A cipő a minden, a cipő erotikát hordoz, és nagyon sok mindent elárul a viselőjéről - mondta Szabó Veronika, aki Olaszországban tanulja a cipőtervezést. Szép és extrém cipőszobor kiállítás nyílt Budapesten Attalai Zita munkáiból.
A nő álma és rémálma egyszerre vált valóra, ugyanis ezek a cipők nem hordhatók, pusztán dísztárgyak.
Szép formák, extrém megoldások, kecses női lábak előtt elhúzott mézesmadzag, tervezői lehetőségek fitogtatása. Pedig egy nőnek a cipő családtag, barát, szerető és gyermek.
Egy pár cipő nem tesz boldoggá. De rengeteg pár már igen. A cipő a nő második legjobb barátja a gyémánt után, ezt sugallja legalábbis cipőszobraival Attalai Zita. Tervei önmagukat kelletik. Egy hétköznapi ruházati cikk újmódi felhasználásáról tesz tanúbizonyságot a cipőszobrok minden merész sarka, formabontó rüsztje, káprázatos színvilága. A hangsúlyos bunda, toll és buja plüss használat ezúttal nem bazári közönségességet, hanem eleganciát sugall.
A cipő, mint fétistárgy
A tervező Budapesten vesz részt egy RÍTUS megnevezéssel nyitott közös kiállításon, mely június 26-ig tart nyitva az Üllői úti Nemzetközi Kerámiastúdió Museoin nevű kiállítótermében. „Külföldön is látható néhány alkotásom, Brémában, Németországban egy 3 helyszínes cipőtörténeti gyűjtőkiállítás keretein belül, Schuhtick néven.
A cipő mögötti tartalom nem érdekes
„Célom a cipőszobor, mint új képzőművészeti műfaj népszerűsítése kiállításokon, valamint egy egyedi cipőgaléria létrehozása Magyarországon és külföldön, ahol a szobrok kész cipőként, viselésre alkalmas formában, a lehető legmagasabb minőségi igényeket kielégítve jelennek meg. Számomra a cipő önálló képzőművészeti alakzat, az öltözék legérdekesebb része. A cipőnek - mint fétistárgynak - igen jelentős mögöttes tartalma is ismeretes, ezekkel én nem foglalkozom, nem irányít semmiféle tudatosság a készítésekor, a tárgynak mint kisplasztikának érdekességeit keresem, ezt akarom megmutatni. A hagyományos cipőkészítési technológia használatával szeretnék modern tárgyakat kialakítani, természetes anyagok felhasználásával."
Mintha egy frissen levonult divat show törmelékei között járnánk: a kifutó üres ám a konfettivel felszórt padlón ott felejtették ezeket a pop és modern stílusba fagyott cipőket - nem párban: csak egy-egy darabot látunk. A domináns árnyalat néha meghökkentően, de a szövetébe ágyazott apró színek harmóniája csillapítják lázát. Érvényes és örökkévaló. Nem tolakszik, nem hódít teret, hanem maga a tér. Emlék és nosztalgia. Erőteljesek és pimaszok, mégis törékenyek. A barokk és rokokó örökdivatját hirdeti minden darab, elmossa a határt láb és cipő között, a hölgyek képzeletét elindító kreációk pedig önmaguk díszei. Minden darab egyszerre utcalány és dáma. A cipő dicsőséges reneszánsza, alfája és omegája. Ha hordani kéne, minden lépést sajnálnánk vele.
Szelídíthető vadcipők
Nemzetközi elismerések is felbukkannak a szoborcipők lábnyomán, hadat üzenve az olcsó kínai mosléknak, és újra a divat felé irányítva a figyelmet. Attalai Zita divattervező a szobrok létrehozásán kívül esszéket ír és előadásokat tart a divatról. Hagyományos cipészi technikával készíti el műveit, keveri a bőrt, a szőrt, a textil, a műanyagot, a gumit, fémet és egyéb mesterséges anyagokat, hogy a hétköznapi funkcionalizmuson jóval túlmutató absztrakt darabokat segítsen világra.
Egy cipő segíthet, hogy jó pasit találj magadnak, vagy visszahódítsd a régit, netán megtaláld a legjobb munkahelyet, mondják. Gyakran álmaink cipője nagyon sokba kerül, de míg a pénz nem tesz boldoggá, egy pár szép és méregdrága cipő igen. A cipő, mágikus erejénél fogva, egy helyesen választott darabbal elérheti, hogy szexinek, kifinomultnak vagy sportosnak tűnjön viselője. Ha belegondolunk az emberiség meglehetősen rövid ideig maradt cipő nélkül: az első dínóvadászat után bocskort csomózott a lábára.
A cipő egyenlő a civilizációval
„Egy szépen megtervezett cipő valóban műalkotás - véli Szabó Veronika, aki jelenleg Olaszországban tanul divattervezést. „Az első, amit a tanulóval megértetnek a divattanárok, hogy a cipő a minden, a cipő erotikát hordoz és nagyon sok mindent elárul a gazdájáról. Képzeld el magad, vagy mást, cipő nélkül. A cipő egyenlő a civilizációval: aki mezitláb mászkál, az teljesen nomád. Ismerőseim gyakran kérdezik tőlem egy-egy divat show után, hogy miért viseltek a kifutón végiglejtő modellek lehetetlen, látszólag kényelmetlen és kimondottan funkció nélküli kreációkat? Ez az a kérdés, amit mindig megkapok. Nos, azért, mert műsor kell: a show része, színház. Az a kreáció lesz később 'megszelídítve'. Ezek a cipők számomra ilyenek: hordhatókká szelídíthetők. Kevesebb toll, fém, csavar és már mehetünk is a városba flangálni, vagy megjelenhetünk egy puccos estélyen."
„Míves cipők, amik nagy része akár hordható is lenne bohókás, vagy múltbéli ruhákhoz. Mindenesetre előhozza belőlem az alkotót, hiszen ötletadó: legszívesebben nekiesnék ruhákat tervezni hozzájuk - csatlakozik Tóth Irén stylist. Ha szoborként szemlélem, látom, hogy bármilyen alkotást szoborrá emelhet egy talapzat. Míves kidolgozásuk, bohóságuk ellenére (vagy pont azért) magasra viszi értéküket. Hatalmas ötletek: még a talpukat is műalkotássá munkálta a művész. Ha ilyen cipőkben járnék, sajnálnám, hogy nem láthatják minden négyzetcentiméterét."
