Az irgalmas szamaritánusról szóló történet az Újtestamentum egyik leghíresebb példázata, amellyel Jézus megvilágítja a felebaráti szeretet mibenlétét. A szamaritánus kifejezést a köznyelvben azóta is a nagylelkűség egyik szinonimájaként használjuk. Ezzel együtt tartja magát az a nézet is, hogy a jó emberek azok, akik segítenek másoknak, a rossz emberek pedig nem. Ám a szociálpszichológia szerint ennél jóval összetettebb kérdésről van szó.
Kik állnak meg segíteni?
1973-ban a Princeton Egyetemen úttörő kísérletet végzett John M. Darley és Daniel Batson, amelyben 40 teológia szakos hallgató vett részt. A diákoknak azt mondták, hogy a kutatás a vallásos oktatásról és hivatásról szól. A vizsgálat első helyszínén egy kérdőívet kellett kitölteni, majd egy másik épületben az egyetemisták vagy egy semleges témáról, vagy pedig az irgalmas szamaritánus történetéről tartottak előadást. Menet közben azonban a tudósok beépített embere várta őket, aki a két épület között rongyos ruháiban feküdt az út szélén, szemmel láthatóan segítséget igénylő állapotban. Az egész kísérlet tulajdonképpen arról szólt, hogy a papnövendékek közül kik nyújtanak segítséget a rászorulónak.
Ha sietünk valahová, kevésbé érezzük a felelősséget
A kísérletvezetők a vizsgált személyeket három csoportba osztották: voltak, akiknek nagyon, közepesen, illetve kevéssé kellett sietniük, hogy átérjenek az előadásra. A kutatók az eredmények értékelésekor azt találták, hogy csak a sietség mértéke állt szignifikáns kapcsolatban a segítségnyújtási hajlandósággal. Sem a hallgatók személyisége, sem pedig az előadás témája nem hatott arra, hogy megálltak-e a szenvedő mellett.
Megdöbbentően kevesen segítettek
A nagy sietségben lévő személyek csupán 10 százaléka segített a bajba jutott emberen, míg ez az érték a közepesen sietők esetében 45, a nem sietők csoportjában pedig 63 százalék volt. Ez az arány meglehetősen szomorú, ha azt vesszük, hogy a kísérlet egy meglehetősen speciális (noha kevés számú) mintával dolgozott: olyan jövőbeni papokkal, akik az irgalmas szamaritánus példázatáról terveztek beszélni! Az persze előfordulhatott, hogy a résztvevők már a nyilvános szereplésükre koncentráltak, így nem jól mérték fel a helyzetet. Ugyanakkor az utólagos interjúkból az derült ki, hogy a személyek nagyon is tudatában voltak annak, hogy szükség lett volna a segítségükre.
Mi határozza meg a viselkedésünket?
A vizsgálat megmutatta, hogy helyzetbeli tényezők (például a sietség mértéke) gyakran erősebben hatnak a viselkedésünkre, mint személyiségbeli jellemzőink. A szituációban rejlő okok azonban rendszerint nem láthatók a kívülálló számára, így mások viselkedését hajlamosak vagyunk automatikusan a személyiségre visszavezetni. A leegyszerűsítő érvelés szerint – amelyet alapvető attribúciós hibának nevez a szakirodalom – azért teszel vagy nem teszel dolgokat, mert ilyen ember vagy. Ha nem segítesz, önző. Ha elkéstél, lusta. Ha elvesztetted az otthonodat, biztos nem szerettél dolgozni. Ezek persze téves feltételezések, a céljuk többnyire az, hogy energiát spóroljunk, illetve megóvjuk az igazságos világba vetett hitünket, amely szerint a jó emberekkel alapvetően jó dolgok történnek, hiszen rossz dolgok csak rossz emberekkel esnek meg.
Így segíthetsz hajléktalan embertársaidnak
Sokszor azért sem segítünk másoknak, mert bizonytalanok vagyunk a tekintetben, hogy miként is fogjunk hozzá. Éppen ezért A Város Mindenkié (AVM) csoport hasznos kiadványt állított össze arról, hogy mi mindent tehetsz a lakhatási nehézségekkel küzdő emberekért. Rengetegféleképpen lehet segíteni, jó eséllyel megtalálod azt a módot, amely számodra is kivitelezhető.
A hajléktalan emberek nem bűnözők
Bár a politikai diskurzusban egyre többet halljuk, hogy Magyarország keresztény ország, a döntéshozók megfeledkezni látszanak a felebaráti szeretet példázatáról: 2018-ban a kormány az Alaptörvény 7. módosításával alaptörvényi szintre emelte a közterületen való életvitelszerű tartózkodás tilalmát, ami súlyos lépés a hajléktalan emberek kriminalizációjában. A szabálysértési törvény vonatkozó részei kapcsán egy kaposvári, egy székesfehérvári és három budapesti bíró az Alkotmánybírósághoz fordult, de a testület nem találta alkotmányellenesnek a szóban forgó jogszabályokat. Az embertelen döntést követően tudni lehet olyan esetről, amikor hajléktalan embert őrizetbe vettek közterületen való életvitelszerű tartózkodás miatt.
Mit tehetek a hajléktalan emberek védelmében?
Az Utcajogász Egyesület összegyűjtötte, hogyan tudsz te is segíteni, ha hajléktalan emberekkel szemben hatósági fellépést tapasztalsz.
- Nyomtass a kisokosból! A közérthető kiadványt azért készítették az egyesület munkatársai, hogy bárki számára érthetőbbek legyenek a jogszabályok és az eljárás menete. Add oda hajléktalan embereknek, hogy tájékozódni tudjanak.
- Terjeszd az Utcajogász elérhetőségét! Amikor a városban jársz, add át nekik ezt a számot: +36 70 227 4147. Személyesen pedig minden pénteken 15-17 óra között beszélhetnek az egyesület munkatársaival. Az ingyenes ügyfélfogadásra a Blaha Lujza téren kerül sor (jó időben a szökőkútnál, rossz időben az aluljáróban).
- Kérdezd meg, hová viszik! Ha éppen rendőri intézkedés történik, kérdezd meg az érintettől, hová viszik. Ha tudod, melyik rendőrkapitányságon állítják elő, írd meg az utcajogasz@gmail.com címre.
- Vedd fel a kapcsolatot az Állatmentő Szolgálattal! Ha állatokat is elvisznek, hívd az alábbi számok valamelyikét: +36-80-296-896 és a +36-20-314-7751.
Érdekelnek más kísérletek?
Tegyük fel, hogy minden reggel Budakalászról utazol HÉV-vel a Margit hídhoz. Álmoskásan lekecmeregsz a járműről, a peronon zsibbadt végtagokkal lépdelsz, mígnem döntési ponthoz érkezel: a mozgólépcsőn vagy a lépcsőn haladj tovább. Az emberek többsége rendre a kényelmesebb megoldást választja, hacsak a testmozgás élményét nem teszi valami igazán különlegessé. Tudd meg te is, hogyan lett a stockholmi Odenplan metrómegállóban hirtelen menő dolog a lépcsőzés.
