Elsősorban a lányruhák kapcsán feltűnő jelenség, hogy akármi is az épp aktuális felnőtt divat, az nagyon hamar leképeződik a 8-14 részleg polcain is: legtöbbször tényleg ugyanaz kapható, csak kicsiben. Ha a nőknél a peplum, a croptop vagy a gaucho nadrág a menő, nagyon hamar ugyanezzel a kínálattal találkoznak a tinik is – akkor is, ha nem igazán tudják, hogy kellene viselni. Ha párnázatlan melltartót lassan már tényleg csak a nagyon régi vágású fehérneműboltokban lehet kapni, miért is ne kerülnének szivacsok a fast fashion üzletekben sorakozó tinifehérneműkbe is? Na igen. Hogy van-e ezzel baj? Őszintén: nem tudom. De azt el tudom mondani, miért zavar.
Van-e egy tíz éves lánynak melle?
Persze, hiszen már születésétől kezdve van neki! Egyébként meg tényleg bőven nőhet már. Nyilván azért lett közhely, mert igaz is: a mai gyerekek (legalábbis testileg) gyorsabban fejlődnek, mint mondjuk 2 generációval ezelőtt és így a nemi érés is hamarabb történik meg náluk, mint korábban. Ennek természetes része a mellek növekedése, ami testalkattól, örökletes tényezőktől, testsúlytól függően akár már nagyon korán, 7-8 éves korban megkezdődhet.
Jó, de baj ez?
Természetesen nem baj, bár a gyerek számára okozhat önértékelési gondot akár az, ha kortársaihoz képest túl hamar, akár az, ha túl későn indul be a mellek növekedése. Az ember (kis)kamaszként amúgy is el van nagyolva, hol a füle, hol a lába nő gyorsabban, a tiniarcok sokszor karikatúraszerűek, és az ember úgy érzi, mindenki pont az ő „furcsaságait” nézi.
Elég jól bele lehet helyezkedni abba az érzésbe, hogy az ember, aki egyébként még kislány, kontrollálhatatlan változásokat tapasztal a mellei táján, ráadásul az egész olyan furcsán és idétlenül van… Nem egyik napról a másikra lesz "felnőttes” melle, hanem először a mellbimbók indulnak zavarba ejtő átalakulásnak, aztán lehet, hogy sokáig semmi nem történik, néha még fáj is: tisztára idegőrlő az egész. A melltartóvásárlás ennek a folyamatnak egyfajta beavatási szertartásszerű, nagyon fontos része, s technikailag is sok dolgot megold. A gyerek, ha felvette a jó esetben egyszerű topot vagy melltartónak kinevezett, de mégis csak topot, kicsit úgy érzi, ura lett a helyzetnek, ráadásul a mellbimbója sem követeli annyira intenzíven az illetéktelenek figyelmét.
Oké, de akkor mi a baj a szivacsos tinimelltartóval?
Szerintem az teljesen oké, sőt fontos, hogy vegyünk „valamit” a mellei növekedésével küzdő kiskamasznak. És egyébként is: vegyük komolyan, hogy itt tényleg készülőben van valami, és fontos, hogy azt akár a testi, akár a lelki tünetek tekintetében kezeljük tapintatosan. A jól megválasztott, életkoradekvát top vagy melltartó segíthet a tininknek, hogy emelt fővel vészelje át ezt az időszakot.
Ezek a szivacsos melltartók viszont mintha éveket akarnának elspórolni a szexuális fejlődéssel együtt járó változásokból, nagyobbnak, fejlettebbnek, majdnem-nőnek mutatva a gyerekeket.
Nekem is hasonló korú lányom van, és nemrégiben tűnt fel, hogy a barátnői közül szinte csak neki nincs még melle. (Eleve milyen bizarr, hogy ilyen szembeötlő volt a dolog, és az is, hogy akaratlanul is olyan versenyhelyzetben éreztem magam egy pillanatig, mint utoljára a Tiéd már jár? korszakban). Először a mélygenetika számlájára írtam a dolgot, de aztán megtudtam, hogy a szembeötlő különbség jórészt abból adódik, hogy a többiek párnázott melltartót hordanak, és azért néznek ki 14 évesnek. De miért? Egy 10-11 éves gyereknek (de amúgy akár egy felnőtt nőnek is) muszáj, hogy domborodjon a pólója?
