Kár lenne tagadni: akit egy szemernyit is érdekel az edzéseinek optikai eredménye, bizonyára a prioritásai között tartja a farizmokkal történő foglalkozást. Számos tévedés és féligazság kering fitneszkörökben a farizom-erősítés vonatkozásában, mi most összeszedtük a leggyakoribb tévhiteket és mítoszokat, amelyek a feneket övezik.
tévhit #1: Ha farizom, akkor guggolás!
A guggolás jó gyakorlat, de a farizmok aktiválásában messze nem a legjobb. Sőt a deadliftek rajongóinak sincsenek kedvező híreink, ugyanis ezek a gyakorlatok hiába népszerűek, súlyzóval látványosan nehezíthetők, és jól mutatnak az edzőteremben, hatékonyság szempontjából eltörpülnek számos saját testsúlyos forma mellett. Mérések is alátámasztják, hogy a sportolók többsége sokkal erőteljesebb izom-összehúzódást produkál saját testsúlyos gyakorlatok során, mint akár maximális súllyal végezve a klasszikus gyakorlatokat.
Mit érdemes hát előnyben részesíteni?
- A medence-/csípőemeléssel végzett gyakorlatok sokkal hatékonyabbak az állásból végzett gyakorlatokhoz képest: a vállhíd különböző variációi igen ütősek lehetnek. Testépítést kedvelőknek a csípőtolás (hip thrust) is ezen az elven működik.
- Az extenziós törzsemelések, mint például a Dívány-edzésben is bemutatott superman.
tévhit #2: A nagy farizom edzése a legfontosabb
A farizmaink három rétegből állnak, ezekből csak a felszínes, legfeltűnőbb, és az edzéseken tipikusan legtöbbet foglalkoztatott a nagy farizom. Alapvető élettani szerepük testünk stabilizálása, valamint mozgatása. Részletesen itt mutattuk be ezeket az izomcsoportokat, érdemes átolvasni és újragondolni annak fontosságát, hogy a funkcionalitás vagy az esztétika a fontosabb-e testedzésünk eredményének tekintetében. A mélyebben fekvő, nehezen aktiválható közepes és kis farizmokat az átlagos fitneszrajongó nem igazán célozza meg, holott a farizmok közös működéséhez és jó állapotához elengedhetetlenül szükségesek. Ráadásul ha a mélyen fekvő izmok gyengék maradnak, számos izom helyettük is kompenzálva teljesít (például a négyszögletű ágyékizom), és hamar felborulhat az izomegyensúly, melynek eredményeként hatékonytalan edzésekkel, tartáshibákkal, derékpanaszokkal, alsó végtagba kisugárzó fájdalmakkal szembesülhetünk.
Mi erősíti hát ezeket az eldugott, de ugyanolyan fontos izmokat?
- A csípő extenziója és rotációja, mint például a spiderman plank vagy épp az ellentétes kar-láb emelés.
- Az alsó végtag távolítása, azaz a lábak oldalra kiemelése, például oldalfekvésben vagy oldalra kitörés gyakorlat során.
