Marie Curie minden nő számára példakép. A szerény sorsú családba született házitanító elérte azt, amit azóta senki, fizikai és kémiai Nobel-díjra is érdemesnek tartották kutatásait. Azóta már tudjuk, az egyik felfedezése százezrek halálához vezetett.
Családi háttere miatt viszonylag későn kezdett tanulni a párizsi Sorbonne-on a világhírű kutató, aki fizikai és matematikai tanulmányait követően egész életét a kutatásnak szentelte. A polónium és a rádium felfedezője volt az első, ismert áldozata a sugárzó anyagoknak. Ahogy mi is megírtuk, még a naplója is életveszélyes dózist tartalmaz a fenti anyagokból, és ólomkoporsó rejti Curie sugárfertőzött testét. A mai napig csak védőruhában kerülhetnénk kapcsolatba személyes tárgyaival.
Sugárzó szépséget ígért a rádium
Marie Curie idejében a világ azonban még egy emberként örült a frissen felfedezett elemeknek, mit sem sejtve veszélyeikről. A rádiumról azóta tudjuk, milyen elképesztően veszélyes: felezési ideje 1600 év.
De pár évtizeddel a hatalmas felfedezést követően mindez ismeretlen volt a kutatók előtt, a rádiumot pedig a legkülönfélébb módon használták a mindennapokban. A sötétben világító anyag merő tudatlanságból is sokak halálát okozta: többek között óraszámlapokat festettek vele, rádiumos italokat árultak a boltokban, fogkrémek előállítása során és élelmiszerekben is felhasználták. Azt hitték, fokozza a fertilitást, a heretuningoló, termékenységnövelő használatába maga a feltaláló, William A. Bailey is belehalt.
Már a kezdetekkor elkezdték az orvoslásban használni az anyagot, de a szépségipar is magáévá tette. A rádium annyira népszerű volt a fogyasztói piacon, hogy sok termék azt állította, hogy radioaktív, még ha nem is volt az. Az utókor szemével nézve azok lehettek a leginkább szerencsések, akiket ezek a reklámok átvertek, azonban léteztek olyan kencék, melyek valóban tartalmaztak rádiumot, igaz, jóval drágábban, így csak kevesek tudták megfizetni.
1933-ban Párizsban piacra dobták a „csodakrémet”. Tudományos szépségápolási termékként hirdették a benne található tóriumról és rádiumról elnevezett Tho-Radiumot, mely a reklám szerint javította a keringést, feszesítette az izomszövetet, csökkentette a zsírt és kisimította a ráncokat.
Ma minden bizonnyal senki nem kenné már a bőrére, azonban a 30-as évek világa rádiumlázban égett, egy idő után szó szerint is. Mar maga a szó is mitikus erőkkel hatott. A termékcsalád nem aprózta el, a krém mellett teljes termékpalettát dobtak piacra a radioaktivitás minden, vélt előnyét kihasználva, rúzst, arcpúdert, kenőcsöket, szappant, kúpokat, borotvapengéket, energiaitalokat és még óvszereket is forgalmaztak.
„Mielőtt az emberek félni kezdtek a radioaktivitástól, úgy tűnt, csak annyit tudtak róla, hogy energiát tartalmaz – mesélte Timothy J. Jorgensen, a Georgetown Egyetem sugárorvostani docense. Arra a következtetésre jutottak, hogy az energia segít a fogakon, ha fogkrémbe teszik, és ragyogó tekintetet kölcsönöz, ha arckrémbe keverik. De akkoriban nem volt olyan tudományos kutatás, amely bebizonyította volna, hogy ez igaz.”
Örülhetett, akit átvertek a termékek radioaktivitását illetően
Az az elképzelés, hogy a radioaktív elemek mindennapokban való alkalmazása jótékony hatású lenne, katasztrofálisan téves feltételezésnek bizonyult. A legtöbb kozmetikum a szakemberek szerint egyszerű blöff volt, olyannyira minimális rádiumtartalommal, ami nem okozott a bőrrel érintkezve komoly bajt, azonban azok a szerek, amik belső használatra készültek, a rádiumos élelmiszerek, energiaitalok bizony komoly egészségkárosító hatással bírtak.
Az egykori reklámarc, az amerikai sportoló Eben Byers például arról vált hírhedtté, hogy éveken át napi 3 üveg Radithort ivott meg. 1932-ben hunyt el, és a Wall Street Journal meglehetősen kegyeletsértő, clickbait című cikkel búcsúztatta:
A rádiumvíz jól működött, amíg le nem vált az állkapcsa.
A rádiumos szerek – szerencsére – elég drágák voltak, így rendszeres fogyasztásukat csak nagyon kevesen engedhették meg maguknak. A rádiumlányok tragédiája még nem volt elegendő (szomorú történetüket egy korábbi cikkünkben olvashatjátok), a rádium veszélyeivel csupán Byers halála után kezdtek foglalkozni. 1938-ban a szövetségi élelmiszer-, gyógyszer- és kozmetikai törvény végre betiltotta a megtévesztő és veszélyes anyag kozmetikai használatát.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