Nem akarom eltúlozni a dolgot: természetesen nem push-up melltartókról van szó, hanem olyan, körülbelül 5 mm vastag, mellalakra formázott szivacselőlapokról, amik viszont pont elegek ahhoz, hogy a teljesen lapos mellkasokon ciciket szimuláljanak. Hát nem tudom. Egy olyan korban, amikor a gyerekek nagy része egyébként is youtuberek által közvetített álszépségideálokon, ordenáré videoklipekben bemutatott, sekélyes nő-férfi kapcsolatokon szocializálódik, nagyon nem jön jól, ha az az üzenet: nem vagy jó úgy, ahogy vagy, illetve nem vagy elég – idegesítő, de divatos szóval – „csajos", ha nincs melled.
Szerintem nem oké, ha kiskamasz lányok úgy öltöznek – most már az alsóruházatukat tekintve is –, mintha felnőttek lennének, és nem oké, hogy mi ebben támogatjuk őket. Ha a gyártónak nem is feltétlenül ez volt a célja, a melltartós vagy a melltartót nem hordó lányok egyaránt úgy érezhetik: az, hogy milyen a mellük, már kistiniként is kardinális kérdés. Szerintem ez sincs rendben.
Máshol hogy van ez?
Úgy tűnik, a jelenség nem csak nálunk létezik, és máshol is sokakat zavar.
2010-ben a Primarknak szülői nyomásra be kellett vonnia szivaccsal bélelt gyerekfürdőruháit, de ez nem akadályozta meg a céget abban, hogy a tavalyi évben „Első melltartóm” fantázianévvel a 7-13 éves korosztálynak kínáljon pöttyös szivacsost. Most is sorra jöttek a felháborodott tweetek. A Primark szerint az általuk gyártott melltartók mindenben megfelelnek a ruházati előírásoknak, s bizonyára igazuk is van. Sokan viszont úgy vélik, hogy ezek a melltartók szexualizálják a lelkileg egyébként is sérülékeny, befolyásolható és szexuálisan sebezhető kislányokat – és vélhetően ők sem tévednek.
A Tescónál éppen a Primark esetéből tanulva a Mumsnet segítségével közösen fejlesztenek a tiniknek szánt, de az életkoruknak megfelelő melltartókat, amelyek visszafogott színekkel és szivacs nélkül szeretnék bizonyítani, hogy nem "szexisnek" szánták őket.
Mit akarnak ezzel a gyártók?
Nem állítom, hogy a szexualizálás szándéka vezetné a termékfejlesztőket, de nem lenne meglepő, ha a kutatási adatok (miszerint a pubertás ma tényleg hamarabb köszönt be) és a tinik szokáselemzése (pénzük legnagyobb részét ruhára költik vagy költenék) alapján azért észrevették volna a piaci rést. Főleg, mivel az is köztudott, hogy a kortársak milyen erős modellszerepet játszanak gyerekeink számára: ha baráti körben ez a fajta fehérnemű a sztenderd, biztos lehetsz benne, hogy a te gyerekedet is hamar eléri a lelkesedés, és emiatt egyre többen fognak ilyen fehérneműt venni a gyereküknek.
Nem tudom, baj-e ez, és azt sem állítom, hogy biztosan káros. Abban meg egészen biztos vagyok, hogy a szülők többsége a legjobbat akarja a gyerekének, akármilyen melltartót választ is. Az is lehet, hogy ez a fajta fix megoldást kínál valamilyen problémára, amivel még nem szembesültem, de ha rájövök, mi az, rohanok is venni. Addig mindenesetre ellenállok, mert azt gondolom, álmellek nélkül is simán (s talán természetesebben) fel lehet nőni.
