Bréking: Az ember alapvetően mégiscsak jó és segítőkész

Az elmúlt évtizedekben pszichológusok jelentős energiát áldoztak arra, hogy jobban megismerjék a „sötét hármasnak” nevezett személyiségjegyek, vagyis a pszichopátia, a machiavellizmus és a narcizmus jellemzőit, melyek saját mentális egészségünkre legalább olyan károsak, mint a környezetünkben élők számára. Scott Barry Kaufman, a Columbia Egyetem kognitív pszichológiával foglalkozó kutatója úgy véli, azáltal, hogy ennyire mélyen személyiségünk árnyoldalaira koncentrálunk, elfelejtjük azokat a tulajdonságainkat, melyek hasznosak lehetnek mind egyéni, mind közösségi boldogságunk szempontjából. A pszichológus fejtegetéseit, melyek a Frontiers in Psychology hasábjain jelentek meg, a Research Digest vette górcső alá.

Nem csak a „sötét oldalé” a világ

A „sötét hármast” ellensúlyozva Kaufman megalkotta a „világos hármas” személyiségjegyek rendszerét, mely leegyszerűsítve az alábbi három főbb tulajdonságból áll: kantianizmus, humanizmus, és az emberiességbe vetett hit. Az első Immanuel Kant német filozófus klasszikus maximájára alapszik, miszerint az embereket mindig célként, sose eszközként használjuk, vagyis sohase manipuláljunk másokat önös érdekeink elérésének érdekében. A második tulajdonság annak felismerése, hogy minden ember saját jogán értékes személy, minek révén másokat kellő tisztelettel, sohasem tárgyként vagy alábbvalóként kezelünk. Végül az utolsó eset annak a meggyőződésnek kifejezése, miszerint az ember alapvetően jó.

Kaufman és kollégái négy különböző online felmérésben mintegy másfél ezer résztvevőről gyűjtöttek adatokat. Az alanyoknak különböző, az emberi személyiség pozitív oldalát vizsgáló állításokra kellett egyetértő vagy elutasító módon reagálniuk. A szakember több kollégája segítségével elemezte ki a válaszokat, illetve összehasonlította azokat a résztvevőknek a „sötét hármast” érintő vizsgálatokra adott feleleteivel. Az eredmények igencsak pozitív képet mutattak, hiszen, mint kiderült, a vizsgált alanyok személyiségjegyei sokkal inkább a „világos hármas”, mintsem az „árnyékos oldal” felé tendáltak. A kórosan negatív mentális tulajdonságok igencsak ritkák – véli Kaufman, aki meg van róla győződve, hogy mindnyájukban ott rejlik egy segítőkész „hétköznapi hős”. (A tesztet egyébként mi is kitölthetjük.)

Elégedettebbek életükkel a pozitív személyiségek

Általánosságban megállapítható – véli a pszichológus –, hogy a fiatalabb férfiak, akiket más csoportoknál gyakrabban motivál a pénz, a hatalom és hasonló önző célok, illetve azok, akik nehezebb körülmények között nőttek fel, gyermekként kevesebb érzelmi támogatást kaptak, hajlamosabbak rá, hogy a „sötét oldal” felé húzzanak. Ellenben azok, akiknek boldog gyermekkoruk volt, és spirituálisabb személynek gondolják magukat, jobb eredményeket értek el a „világos skálán”. A pozitívabb személyiségjegyekkel rendelkezőkre jellemző továbbá, hogy általában elégedettebbek az életükkel, nyitottabbak és együttérzőbbek mások iránt, és magabiztosabbak is.

Persze a „hétköznapi hősöknek” is lehetnek problémáik, például a más emberekbe vetett feltétlen bizalom balul üthet ki, ha azok ezt kihasználva igyekeznek ártani nekünk, illetve az se jó, ha túlságosan empatikusak vagyunk, ezáltal feleslegesen emésztjük magunkat mások problémáin, vagy olyan gondokon, melyeken úgysem tudunk segíteni. Mindettől eltekintve a kutató szerint mégis a „világos oldal” a követendő, hiszen sokkal jobb színben szemléljük az életet, ha pozitívan állunk hozzá, mások pedig szívesebben töltik velünk az időt, ha azt látják, hogy életteli, elégedett kisugárzás árad belőlünk.

Egyesek megkérdőjelezték Kaufman kutatásainak relevanciáját, rámutatva, hogy valójában az „öt fő személyiségtípus” modelljére alapozta saját rendszerét, pontosabban a „barátságosság” személyiségjegyet bontotta ki jobban. Habár Kaufman beismeri, hogy léteznek összefonódások saját tipológiája és a „Big Five” között, úgy véli, ő maga sokkal mélyebbre ásott bizonyos szempontok mentén, és sokkal összetettebb eredményekre jutott, mint azt pusztán a közismert öt típus elemezésével tehette volna.

A kutató szerint fontos felismernünk, hogy a pozitív tulajdonságok legalább olyan erővel befolyásolják személyiségünket, mint az érem másik oldala. Hiába szajkózzák folyamatosan a szakemberek azt, hogy mennyire önzők is vagyunk, valójában nagyon sokszor a mások iránti szimpátia és a közös célokért való kiállás motivál bennünket.