt tovább, és az akkori Nádor (ma Kapisztrán) térről kanyarodott vissza az Úri utcán át a palotához.
1944 őszén a Szent Jobbot a koronázási ékszerekhez és több múzeumi tárgyhoz hasonlóan Nyugat-Magyarországra, majd Ausztriába vitték. Itt került az amerikai hadsereghez, amely 1945. augusztus 19-én hozta vissza Budapestre. Az ereklyét az Angolkisasszonyok rendjének feloszlatásáig, 1950-ig a Váci utcai Szent Mihály-templomban őrizték, és a körmenet sem a budai Várban, hanem a szintén romos pesti utcákon, a Ferenciek tere és a Szent István-bazilika között haladt, és ez maradt az útvonal a következő évben is.
A Várkápolna története a Szent Jobb elszállítása után még évtizedekig fordulatosan alakult. A Budapest ostroma során a Vár többi részével együtt súlyosan megsérült épületrész fölé az 1950-es évek elején a további állagromlás megelőzése céljából fatetőt ácsoltak. A kápolna megrongálódott oltárát 1955-ben a péceli plébános szerezte meg és szállíttatta a plébánia területén lévő szobrászműhelybe. A darabok itt vészelték át a forradalom idejét, majd a historia domus szerint 1957 tavaszán Pilisvörösvárra szállították, és restaurálás után az ott lévő plébániatemplomban állították és szentelték fel őket. Az ereklyét őrző kápolnafülke megrongálódott köveit ugyancsak 1957-ben Balatonalmádi plébánosa vitette a plébániájára, ahol azok felhasználásával felépíttette a Szent Jobb-kápolna pontos mását.
Új kenyér, új államforma
1947-ben a bazilikától a Hősök teréig tartó körmenet során Mindszenty József bíboros celebrálta a szertartást. Akkor még nem gondolhatta senki, de évtizedekig ez volt az utolsó Szent Jobb-körmenet, a következő év karácsonyán már a bíboros is a hírhedt Andrássy út 60.-ban, a politikai rendőrség fogságában volt.
A népszerű ünnepet többféleképpen próbálták újrakeretezni. 1948-ban az 1848–49-es szabadságharc centenáriumi ünnepségeivel és a honvédzászlók visszaadási ceremóniájával próbálták elvonni a figyelmet az új kenyér ünnepévé átnevezett augusztus 20-ról. A szeptemberben megtartott Honvéd hét részben ugyanezt a célt, a két háború között megrendezett Szent István-hét felülírását és a betiltott augusztusi körmenet helyettesítését szolgálta.
Nem véletlen, hogy az 1948-as tűzijáték során a korábbi nemzeti színű lövedékek helyett nagyobb igény mutatkozott a piros színű rakétákra. 1949-ben április 4-én és május 1-jén is volt tűzijáték. Augusztus 20-án jelent meg a berendezkedő kommunista hatalom alapokmánya, a népköztársaság új alkotmánya. Még ugyanabban az évben, december 21-én is tűzijátékban gyönyörködhetett Budapest népe: Sztálin 70. születésnapjára ismét a pirotechnika szakértője, Petróczy Gyula rendezte a látványosságot. A Gellérthegy oldalán az este folyamán egy 70-es számot keretező hatalmas ötágú csillag gyulladt ki, Sztálin arcképének pirotechnikai megjelenítését azonban az esetleges technikai malőrökben rejlő kockázat miatt elvetették.
1950-ben egy erre a napra időzített törvényerejű rendeletben próbálták a népköztársaság ünnepeként újraértelmezni augusztus 20-át. Ekkor már fontosabb volt az április 4-i tűzijáték, amely a Citadellára és a Szabadság-szoborra irányította a figyelmet. 1954-től nem is rendeztek augusztusban tűzijátékot.
Augusztus 20. tehát sokáig az új kenyér és az alkotmány ünnepe maradt, amit az 1956-os forradalom után (ez is a jeles nap hosszú hagyományához tartozik) évekig nem lehetett megünnepelni. 1966-ban azonban már a debreceni virágkarnevállal, a budapesti Duna-szakaszon bemutatott légi parádéval és látványos esti tűzijátékkal került megrendezésre. A tisztavatást 1969 óta rendezik a Kossuth téren, csupán 2007 és 2011 között tartották a Hősök terén. Volt azonban, amikor a tisztavatás időpontja is változott: a 19. század végén előrehozták augusztus 18-ára, Ferenc József születésnapjára, az 1950-es években pedig szeptemberre csúszott. 1991-ben a pápalátogatás miatt került előbbre egy nappal.
Új(jáéledő) hagyományok
A Szent Jobbot 1985-ig nem is igen láthatta a katolikus közösség, a bazilika plébániáján őrizték, volt, amikor az ágy alatt. Csak 1987-ben szentelték fel őrzési helyét, a bazilika Szent Jobb-kápolnáját. 1988-ban, Szent István halálának újabb kerek évfordulóján ismét országos körútra, az egyházmegyei központokba, Máriapócsra és Pannonhalmára vihették.
Szent István napja 1990 óta újra hivatalos állami ünnep. Az ünnepségek része a Szent Jobb-körmenet is, amelynek helyszíne Pest maradt: (vírusmentes időkben) a Zrínyi utca–Október 6. utca–József Attila utca–Nádor utca után visszakanyarodva az Október 6. utca–Zrínyi utca útvonalon tér vissza a bazilikához. Változó arca az utóbbi évtizedekben is alakult: a Mesterségek Ünnepét 1987 óta rendezik meg a budai Várban, 2007 óta pedig nem csak a kenyér tartozik hozzá: az ország tortáját is augusztus 20-án választják.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Ha érdekel a 20. századi magyar történelem, olvasd el az utolsó magyar királyról szóló cikkünket is:
