A mindfulness egy pszichológiai módszer, amelynek elsajátítása képessé tesz minket arra, hogy a figyelmünket szándékosan és ítélkezésmentesen tudjuk a jelen pillanat élményei felé fordítani, illetve a pillanatnyilag megélt külső és belső tapasztalatainkat tudatosítsuk. Az éber figyelemnek vagy tudatos jelenlétnek is nevezett technika gyakorlása hozzájárulhat a testi-lelki egészségünk növeléséhez, hatékonyan segíthet a stresszel való megküzdésben. Ez eddig elég hasznosnak tűnik, igaz? Alább bemutatjuk, mi a baj vele mégis.
#1 Fényévekre a buddhista gyökerektől
1979-ben indult hódító útjára a mindfulness, amikor Jon Kabat-Zinn amerikai orvos megalapított egy stresszcsökkentésre szakosodott klinikát a Massachusettsi Egyetemen. Az éber tudatosság jelenlegi, széles körben ismert és gyakorolt verziója azonban köszönő viszonyban sincs azzal a vallási kontextussal, amelyben több mint kétezer évvel ezelőtt létrejött. Ahogyan Ronald Purser, a San Fransiscó-i Állami Egyetem oktatója McMindfulness című könyvében hangsúlyozza, a nyugati világ kénye-kedve szerint kezdte el használni a technikát. Az olyan buddhista tanok, mint az ego elengedése vagy az univerzális együttérzésre való ráébredés, teljesen háttérbe szorultak, s ma már pont az ellenkezője motiválja az individualista kultúrákban szocializálódott embereket: az én gazdagodása és a személyes növekedés elérése. Ráadásul a leghíresebb modern kori amerikai guruk hatalmas pénzeket akasztanak a mindfulness termékként való árulásával: egy egynapos üzleti tréning megtartásáért például több mint 12 000 dollárt, azaz 3,5 millió forintot is elkérnek.
#2 Pénz, pénz, pénz
A stresszes egyén körül komoly iparág alakult ki, a mindfulness üzletté vált, az eredeti státusza, mint egykori radikális buddhista gyakorlat, már teljesen kiveszőben van. A 2017-es esztendőre Purser szerint a mindfulness már-már felfoghatatlan értékű iparággá duzzadt: összesen 4,2 billió, azaz 4200 milliárd dollárt ért! Az Amazonon jelenleg több mint 100 000 olyan könyv vásárolható meg, aminek a címében szerepel ez a szó. Az egyik finanszírozó az amerikai hadsereg, de a Szilícium-völgyben is trendi dolog a mindfulness, a Google is indított tudatosjelenlét-kurzusokat Search inside yourself (Keress önmagadban) címmel. A The Guardian pár hónapja megjelent cikkében pedig arra világít rá, hogy a meditáció gamifikált (játékosított) verziója is elképesztő biznisz: a HeadSpace nevű applikációt például mindez idáig több mint 60 millióan töltötték le világszerte, holott az alkalmazás hatékonyságáról tudományos értelemben jóformán semmit sem tudunk.
#3 A probléma benned van, nem a társadalomban
Tegyük fel, hogy egy olyan telken épült házban laksz, amely önkormányzati tulajdonban van. A város vezetése egy nap bejelenti, hogy költöznöd kell, a telket az itt élők megkérdezése nélkül eladták egy külföldi befektetőnek. Felismerve, hogy ez komoly stresszt jelenthet az érintetteknek, az önkormányzat felkérte a Happiness Project nevű céget, hogy life coachok bevonásával nyújtsanak pszichés támogatást a folyamatban. A vállalkozás mottója: a siker elmeállapot kérdése. Te ott állsz az otthonodtól megfosztva, de ahelyett, hogy utánajárnál a lehetséges jogi lépéseknek, vagy közös tüntetést szerveznél a szomszédaiddal, az egyénileg megélt belső feszültségedet próbálod enyhíteni különböző meditációs gyakorlatokkal.