tévhit #3: Az ütős farizomgyakorlatokkal lefaraghatod a zsírt a fenekedről
Ha jól edzel és jól étkezel, előbb-utóbb valóban eltűnik bizonyos mértékben a zsír a fenekedről. Csak éppen ennek semmi köze a konkrét farizomgyakorlataidhoz: ha az energiamérleged negatív – vagyis fogysz –, akkor a szervezeted dönti el, honnan kezdi el bontani a zsírsejteket. Vannak olyan alkatok, akik valóban csípőről, fenékről, combról fogynak először. És vannak, akik nem – sajnos ez genetika. Helyi, azaz lokális zsírégetés egyébként sem létezik, sem a fenekünk tájékán, sem másutt; tehát annak, hogy mely izomcsoportokat vesszük célba, igazán semmi köze nem lesz ahhoz, hogy mi az esetleges fogyás végkifejlete.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
tévhit #4: A jó gyakorlatokkal átalakíthatod a feneked formáját
Rossz hír a kerek fenékre vágyóknak, hogy ez sem igaz ebben a formában, legalábbis számottevően nem tudunk alakítani a hátsónkon. Számít természetesen, hogy milyen gyakorlatokat végzünk, és nem lenne valós azt állítanunk, hogy a tónusos izmok nem keltenek más összhatást, mint a gyenge, löttyedt, erőtlen izmok. De a zsírtartalékok kezelésén túl bizony az izom épülése is genetikailag predesztinált. Hozott anyagból dolgozunk, mindenkinek van egy alaptestalkata: medencénk, csontjaink struktúrája eleve meghatározó a fenekünk formájának szempontjából, de izomzatunk felépítése is egyénenként különböző lehet. Hatással vannak rá természetesen az erősítő gyakorlatok, de teljes átalakulást ne várjunk. És pusztán önigazolásból is kár erre gyúrni: farizmaink erejét, funkcionális működését egyáltalán nem fémjelzi azt, hogy optikailag a hátsónk hogyan néz ki.
tévhit #5: A farizmok aktiválása a kulcs
Egy újabb féligazság: a farizmok aktiválása valóban fontos, számos gyakorlat esetében része a pontos kivitelezésnek, illetve nagyban hozzájárul ahhoz, hogy medencénket helyesen tartva ne terheljük túl a gerincet a gyakorlatok közben. Azonban az, hogy aktiváljuk a farizmot, még nem jelenti azt, hogy kellőképpen erős, vagy hogy képes lenne ellátni a feladatát a teljes gyakorlat során. Sokszor a farizmok kontraktilitását, összehúzódási képességét rajta kívülálló tényezők is hátráltatják, mint például a túlterhelt csípőhajlító izomzat, amely csökkenti a csípőízület mobilitását. Ennek eredményeként képtelen lesz annyira dolgozni a farizom, amennyire szükség lenne rá. Számos rossz mozgásminta, helytelen tartás vagy épp a napi többórás ülőmunka is felborítja a medenceöv egyensúlyát, ellehetetlenítve a farizmok optimális működését. Ebben az esetben pedig hiába nyüstöljük a farizmainkat a különbnél különb gyakorlatokkal, a probléma megoldása másutt keresendő. Edző, gyógytornász, mozgásterapeuta tud abban segíteni, hogy mely izmok tónusát kell normalizálni ahhoz, hogy adott esetben a farizom is képes legyen a kívánt munkavégzésre.
Akkor mi a teendő?
A fentieket összegezve szeretnénk tehát kihangsúlyozni, hogy a farizom edzésében érdemes arra koncentrálni, ami a szerepe a testünk működésében: a funkcionális mozgások kiszolgálása, a test helyzetének stabilizációja, a csípő mobilizációja. Az ideális állapot az, ha az erős farizmok hatékonyan tudnak dolgozni egymással, illetve a hátsó kinetikai láncolatunk többi alkotórészével. Lehet nagyobbra gyúrni az izmokat, de egészséges működés híján az ízületeink, az inak, a szalagjaink fognak jelentős terhelést kapni, ami évek, évtizedek távlatában komoly mozgásszervi problémákhoz vezethet.
Nem kell évek edzésrutinját kidobni persze az ablakon, de az már egy jó irány lehet, ha igyekszünk váltogatni a farizom gyakorlatait: a nehéz súlyzós edzések mellett iktassunk be kiseszközös (gumiszalag, gumikötél, bokasúly) gyakorlatokat is, és ne feledkezzünk meg a saját testsúlyos edzésről sem. Ha edzőteremben edzünk, a legkevésbé se foglalkozzunk azzal, hogy melyik gyakorlat mutat menőn, és melyik úgymond bénán: a szépen edzett, funkcionális izomzat az a végeredmény, amit javasolt elvárni magunktól.
