Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A nyugati ember identitástudatának és életének szerves része az önkéntesség, bár nyilván kötelezővé tenni nem lehet, és nem is szabad. Az önkéntességnek számos formája van, mi ezúttal kifejezetten az afrikai lehetőségekkel foglalkozunk.
2011 az Önkéntesség Európai Éve, és egyre többen indulnak neki a világ különböző eldugott szegleteinek, hogy segíthessenek és új tapasztalatokat szerezzenek. Míg itthon inkább a helyi önkéntes munkákat hirdetik, addig az uniós országokban egyfajta kozmopolita szemlélet uralkodik, azaz minden fiatalt arra buzdítanak, hogy karitatív munkákon keresztül ismerjék meg a világ különböző arcait és saját magukat.
Iskola és árvaház Kongóban
Frank Zoltán, az Afrikáért Alapítvány projekt koordinátora azt mondja, ők elsősorban a Kongói Demokratikus Köztársaságba közvetítenek önkénteseket, hiszen az alapítványnak van kint saját iskolája és árvaháza is. „Mivel az egyéni önkénteskedés elég költséges dolog, így azért is kézenfekvő számunkra a főváros, Kinshasa, mert ott valamennyire tudunk gondoskodni az önkéntes szolgálatot teljesítőkről. Van egy bérelt házunk is, ha lehet, akkor itt helyezzük el a kint tartózkodókat. Illetve így az alapítvány által működtetett árvaházban és iskolában tudnak dolgozni a hozzánk jelentkezők.”
Anyagiak
Általában az egyéni önkéntes maga finanszírozza az útját és a megélhetését, de a küldő szervezetek mindig igyekeznek a lehetőségeikhez mérten, minimum technikailag és logisztikailag segíteni a karitatív munkára jelentkezőket. Sajnos elég nagy költségekkel kell számolni, csak maga a repülőjegy két-háromszázezer forint irányonként. Ehhez jön még a vízumköltség, a kötelező és az ajánlott oltások költségei, valamint minden egyéb az ott tartózkodás alatt felmerülő kiadás. Európában azonban számos olyan projekt van, ahol finanszírozott önkéntességre van lehetőség, tehát minden költséget maga a küldő szervezet áll.
„Ha valaki önkéntesnek jelentkezik hozzánk - folytatja Frank Zoltán –, és minden feltétel adott, azaz megvan a pénzügyi háttér, és a szükséges tudás, azt szoktuk javasolni az illetőnek, hogy először az itthoni munkánkba kapcsolódjon be, így jobban megismerjük őt, és valamennyire személyre szabottan tudunk neki kinti feladatot keresni. Nem mindegy, mennyi időre szól a misszió, illetve, hogy a jelentkező rendelkezik-e releváns tudással, például pedagógiai vagy egészségügyi végzettséggel. Afrika legtöbb országában a francia elég alapvető, anélkül nagyon nehéz dolga van az önkéntesnek. Ha valaki hosszabb időre szeretne kimenni, akkor általában nemcsak operatív feladatai vannak, hanem a kinti adománygyűjtésben is részt vesz, hogy tényleg hosszú távra szóljon a segítség. Az egyéni önkéntességnek megvan a szabadsága, mindenki annyi időre megy ki, amire van kapacitása.”
Nem mindenkinek való ez
Frank Zoltán szerint vannak alapvető tulajdonságok, ami nélkül nem érdemes ilyen munkára jelentkezni. Az önkéntes munkát nem szabad azért csinálni, hogy jó színben tűnjünk fel, vagy mert valaki kötelezővé teszi. Muszáj, hogy legyen igazi elhivatottság, szociális érzékenység, de az is fontos, hogy az ember képes legyen leküzdeni a saját félelmeit, és tisztában legyen a képességeivel, és főleg azzal, hogy lelkileg mennyit bír el.
„Van olyan, aki nagyon vehemensen beleveti magát az egészbe, de nem méri fel a saját korlátait, és az utolsó pillanatban megijed. Minden szervezet arra törekszik, hogy egyrészt felkészítse az önkéntest arra, ami kinn várja majd, másrészt az is fontos, hogy legyen olyan mentor helyben is, aki szükség esetén lelki támaszt nyújt. A magyarok nagyon segítőkészek, de a köztudatban az van, hogy Afrika veszélyes, így komoly szemléletváltás szükséges, le kell vetkőzni ezt a fajta kulturális kirekesztést. Érdemes úti beszámolókat is olvasni, és mindenképpen sokat beszélgetni azokkal, akik már jártak kinn.
