Az operák, színdarabok nőképe: a házasság az élet értelme?

Vegyünk a kezünkbe akármilyen klasszikus irodalmi művet, nagy részükben a házasság a nők társadalomba való beilleszkedésének szerves részét képezi. A legtöbb konfliktus e köré szövődik, a vénlányokat kigúnyolják, a kamaszokat kiskoruktól a férjük szolgálatára készítik fel, a hoppon maradt lány elkeseredésében a végletekig elmehet, a büszke házas pedig nagy hatalommal bír. A házasság a nőnek cél, jövő, biztonság, s még akkor is felette áll az egyedülálló életformának, ha maga a frigy cseppet sem boldog.

Csak vénlány ne legyen belőled!

Gondoljunk csak Shakespeare A makrancos hölgy című vígjátékára, ahol mindenki azon nevet, hogyan tette egy férj nevetségessé a saját feleségét, és hogyan alázta meg különböző módokon. Az ilyen típusú humort nem csak Shakespeare idejében tartották a nevetés egyik forrásának: rengeteg olyan mű létezik, ahol a nők fizikai és lelki bántalmazása megszokott – a magyarok közül gondoljunk csak Molnár Ferenc Liliom című darabjára. A házassághoz pedig, amely az elnyomásnak törvényes keretet adott, továbbra is mániákusan ragaszkodtak, szövegkönyvekben és a valóságban egyaránt. Mindezt kiválóan megfigyelhetjük az egyik leghíresebb opera történetének felelevenítésével.

Turandot egyedülálló maradna, de nem teheti

Giacomo Puccini Turandot című darabjában már az első felvonásban elhangzik az „Aki válaszolni tud a hercegnő három kérdésére, az feleségül kapja őt” mondat: ilyen könnyen ígérik oda Turandot kezét, egész életét egy ismeretlennek. Teszik ezt úgy, hogy Turandotnak esze ágában sincs férjhez menni, nem akarja, hogy bárki is birtokolja őt. Úgy véli, egyik hercegnő ősének független szelleme él benne, azé a nőé, aki ugyan képes volt egyedülállóként boldog életet kialakítani magának, ám amikor a tatárok elfoglalták az országot, megerőszakolták és megölték. Turandot, akinek a kezét a három próbát teljesítő első idegennek ajánlották fel, szorult helyzetbe kerül, mert hiába szeretne egyedülálló maradni, nem tud. 

S akkor jön a herceg fehér lovon…

Kalaf herceg, a másik főhős természetesen első látásra beleszeret a hercegnőbe, és a próbákat is kiállja, ám Turandot – hogy, hogy nem – mégsem érez lángoló szerelmet iránta, sőt minden erejével tiltakozik a frigy ellen. Kalaf ezt hallva egyezséget ajánl: ha a hercegnő reggelig megfejti a nevét, akkor – a többi férfihoz hasonlóan, akik nem állták ki a próbákat – őt is lefejezhetik, így Turandotnak nem kell hozzámennie. A hercegnő kétségbeesésében mindent bevet a megfejtés megszerzése érdekében, még a név egyik ismerőjét, a szolgálólányként dolgozó Liut is kivégezteti, amikor az nem hajlandó elárulni Kalafot. Itt jön azonban egy olyan fordulat, ami mai szemmel teljesen érthetetlen, és egyáltalán nem mesés: Kalaf erőszakkal megcsókolja Turandotot, mire az halálosan szerelmessé válik, és már semmi gondja nincs az esküvővel, sőt saját magát kezdi el vádolni a név megszerzése érdekében tett kegyetlenségeiért. Ezután nagy boldogan hozzámegy Kalafhoz, mindenki örül, a világ rendje ismét helyreállt.

A nem az nemet jelent – kivéve az operában

Készséggel beismerjük, hogy a Kalaf által énekelt Nessun dorma az operairodalom egyik legragyogóbb áriája (itt vagy részben itt meghallgathatod), de ekkora hatása azért nem lehet, sőt a koronavírus-járvány alatt oly sokszor idézett „Vincerò! Vincerò! Vincerò!”, azaz az ária utolsó részében elhangzó „Győzni fogok!” gondolat az eredeti, operabéli kontextusban is inkább önhittségre és önzésre vall.

Puccini nem tudta befejezni a Turandotot, a megkínzott és meggyilkolt Liu panaszának megírásakor fogta kezében utoljára a tollat, aztán elhunyt, és a darabot két másik zeneszerző fejezte be. Nem tudjuk, Puccini hogyan szőtte volna tovább a mesét, mindenesetre Franco Alfano befejezése, amelyben Kalaf figyelmen kívül hagyva Turandot tiltakozását, erőszakkal megcsókolja, nagy népszerűségre tett szert, és az operát azóta is imádják – sokan a szerelem diadalát ünneplik benne. No de tényleg ez lenne a szerelem?