mérges kígyó

A vöröshasú feketekígyó (Pseudechis porphyriacus) Ausztrália keleti és délkeleti részén honos, és az egyik leggyakrabban előforduló mérgeskígyó az országban. A felnőtt példányok hossza általában 1,5–2 méter között mozog, de ritkán elérhetik a 2,5 métert is. Testüket fekete színű fényes pikkelyek borítják, hasuk vöröses vagy narancssárgás árnyalatú, ami a nevüket is adja. Mérgük neurotoxinokat és myotoxinokat tartalmaz, amelyek hatással vannak az idegrendszerre és az izomszövetre. A marás fájdalmas duzzanatot, véralvadási zavarokat, izomkárosodást, hányingert és hányást okozhat. A halálesetek szerencsére ritkák, mivel kerülik az embereket, és csak akkor támadnak, ha fenyegetve érzik magukat.

A mérgeskígyók is védettek

A Sydney külvárosában élő David Stein ereiben meghűlt a vér, amikor a múlt héten néhány hatalmas mérgeskígyót vett észre háza kertjében. Azonnal értesítette a hatóságokat, és a hívás után helyszínre érkező kígyóbefogó tüzetesen átvizsgálta a környéket. Dylan Cooper végül 5 felnőtt kígyót, valamint azok 97 utódját találta meg. Többségük a talajtakaró mulcs alatt, illetve a kert rejtekhelyein húzódott meg. A felnőtt példányok védték az utódaikat, ami teljesen természetes viselkedés náluk, de a számuk még a szakembereket is meglepte.

Az elfogott felnőttek közül kettő még további 29 utódnak adott életet, miközben Cooper még a többi összegyűjtésén dolgozott

– mondta el az AP hírügynökségnek Cory Kerewaro, a hüllők befogására szakosodott Reptile Relocation nevű cég tulajdonosa.

A kígyók biztonságos eltávolítása órák hosszat tartott, mivel gondosan ügyelni kellett arra, hogy mindegyiket épségben begyűjtsék. Az összes példányt biztonságos, távoli élőhelyre szállították, ahol újra szabadon engedték őket. Ezek a vöröshasú feketék ugyanis – akárcsak minden más ausztrál kígyó – szigorúan védettek. Fontos szerepet játszanak a helyi ökoszisztémában, mivel szabályozzák a kártevők, például a rágcsálók és békák populációját.

Nem agresszívak a kígyók, de nem árt az óvatosság

Az ausztráliai nyári időszakban gyakoriak az ilyen esetek, mivel a kígyók ilyenkor aktívabbak, és gyakran keresnek árnyékos, hűvös rejtekhelyeket az emberi lakóterek közelében. Bár a most talált egyedek többsége nem mutatott agressziót, az eset jól példázza, hogy a megfelelő kertfenntartás és a biztonsági óvintézkedések milyen fontosak lehetnek a kígyók élőhelyeinek visszaszorítása érdekében.

Bár a kígyófóbia a magyarok félelmei között is előkelő helyen szerepel, vannak kisebb állatok, amelyektől még inkább tartunk. Ha kíváncsi vagy a hazai rangsorra, ide kattintva bővebben olvashatsz róla.