fruktózérzékenység

A fruktóz összetett szénhidrát (cukor-) típus, amelynek felszívható molekulákká (glükózzá) történő lebontásához egy nagyon fontos segítő, az úgynevezett fruktóz-1-foszfát-aldoláz enzim szükséges. Egészséges esetben ez az enzim megfelelő mennyiségben van jelen a szervezetünkben, és jól végzi a dolgát, bontogatja a táplálékkal elfogyasztott fruktózt, hogy az aztán a testünk által hasznosítható energiaforrásként, glükózként tudjon felszívódni a vékonybelünkben. 

Azonban ezzel az enzimmel lehetnek problémák, melyek fruktózfelszívódási rendellenességeket is okozhatnak.

Fruktózérzékenység

A fruktózfelszívódási zavar – mely nem összekeverendő a később részletezendő, enzimhiányos betegséggel – a fruktózt szállító, felszívódását segítő fehérje (GLUT-5) hibás működése következtében kialakuló megbetegedés. A fehérje nem megfelelő és teljes munkája miatt a fruktóz félig emésztetlen formában jut a vastagbélbe, ahol – a bélbaktériumok munkájából kifolyólag – erjedni kezd, hasonlóan például a laktózérzékenység következtében vastagbélbe jutó emésztetlen laktózhoz. Az erjedés fokozott gázképződéssel jár együtt, mely a jellegzetes emésztőrendszeri tüneteket okozza.

A fruktózérzékenység tünetei:

• puffadás;
• hasi diszkomfortérzet;
• hasi görcsök, teltségérzet, étvágytalanság, „rossz emésztés”;
• laza széklet, hasmenés;
• rossz közérzet, gyengeség;
• fejfájás, frontézékenység.

A nem túl jellegzetes tünetek miatt a fruktózérzékenység könnyen összekeverhető más, emésztőrendszert érintő betegségekkel, állapotokkal, például az előbb említett laktózérzékenységgel, esetleg irritábilisbél-szindrómával (IBS), gyulladásos bélbetegségekkel vagy a bél mikrobiom-egyensúlyának felborulása következtében kialakuló kellemetlenségekkel. 

Ugyanakkor a fruktózérzékenység könnyen diagnosztizálható úgynevezett hidrogénkilégzési teszt alkalmazásával. A teszt során fruktóztartalmú oldat elfogyasztása után a kilélegzett levegőben mérik a hidrogénkoncentráció növekedését. 

Így alakítsd át a táplálkozásodat fruktózérzékenység esetén

Az étrend célja, hogy úgy próbáljuk meg csökkenteni a fruktóz mennyiségét, hogy közben a táplálkozás változatos és kiegyensúlyozott maradjon. 

A diéta kialakításának első lépése, hogy meghatározzuk a napi bevihető fruktóz mennyiségét. Ez az érték az egyéni tolerancia függvényében rendkívül tág keretek között mozog, de általánosságban elmondható, hogy a cél a napi 50 gramm alatti fruktózbevitel (még jobb, ha sikerült ezt a számot 10 g/nap körülire beállítani).

Az étrend összeállításakor semmi esetre sem javasolt a nyers zöldségek és gyümölcsök teljes elhagyása, hiszen a szükséges rostokat, vitaminokat és ásványi anyagokat ezeknek az élelmiszereknek a fogyasztásával tudjuk megfelelő mennyiségben bevinni a szervezetünkbe. A tolerálható fruktóz mennyiséget igyekezzünk friss zöldségekkel és gyümölcsökkel elfogyasztani, és inkább az egyéb, magasabb fruktóztartalmú élelmiszereket kerüljük. 

Magas fruktóztartalmú élelmiszerek és nyersanyagok, amik nem zöldségek vagy gyümölcsök

• teljes kiőrlésű kenyerek, gabonatermékek vagy fruktózzal édesített készítmények
• édesített, gyümölcsös tejek, tejtermékek, gyümölcsjoghurtok
• befőttek, lekvárok, gyümölcsös készítmények
• gyümölcslevek, smoothie-k, zöldséglevek, édesített italok, üdítők, szörpök, gyümölcsteák, kóla, energiaital
• édesítőszerek: méz, nádcukor, gabona- és gyümölcsszirupok (pl. kukorica-, agávé-, datolyaszirup, almacukor). Helyettük szőlőcukor, rizsszirup, maltodextrin, stevia, illetve mesterséges édesítőszer használható édesítésre.
• cukorbetegek számára készített speciális élelmiszerek, diabetikus termékek
• fagylalt, jégkrém, marcipán, sütemények
• bolti ételízesítők, alapporok, mustár, ketchup, salátaöntetek, kész ételek
• csokoládé, cukrozott kakaópor
• fruktózsziruppal ízesített reggelizőpelyhek, müzlik, müzliszeletek

A tünetek enyhülésével (és orvosi engedéllyel) kb. 4–6 hét fruktózszegény étrendet követően a tolerancia mértékének megfelelően bővíthető az étrend magasabb fruktóztartalmú élelmiszerekkel és nyersanyagokkal, de mindenképpen fokozatosan és egyesével kell visszavezetni ezeket a táplálékokat az étrendünkbe!

Fruktózintolerancia

Ha a fruktóz-1-foszfát-aldoláz enzim részlegesen vagy teljes mértékben hiányzik a szervezetből, akkor beszélünk fruktózintoleranciáról. Mivel ez egy igencsak súlyos, sokféle tünettel járó kórállapot, a betegség hamar, már csecsemőkorban diagnosztizálható. Az ijesztő és konkrét tünetek akkor jelentkeznek, amikor megkezdődik a hozzátáplálási időszak, és az anyatejen kívül fruktóztartalmú ételeket kezd el kóstolgatni a pici baba. Fruktóz bevitele után a bontó enzim hiánya vagy nem megfelelő mennyisége következtében káros és toxikus fruktóz-1-foszfát szaporodik fel, amely nagy mennyiségben emésztőrendszeri panaszokat okoz.

A fruktózintolerancia tünetei:

• szédülés;
• remegés;
• verejtékezés;
• görcsök;
• hányás;
• alacsony vércukorszint;
• aluszékonyság, akár eszméletvesztés;
• alacsony testtömeg, hízási képtelenség;
• tápanyaghiányos állapotok.

A betegség örökletes, és sajnos egy életen át megmarad, ezért folyamatosan szigorúan oda kell figyelni a táplálkozásra. Mivel várhatóan a csecsemőkori emésztési és felszívódási zavarok miatt maradandó károsodás és fejlődésbeli elmaradás lép fel, fruktózintolerancia esetén rendkívül szigorú orvosi és dietetikusi felügyelet mellett kialakított, teljes mértékben egyéni étrendre van szükség!

Fontos megemlíteni, hogy a fruktózintolerancia tünetei sokban hasonlítanak a galaktozémia elnevezésű másik, csecsemőkorban jelentkező felszívódási zavar tüneteihez (ingerlékenység, sárgaság, hányás, görcsök, máj- és lépmegnagyobbodás), a jelentős különbség a tünetek megjelenésének időpontjában van. Galaktozémia esetén a tünetek az anyatejes tápláláskor, fruktózintolerancia esetén viszont az anyatejes táplálás után jelentkeznek.

A cikk információi általános jellegűek, nem helyettesítik az egyéni dietetikai tanácsadást.