Monodrámán jártunk a Fészekben, hogy megnézzük, mutathat-e újat egy 1924-ben született zsidó lány története. Förster Vera „Kapaszkodj…” című önéletrajzi írása nyomán született az Egy pesti lány, amit Olasz Ági adott elő Szántó Erika rendezésében.
Förster Vera pszichológus volt a Popper-féle vonalból, élete nagy részét Angliában élte le, és a rendezőnőt - mint azt a Klubrádióban adott interjú során elmondta - leginkább az irónia fogta meg a könyvében. Rögtön tudta, hogy monodrámát akar belőle, de ahogy az már lenni szokott a rendezés váratott magára, de idén (talán a Holokauszt-emlékévnek köszönhetően is) sikerült megtalálni a megfelelő színésznőt és helyszínt a darab előadására.
Nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk, nem egy vidám történet Förster Veráé, aki egy lomtalanítás kellékei között bóklászva meséli el, hogyan lett boldog gyerekből megtört felnőtt, pontosabban elkényeztetett lánykából hamisútlevél-gyártó cionista, míg aztán szépen be nem terelték a vagonba. A történet szépen van felépítve és valóban nincs rosszul megírva, pont olyan hosszú, amilyennek lennie kell, így a főszereplő őszintén juthat el a kezdő állapotból a végkifejletig, bemutatva egy fél életet.
Szántó Erika nagy bizalmat fektetett a pályáról tíz éves szünetet tartó Olasz Ágnes főszerepeltetésével, de nem tett rossz lóra. A vékony, törékeny színésznő nagy vehemenciával az egész színpadot betöltve játszik és mesél, nem lehet nem odafigyelni rá, könnyedén köti le a nézőt. Szántó a végén kihagyhatatlan párhuzamot von az akkori és a jelenlegi helyzet között, feltéve az i-re a pontot, de különösebben nem lehet elítélni érte.
A kérdésre pedig, hogy lehet-e újat mutatni ezzel az Egy pesti lánnyal, sajnos "nem" a válasz. Mert bármennyire is szépen van felhúzva a történet a múlt borzalmaira, bármennyire is jól van előadva, attól még nem emeli ki semmilyen csavar a többi ugyanilyen vidáman indult tragikus sors közül. Így viszont csak egy színészileg szépen teljesített feladat lett, amit pont azok nem fognak látni, akiknek kéne..
