A szakemberek abban egyetértenek, hogy a körülbelül 14 kilométer átmérőjű kisbolygó becsapódása a Föld történetének egyik legrosszabb napja lehetett. Az amerikai kutatók által publikált felfedezés hatalmas vitát váltott ki a paleontológusok között, és bár a téma valószínűleg még sokáig foglalkoztatja majd az őslényszakértőket, a legtöbben egyetértenek abban, hogy a kutatók eddig ismeretlen lelőhelyre bukkantak Észak-Dakotában.
Hatalmas pusztításokat okozott az aszteroida
Az aszteroida a tenger sekély területére csapódott be, aminek hatására létrejött egy 177 kilométeres, 20 méter mély kráter. Ezen a helyen a becsapódás utáni órákban már közel 130 méteres üledék alakult ki. A felszabadult energiákból cunamik keletkeztek, a legnagyobbat 100 méter magas, több ezer km/óra sebességű hullámok alkották. A tudósok szerint ezek a hullámok a partnak csapódtak, elárasztva a kontinens belsejét is, és a visszahúzódáskor szenet és égett maradványokat vittek magukkal a szárazföldről. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a becsapódást követően erdőtüzek alakultak ki.
A hirtelen megemelkedett hőmérséklet erdőtüzeket okozott, a felszabaduló gázok tovább hevítették a légkört, és ez a rengeteg porral együtt megváltoztatta az akkori világ klímáját. A megemelkedett hőmérséklet már önmagában elég volt ahhoz, hogy azok az élőlények, amelyek nem a vízben vagy egy kellően védett helyen tartózkodtak, elpusztuljanak. A légkörben felszabaduló kén miatt a levegő átláthatatlanná és a napsugarak számára áthatolhatatlanná vált. Így idővel ugyan jóval lecsökkent a földfelszín hőmérséklete, de ez egyúttal azt is jelentette, hogy az élőlények nem jutottak elegendő napfényhez, csökkent a növények fotoszintézise, ez pedig szintén hozzájárult a tápláléklánc összeomlásához és a fajok kihalásához.