Nagyon sokat ad az embernek, ha megtapasztalja, hogy számára teljesen idegen kulturális környezetben is képes boldogulni. Az, hogy az ember személyiségét mennyire formálja át egy-egy ilyen út, nagyban függ attól, hogy mennyi időt van kinn valaki. Az ember nyitottabbá válik, sokkal tágabb spektrumon képes gondolkodni, és ettől a saját élete is átértékelődik. Odakinn az elképzelhetetlen nehézségek ellenére is több a mosoly, mint itthon, egész más életszemlélet uralkodik. Nem akarom úgy beállítani az önkéntes munkát, mintha könnyű lenne, mert nyilván nem az. De pont a nehézségében rejlik a szépsége, abban, hogy az ember a saját határait lépi át.”
Vannak veszélyek, de kivédhető a baj
Afrikába utazni nem teljesen veszélytelen vállalkozás, de a legtöbb helyzetre fel lehet készülni. Az alapítványok igyekeznek minden szükséges információval ellátni a jelentkezőket, és az oltóközpontban is teljes körű felvilágosítást adnak az adott országba szükséges oltásokról, valamint az egyéb gyógyszerekről is.
A legtöbb országban az önkéntesek nincsenek közvetlen veszélynek kitéve, de be kell tartani bizonyos kulturális normákat, szabályokat ahhoz, hogy ne legyen gond. A legtöbb alapítvány kísérővel látja el az önkénteseket, helyi munkatársak segítik az érkező dolgozókat, hogy ne mozogjanak egyedül. Alapvető szabály, hogy sötétedés után nem szabad az utcán mászkálni, és különösen ügyelni kell a zsebtolvajokra, illetve számos egészségügyi előírást, higiéniára vonatkozó szabályt is be kell tartani.
Turistaként önkénteskedni
Az ún. humanitárius turizmus egy viszonylag új jelenség, gyakorlatilag turisztikai célú utazással egybekötött önkéntességet jelent. A humanitárius turizmus mindig csoportos utazás, a turisztikai látogatáson kívül az a cél, hogy a csoport egy közösen létrehozott projektet valósítson meg az útja során. Az útra befizetett összeg bizonyos hányada elkülönítésre kerül, ez lesz a projekt költségalapja. „Lehet a cél például egy vidéki kórház felújítása, tehát a falak, az orvosi eszközök rendbetétele, beszerzése – magyarázza Frank Zoltán. Optimális esetben itt sem egyszeri segítségről van szó, hanem az intézmény önfenntartóvá képes válni. Az útnak természetesen van turisztikai része is, Afrika esetében elsősorban természeti látványosságokról, piacok látogatásáról beszélünk. Ez a normál utazásnál egy sokkal közvetlenebb élményt nyújt, hiszen a helyiek életébe teljesen más aspektusból láthatunk bele, és olyan helyekre juthatunk el, ahova egyszerű turistaként soha.”
Amit itthonról tehetsz
Az önkéntességnek nemcsak aktív, hanem passzív formája is létezik, itthonról is lehet támogatni a kinti gyerekeket, már egész kis összegekkel.
Az Afrikáért Alapítványnak is van diák- és árvatámogatási programja. A honlapon található a támogatható gyerekekről egy album, így érhető el, hogy a támogató és a gyermek között kialakuljon egy pici személyes kötődés. Az embereket sokkal könnyebb arcokkal, konkrét történetekkel megszólítani, mint statisztikai adatokkal.
„A katalógus az átláthatóságot is szolgálja - mondja Frank -, hiszen láthatjuk, melyik gyereket milyen kategóriában támogathatunk (étkeztetés, iskoláztatás stb.) A lényeg, hogy valamiféle kommunikáció alakuljon ki a felek között: vannak, akik kisebb csomagokat küldenek ki a támogatott gyereknek, és olyanok is, akiknek annyira működésbe lép a szociális érzékenysége, hogy az is felmerül, hogy személyesen meglátogassa a gyerekeket.
Ha elszántad magad
Ha valakiben megérett az elhatározás, hogy önkéntes munkát vállaljon, több lehetőség közül is választhat. A legnagyobb önkéntesküldő szervezet, az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS, azaz a European Voluntary Service ) azért jó választás, mert a résztvevő fiatal 6-12 hónapra úgy mehet ki dolgozni, hogy munkájáért cserébe szállást, ellátást, nyelvoktatást, személyes segítőket, és egy kisebb összegű zsebpénzt is kap. A program az utazásáról, a helyi közlekedésről és biztosításáról is gondoskodik. Vannak bizonyos megkötések is, amiknek meg kell felelni, a legfontosabb talán, hogy 18 és 30 éves kor között lehet pályázni.
Szervezetek, alapítványok
Mobilitás, az EVS hazai koordináló szervezete
TAITA Alapítvány
Magyar Afrika Platform
EVS, azaz az Európai Önkéntes Szolgálat
Az EVS brüsszeli Központja, az EACEA
Az ENSZ önkéntes szervezete
