Törőcsik Mari
Túl a nyolcvanon is a Nemzeti színpadán láthattuk szerepelni, olykor még az orvosi intelemre is csak ímmel-ámmal vett vissza a tempóból, minden nehézség ellenére dolgozott, vállalt, lényegében végigjátszotta az életét. A vidéki Pélyeről induló karrierje során volt pellengére állított színésznő, majd agyonajnározott tehetség, és váltaz egyik legmeghatározóbb és a legtöbbet díjazott magyar színművésszé . A Nemzet Színésze, a Nemzet Művésze, a kétszeres Kossuth díjas, kétszeres Jászai Mari díjas, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja és a Cannes-i Arany Pálma tulajdonosát,Törőcsik Marit egyszerűen senki és semmi nem tudta megállítani.
Pedig karrierje hajnalán próbálták
A Pélyen született, eredeti nevén Törőcsik Marián gyerekkorában nem arról álmodozott, hogy keresett színésznő váljon belőle, igazából egy hirtelen gondolattól vezérelve adta be jelentkezését a Színház és Filmművészeti Főiskola operett szakára, ahová minden erőlködés nélkül be is került. Még javában tanuló volt, amikor megkapta élete első és egyben egyik legmeghatározóbb filmjét, A Körhintát, amiért Cannes-ban is rajongtak a szakmabeliek. A filmben Bíró Máté (Soós Imre) szerelmét Pataki Marit alakította olyan hitelességgel, hogy ezután megugrott a filmszínésznői pályafutása. 1959-ben óriásit játszott a Kölyök című vígjátékban, amiért Karlovy Varyban meg is kapta a legjobb női szereplőnek járó díjat. A fiatal Törőcsik az egyetem évei alatt annyit forgatott, hogy nem sok ideje volt bejárni az órákra, de a tanárai elnézték a diáklány, lényegében, igazolt hiányzásait, bár az 1958-as diplomaosztóján nem tudta átvenni a diplomáját, ugyanis hiányzott hozzá három vizsgája. Az egyetem igazgatónőjétől, Olthy Magdától egy szál virágot kapott diploma helyett (később, Kossuth-díjas művészként sikerült babérkoszorúként megkapnia a diplomáját). Az egyetemről rendhagyó módon, egyből a Nemzeti Színházba vették fel, ami egyben karrierjének legnehezebb tíz évének kezdetét is jelentette.
Tudta?
Se mozogni, se beszélni nem tud
Míg filmszerepei egyöntetűen poztiív kritikákat kapott, ugyanez nem volt elmondható a színházi előadásai kapcsán, sőt, a szaksajtó egyenesen tehetségtelennek nevezte Törőcsiket.
A színházban Fábri Zoltán kérésére lett Marián helyett Marira változtatta a nevét, ugyanis akkoriban sokat játszott együtt Krencsey Marianne színésznővel, és nem lett volna szerencsés, ha összekeveik őket. Az 1956-ban bemutatott Major Tamás Vízkereszt című előadásában Mészáros Ágikát alakította, amiért szétszedték a kritikusok. Törőcsik saját bevallása szerint is nagyon idegennek érezte a filmezés után a színpadot, egyszerűen fogalma sem volt, mit is várnak tőle. Major Tamás viszont bízott benne, még akkor is amikor a szakmai kritikusok alig várták, hogy a színházi elit vesse ki magából ezt a lányt:„Én nem tudok mit kezdeni magával. A szakmából szinte semmit sem tud, de annyira pontosan érez és érzékel, és az ízlése is egészen kivételes, csak a kifejezési formák hiányoznak. Maga képtelen ezeket az általános színészi eszközöket használni. ... Maga legyen nyugodt, és maradjon ilyen pontos és érzékeny – folytatta –, majd egy idő után megtalálja saját formáit. Addig persze le fogják írni nemegyszer magáról, hogy nem jön át a rivaldán, de nem baj. Ne jöjjön! Majd akkor törjön át, amikor meglesznek a saját eszközei.” - mondta neki Major, de a kollégái is biztatták, sőt, 1960-ban a legjobb nemzetis színésznőjévé választották
A Vágóhidak Szent Johannája volt a mélypont, ,,vele már ne próbálkozzanak, se mozogni, se beszélni nem tud", írták róla. Ennek ellenére Major kitartott mellette és neki adta a Szecsuáni jólélek darab főszerepét, ami után már kevesebb volt a szakmai fanyalgás, de az igazi áttörést Leonyid Zoltán Varsói Melódiája jelentette. A darabot Iglódi István rendezte, a játszótársa pedig Sztankay István volt. Törőcsik brillírozott Helga szerepében, tt végre megmutathatta hányféle arca van. A darab óiási pálfordulást jelentett a karrierjében, a kritikusok egyszer csak tömény ömlengéssel kezdtek el írni róla.