Ez a 2008 decemberében, Londonban megtörtént eset csak egy példa arra, hogy miért tud rendkívül problémás lenni a mindfulness, amely a mostani kapitalista, neoliberális berendezkedés tökéletes megküzdési mechanizmusa: privatizálja a stresszt, és arra buzdítja az egyéneket, hogy a mentális nehézségeik gyökerét a külső tényezők helyett a saját lelkükben keressék.
#4 Fogadd el a fennálló rendet, és kussolj
A mindfulness fentihez hasonló használatával az a baj, hogy lehasítja a személy nehézségeiről a hozzá tartozó morális, politikai és kulturális kontextust, miközben pszichologizálja és medikalizálja a társadalmi problémákat. A módszer abban támogatja az egyéneket, hogy elfogadják a fennálló rendet és hatalmi hierarchiát: megnyugtatja, elcsendesíti, alkalmazkodóvá teszi őket egy elüzletiesedett, militarista, égbekiáltó társadalmi igazságtalanságokkal terhelt individualista világhoz, amelyben csak a személyes boldogulás számít. Egyfajta forradalmat ígér, amely az állandó fejlődésre fixálódott emberek fejében megy végbe, ahelyett, hogy bárki is foglalkozna a kollektív szenvedés megszüntetésével. Ebben a formájában tehát ahhoz járul hozzá, hogy minél többet legyél képes elviselni, ahelyett, hogy kritizálnál, változást akarnál vagy lázadnál.
Hatékonyabb lenne az egyenlőtlenségeken csökkenteni
A mindfulness kritikájáról szóló cikkében a NewStatesman újságírója a litván Dainius Pūrasra, az ENSZ egészséghez való jogért felelős különleges jelentéstevőjére hivatkozik, aki arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gazdasági egyenlőtlenségek felszámolása hatékonyabb eszköze lenne a mentális zavarok megelőzésének, mint a terápiák és a gyógyszerek további növelése. Valóban, a szegénység és a stressz megemelkedett szintje közötti kapcsolat régóta jól dokumentált a pszichológiában. Ráadásul pszichoterápiába járni sok országban még mindig minimum középosztálybeli kiváltság, így pont azok számára nem elérhető, akik a népesség leginkább sérülékeny és marginalizált csoportjaihoz tartoznak. A legtöbb kormány mégis olyan irányzatokat és megoldási törekvéseket támogat, amelyek az egyénekre és nem a rendszer megváltoztatására fókuszálnak. „A legtöbb döntéshozó egyszerűen nem akar azzal szembesülni, hogy az általa folytatott politizálás eleve hozzájárul a szóban forgó problémákhoz” – nyilatkozta a NewStatesmannek David Harper, a Kelet-londoni Egyetem klinikai szakpszichológusa.
Persze van a mindfulnessnek jó oldala is
Ahogyan azt a The Guardian is kiemeli egy másik, a témával foglalkozó írásában, a mindfulnessnek vannak vitathatatlan érdemei: az éber figyelem módszerének elsajátításával csökkenthetők például a testi fájdalmak és a depressziós tünetek, növelhető a megküzdési kapacitás. A testi-lelki egészség megőrzésére való törekvéseket, az öngondoskodás gyakorlását pedig Audre Lorde feminista gondolkodó nyomán olyan politikai tettnek foghatjuk fel, ami mintegy előfeltétele annak, hogy egyáltalán küzdeni tudjuk a társadalmi egyenlőtlenségek ellen. Végtére is a háborús sérüléseket gyógyító orvosnak sem mondjuk azt, hogy addig ne foglalkozzon a páciensekkel, amíg nem kezdett valamit a háború okaival. Mindenféle módszernek és iránynak lehet tehát létjogosultsága, inkább csak az a baj, hogy a mindfulness körül mintha csak a pénz gyűlne, a társadalmi szerepvállalás viszont rendre elmaradni látszik.
