madár sóska

Három egyforma, apró levelével leginkább a lóherére hasonlít, és azt hihetnénk, a kettő ugyanaz. A madársóska azonban egy önálló növény, mely szinte minden zöld növénytársulásban felütheti a fejét. Érdemes teret hagyni neki, és megkóstolni, a sóskához ugyanis nem csak nevében hasonlít, ráadásul kifejezetten egészséges.

Az írek kedvelt növénye, de nem lóhere

Azt hihetnénk, Szent Patrik szimbóluma, az írek kedvelt növénye a lóhere – azonban valójában a madársóskának is nevezett Oxalis corniculata zöldell a szigetország jelképei között. Ezt viselik az apró koboldok a kalapjukon, és ezt tűzik ünnepkor a hagyományőrző írek a kalapjukra szerte a világon. De vannak, akik meg is eszik. 

C-vitamin-bomba a kertben

A madársóskát kinézete miatt könnyű összekeverni a lóherével, hiszen nagyon hasonló a levele, azonban fehér vagy sárga virága segít megkülönböztetni tőle. A hazánkban őshonos fajták közül az erdei és szürke változata az, amit a népi gyógyászat is kifejezetten kedvel, bár maga a növény a kertészek nagy ellensége, szinte kiirthatatlan. Sűrűn burjánzó gyökere miatt nagyon nehéz eltávolítani, ráadásul ha kitépnénk, de a földben marad pár vékony gyökérszál, abból is kihajt újra. S bár régen egyfajta csemegeként tekintettek rá, élelmezési célú felhasználása mára szinte teljesen ismeretlenné vált. 

Érdemes azonban egyszer kipróbálnunk, hiszen ha a sóskát szeretjük, ebben sem fogunk csalódni. Oxálsavtartalma, melyről latin nevét is kapta, ugyan kissé kesernyés ízt kölcsönöz neki, de ahogy névrokonát, úgy a madársóskát is igazán változatosan tálalhatjuk. 

A madársóska magas A- és C-vitamin-tartalommal bíró, ehető gyomnövényünk, azonban oxálsavban is bővelkedik – ezt vesebántalmakban szenvedő olvasóink számára feltétlen szükséges kiemelnünk, számukra ugyanis egyáltalán nem javasolt a fogyasztása. 

A régi korokban gyakran a tányérra került, ugyanis hamar rájöttek – mi pedig ma már ennek tudományos hátterét is ismerjük, hogy az aszkorbinsavban dúskáló levelek a skorbut kiváló ellenszerei lehetnek.

Az arzénmérgezéstől a gyomorfekélyig: mi mindenre lehet jó a madársóska?

Életmentő növényként tartották számon, ugyanis az arzénmérgezés ellen is hatásosnak tekintették. Vízhajtó és gyomornyugtató tulajdonságai miatt az emésztéssel kapcsolatos problémák esetén is előkerült a javasasszonyok batyujából. Külsőleg bőrbetegségek esetén alkalmazták, leveléből teát, szörpöt főztek, sőt, söröket ízesítettek vele. Kesernyés aromája kiválóan illeszkedik ugyanis a komlóhoz is. A kutatások azonban kifejezetten a belekre és az emésztésre gyakorolt hatásait vették az elmúlt időszakban górcső alá.

Elsődlegesen a gyomorfekélyre gyakorolt hatását vizsgálták, ez a betegségcsoport ugyanis az emberek 10 százalékát érintheti élete során valamikor, a gyógyszerek mellékhatásai viszont igencsak erősek: negatívan hathatnak a vérképződésre, vérzékenységet, impotenciát és akár szívritmuszavart is okozhatnak. Hogy ezt kiküszöböljék, a természetes szerek felé fordultak ebben az esetben is, és a kísérletek igencsak biztatóak. 

Azt már korábban is tudták, hogy az indiai sóskának is nevezett madársóska hipoglikémiás, vérnyomáscsökkentő, méhrelaxáns, antipszichotikus, központi idegrendszeri stimuláns, simaizom-relaxáns, illetve antioxidáns hatásokkal bír. Lazító, nyugtató hatását ráadásul, mint az nemrégiben kiderült, a belekben is képes kifejteni. Állatkísérletek során bebizonyosodott, hogy a fekélyes megbetegedéseket is gyógyítja. 

Vízhajtó hatása miatt is sokfelé alkalmazzák világszerte, és mivel serkenti az emésztést, nyugtatja a gyomrot, arra is alkalmas lehet, hogy a puffadást és a bélgázképződést megelőzzük vele. 

Leginkább főtt verziója alkalmas arra, hogy egyszerre nagyobb mennyiséget fogyasszunk belőle, de salátákba téve, frissen vagy akár smoothie-k alkotóelemeként is megállja a helyét. És bár itthon még mindig egy irtandó gyom, talán érdemes esélyt adnunk egy kóstolásra, ha nem sikerül maradéktalanul eltüntetni a kertből.