Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A tegnap elhunyt David Bowie-nál sokoldalúbb előadót nehezen tudnánk mondani, hisz szinte minden albumához új alteregót talált ki magának.
A 69. születésnapja, és egyben utolsó lemeze, a Blackstar premiere után mindössze két nappal, január 10-én elhunyt David Bowie-t nem véletlenül nevezték a pop kaméleonjának: legnagyobb erőssége mindig is az volt, hogy könnyedén találta fel újra és újra önmagát. Az elmúlt öt évtizedben koncepciózusan, nemcsak zenéjében, hanem külsejében és egyéniségében is képes volt gyökeres, sok esetben trendteremtő változásokra. A folytatásban összeszedtük a kivételes zenész híressé vált alteregóit.
Davy Jones
David Bowie eredetileg David Robert Jones néven született 1947-ben, London Brinxton nevű környékén, ahonnan hat éves korában elköltöztek Bromley-be. Édesanyja pincérnő, míg édesapja egy jótékonysági alapítvány pormótere volt. Fiatalkorában az ifjabb Jonest különösen érdekelte a buddhizmus és a szerzetesek életmódja, de egy idő után sokkal izgalmasabbnak tartotta a szaxofont és a zenét. Állítólag akkoriban az volt az álma, hogy Little Richard zenekarában szaxofonozhasson. Az 1960-as évek elején olyan blueszenekaroknak volt a tagja mint a "The King Bees", "The Mannish Boys" és "The Lower Third".
Major Tom
Bowie karrierjében az igazi áttörést az 1969-es év jelentette, amikor is a Holdra szállás idején, megjelentette a Space Oddity című kislemezét, ami egyből a brit kislemezlista élére került. A kislemez egy asztronauta, Tom űrhajós történetét meséli el, aki eltéved a világűrben. Major Tom karakterét tartják Bowie első olyan szerepének, amit karrierje során később is elő-elővett és formált.
Ziggy Stardust
A következő nagy durranást a The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars című album hozta, amely egyben az első meghatározó alteregója születését is jelentette. A színpadon ettől fogva az élénkvörös hajú, hermafrodita űrlény, Ziggy Stardust képében lépett fel, és innentől kezdve jellemzővé vált az is, hogy újabb albumaihoz újabb alteregókat talált ki. Ziggy androgün, sminkelt karaktere óriási őrületet váltott ki és egyértelműen ő lett a glam rock egyik legikonikusabb figurája. Külsejéből eredendően ekkoriban indultak a találgatások szexuális irányultságáról, amikhez ő is hozzátette a magáét: egy 1972-es Melody Maker interjúban melegnek vallotta magát (holott ekkor már évek óta házas volt, és később is csak nőkhöz fűzték komoly viszonyok), majd ezt 1976-ban, egy Playboy-nak adott interjújában pontosította biszexualitásra.
Aladdin Sane
A beszédes nevű ("A Lad Insane", kb Őrült Srác) karakter Bowie bevallása szerint Ziggy Stardust alakjának továbbgondolása, de egy későbbi nyilatkozatában arra is utalt, hogy a figurát skizofréniával diagnosztizált testvére, Terry ihlette. A karakter nevét viselő albumát nem véletlenül nevezik Bowie "On the Road" (azaz "Úton") albumának is, ugyanis a a "The Prettiest Star" (új változatát) kivéve az album összes számát a Ziggy-turné állomásai közti utakon írta. Az album borítója, amelyen piros-fekete-kék villámokat festettek az arcára, minden idők egyik legismertebb borítója ma is.
Halloween Jack
Az 1974-ben megjelent Diamond Dogs című stúdióalbumának főszereplője, Halloween Jack egy "igazi menő arc", aki a hanyatló Hunger Cityben él. Az albumot bevallottan Orwell 1984 című disztópiája ihlette. Az albumon az ezúttal vörös hajú Bowie félig ember-félig kutya hibrid lényként pózol.
The Thin White Duke
Az 1976-ban megjelent Station to Station album egyben Bowie új karaktere, a "Vékony, Fehér Herceg", azaz a Thin White Duke születését is jelentette. A figurát első filmszerepéről, az ebben az évben bemutatott Égből pottyant férfi (The Man Who Fell to Earth) címszereplőjéről mintázta. Új személyisége egyértelműen a legsötétebb Bowie alteregó, ami annak is köszönhető, hogy ekkoriban bevallottan eléggé rajta volt a kokainon. Duke fehér inget, fekete nadrágot és mellényt viselt, előfordult, hogy a színpadon olyanokat mondott, mint "Britannia számára előnyös lenne egy fasiszta vezető”, Londonban pedig úgy tűnt, mintha autójából náci karlendítéssel üdvözölné a tömeget. Később saját maga is elítélte ezeket a megnyilatkozásait.
