A gyógytornáról a legtöbb embernek nagy gumilabdák, színes gumiszalagok, esetleg bokasúly jut eszébe. Egyesek testközelből sosem találkoznak efféle terápiákkal, mások egész életükön át alkalmazzák őket állapotuk fenntartására vagy javítására. Szerencsére a 21. század kirobbanó technológiai fejlődése nem csak a mindennapokban használt eszközökre terjed ki, ma már korábban utópisztikusnak hitt gyógyító robotok képesek segíteni súlyos betegségekkel küzdők mozgásbeli és értelmi fejlődését is.
Akiknek gyermekként nem volt lúdtalpuk, kisiskolásként mindig jól estek le a fa tetejéről, a kamaszkori növekedés alatt pedig megúszták, hogy az iskolaorvos gerincferdülésre hivatkozva gyógytornára küldje őket, fiatalon talán csak hírből ismerték a gyógytorna tudományát. Ahogy azonban telnek az évek, használjuk a testünket, ezt sokszor akaratlanul úgy tesszük, ahogyan az nem szereti. Akár az irodai munka alatt, vagy otthon a kanapén telefonozva kellemetlen pozícióba kényszerítjük, így mindenféle baleset nélkül bárkit utolérhet a felismerés, hogy gyógytornász segítségére van szüksége.
Fejes Luca gyógytornászt, a Steps neurorehabillitációs központ munkatársát kérdeztük a különböző jelenségekről és a ma már hazánkban is elérhető szuperszonikus gyógymódokról:
Ha csak egy hétköznapi használatban meggyötört testtel fordul gyógytornászhoz egy páciens, miből áll a kezelés?
A gyógytornász ilyenkor hamar rájön, hol van a probléma. Olyan feladatokat ad, amikkel visszaállítja a megtört egyensúlyokat, és tippekkel látja el, annak érdekében, hogy a következő évek alatt elkerüljük az ismételt találkozót. A javasolt gyakorlatok rendszeres ismételgetése mellett ez reális célkitűzés lehet, és a mindennapok életminősége jelentősen javulhat pár perc napi ráfordítással is.
Vagyis jellemzően kúraszerűen veszik igénybe a gyógytornász segítségét a panasszal élők?
Sajnos vannak olyan esetek, amikor a gyógytorna hosszú évekig, esetleg életünk végéig tartó állandó program. Egy súlyos baleset, születési rendellenesség, vagy egy váratlanul kialakuló betegség miatt előfordulhat, hogy akár mindennap szükségessé válik annak érdekében, hogy az ember a lehető legteljesebb életet tudja élni. Egy felnőtt ember általában, ha szomorú is a szembesülés, tisztában van vele, hogy a monotonná váló gyakorlatok az ő érdekeit szolgálják, így nap nap után felveszi a színes gumiszalagot, és elvégzi a feladatokat.
A gyerekeket hogy lehet rávenni a napi gyakorlásra?
A gyerekek máshogy működnek, de szerencsére a gyógytornászok kreativitása hosszú időn át játékká tudja varázsolni a terápiákat: a nagy gumilabda egy imbolygó hajó, amin ha ügyesen egyensúlyozunk, eljutunk egy titkos szigetre.
A bordásfal hatalmas hegy, a gumiszalag pedig egy csúzli, amivel ha ügyesen lövünk, megszerezzük az elrejtett kincseket.
Mi történik akkor, amikor már a gyógytornász kreativitása sem elég, a gyermeki szem elől eltűnik a varázsvilág, és csak bordásfalat, nagy labdát és gumiszalagot lát? Vagy amikor egy olyan felnőttet kell nap mint nap mozgásra bírni, akit szellemi képességei, vagy esetleg egy teljes testre kiterjedő bénulás korlátoz?
Bizonyára sokan találkoztak már az internetet böngészve olyan sebészeti felszereléssel, amit látva azt érezték, hogy a jövőbe nyernek bepillantást. Szerencsére az egészségügyben használt robotika nem csak a sebészetre terjed ki. Ugyan a laikus emberek körében kisebb hírnévnek örvend, de a gyógytornában is előfordulnak már olyan robotikus eszközök, amik egyaránt segítik a páciens és a gyógytornász munkáját.
Olyan gépekről beszélünk, amikről ránézésre azt hihetnénk, űrtechnológiáról van szó. Ráadásul ezek segítsége ma már hazánkban is igénybe vehető.
Milyen eredmények, mekkora javulás érhető el ezek segítségével, és hogy képzeljük el gyógyító robotokat?
Ezek az eszközök lehetőséget nyújtanak arra, hogy
olyan emberek tapasztalják meg újra a járás élményét, akik esetleg egy gerincvelőt ért sérülés miatt önállóan már évek óta nem voltak képesek lábra állni.
Miközben fentről egy heveder tartja őket, addig a lábukra rögzített robot vezeti minden lépésüket. Mindeközben tükörben nézhetik magukat, vagy az előttük található monitoron követhetik nyomon a robot által érzékelt aktivitásukat. A robot segítséget nyújt azok számára, akik nem terhelhetik teljes súlyukkal a lábukat, a központi idegrendszer sérülése miatt torzult a járásképük, vagy egy bénulást követően képtelenek az önálló mozgás kivitelezésére.
Az élmény mellett fejleszti a járásképet, segít megőrizni a csontsűrűséget, és javítja a vérkeringést is.
A fejlesztők a gyerekekre is gondoltak: az aktivitás alapján a monitoron látható figura füstölő léptekkel rohan, vagy éppen lassan bandukol.
Számítógéppel animált vagy szuperhősös filmekből már ismert, hogy egy robotkarba bújva vagy joystickkel irányítható egy nagy daruszerű kéz is. Hogy van ez a valóságban?
Igen, a járás rehabilitálása mellett találkozhatunk olyan robotokkal is, amelyek a kéz funkcióinak fejlesztésére szolgálnak. Az itt található programok között szerepel a kéz lazítása, passzív átmozgatása, majd ha a páciens képességei engedik, akkor aktív feladatok. Itt tényleg az ujjak mozgásán keresztül lehet irányítani a játékokat, amik közül számos a kognitív képességek fejlesztésére is szolgál. Így egy stroke-on átesett páciens számára kiváló kombinációt biztosít mozgás és kognitív terápiára egyaránt.
A virtuális valósággal operáló játékokat juttatja mindez az ember eszébe, így kell elképzelni?
Valóban, a robotok mellett a virtuális valóságnak is egyre nagyobb szerepe van a gyógytornában. A mára már jól ismert technológia nagyon jól alkalmazható többek között Parkinson-kóros vagy sclerosis multiplexes pácienseknél, játékká alakítva a terápiát.
Természetesen az itt felsorolt lehetőségeken kívül számos egyéb eszköz megtalálható már a világon, és jelenleg is újabbnál újabb és jobbnál jobb ötletekkel állnak elő a szakemberek, hogy hatékonyabbá és élvezetesebbé tegyék a terápiákat.