Szeretett szeretni és szeretve lenni
Ahogy karrierjében, úgy a szerelmi életében is nehézkesen jött össze a végleges szerelem. Összesen háromszor volt férjnél, az első házassága,csupán pár hétig tartott, a második Bodrogi Gyulával, már tartósabbnak bizonyult, de az igazi mély kapcsolatot végül Maár Gyula rendező jelentette, akivel családot is alapítottak. ,,. Maár volt az az ember, akin nem tudtam átlépni. Mindenki máson igen, de rajta nem.” - mondta egy interjújában.
Egy vietnámi árvákról szóló dokumentumfilm kapcsán úgy döntöttek férjével, hogy örökbe fogadnak egy vietnámi fiút, és a külügyminiszter közbenjárásával létre is jött az örökbefogadás: egy ismeretlen korú fiú, Son lett az új családtagjuk. Sonról egy speciális orvosi vizsgálat eredménye alapján végül kiderült, hogy egyidős Törőcsik vér szerinti Teréz lányával. A fiút sajnos sok etnikai atrocitás érte itthon, ezért idősebb korában visszaköltözött Vietnamba, de anyja minden fontosabb bemutatójára hazalátogatott.
A cannes-i díjas színésznő
Bár már a Körhintában nyújtott alakításáért is körberajongták Cannes-ban, a Déryné hol van? (1976) Című filmben elhozta számára a legjobb színésznőnek járó díjat. Negyvenéves korára óriási sikereket tudott a háta mögött, de ez közel sem jelentette a jéghegy csúcsát, pályáján még sok izgalmas szerepe és feladat várt még rá.
Élet a Nemzetin kívül
1978-ban jelentette be, hogy otthagyja a anya színházát és azt is tervezte, hogy egy időre elhagyja a pályát is. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy a gyermeke születése után nem sokat lehetett látni a színpadon és egy portréfilmen kívül nagyobb filmszerepei sem voltak. A Nemzeti után a Kisfaludy Színház művészeti vezetője lett, 1980-tól a Mafilm társulatának tagja volt, majd Szolnokon töltött el szolnoki társulatban töltött el huzamosabb időt, a 1993 és 1996 között a Művész Színház (a mai Thália) művésze, 1993-1994-ben igazgatója volt. Hosszú idő után 2002-ben tért vissza a Nemzetibe, ahol aztán haláláig játszott.
,,Nagyon nehéz nemet mondanom bármilyen felkérésre, hiszen az életem a színpad, a közönség. Egészen biztos vagyok benne, hogy engem a munka tart életben."
2008. október 14-én délelőtt egy kórházi rutinvizsgálat közben összeomlott a vérkeringése, majd megállt a szíve és végül kómába esett. Miután sikerült újraindítani a szívműködését az orvosok napokig küzdöttek az életéért. Senki sem gondolta, hogy úgy fog a kómából visszatérni, hogy az emlékezőtehetsége és a beszédkészsége nem szenved károsodást. Törőcsik figyiszt mutatva a halálnak visszatért és nem csak az életbe, hanem a színpadra is és leküzdötte élete legnagyobb függőségét a dohányzást is.
2010-ben tért vissza a színpadra a Csiky Gergely Színházban Merquerite Duras darabjában, amit Anatolij Vasziljev rendezett. A bonyolult struktúrájú dráma a halál előtti számvetés visszaemlékezést, és egyben egy vidéken élő anyának és annak Párizsban élő fiának kapcsolatát dolgozza fel.
Nyolcvanadik születésnapja alakalmából Anatolij Vasziljev a gálán monodrámát akart rendezni Törőcsik Marinak Hemingway Az öreg halász és a tenger című művéből, de ez végül orvosi utasításra meghiúsult, a doktor szerint a művésznő tüdeje nem bírta volna a másfél órás megpróbáltatást. De még ez sem jelentette a teljes visszavonulást, ezután még láthattuk színpadon, sőt filmet is forgatott, ha keresték, nem tudott nemet mondani, de arra is fel volt készülve, hogy színház és film nélkül élje hátralévő életét.
