Csokit enni szinte mindenki szeret. Gombóc Artúr óta azt is tudjuk, mennyire változatos formában is finomak tudnak lenni a kakaós szeletek, amiből a rajongók tényleg bármikor és bármennyit képesek lennének elfogyasztani. Nem véletlenül. A csoki ugyanis megdöbbentő hatást gyakorol az agyunkra.
A csokit kedvelők mind tudják, de azért itt is megörökítjük, hogy többféle csokoládét tartunk számon a hozzáadott anyagoktól függően. Az étcsokoládék a magas kakaóbab-tartalmú szeletek, melyek általában nem tartalmaznak hozzáadott tejszármazékokat, míg a tejcsokoládék jelentős része tejalapú, amitől krémesebbé, édesebbé válnak. Mindkét verziót ízesíthetik a gyártók magvakkal, gyümölcsökkel vagy akár zöldségekkel.
Az istenek eledele függőséget is okozhat
A mályvafélék családjába tartozó, Dél-Amerikában őshonos kakaóbabot már időszámításunk előtt 1500 évvel termesztették a maja indiánok. Az aztékok és az inkák számára is komoly jelentőséggel bíró növény rendkívül értékes fizetőeszköz volt, mely az európai partraszállást követően is megőrizte értékét. Ez egy idő után, ahogy kontinensünkön is elterjedt, ára az aranyéval is vetekedett. Nem véletlenül. A kakaó ugyanis, bár akkoriban biztosan nem sejtették, képes komoly függőséget okozni, melynek okaira napjainkban is igyekeznek megtalálni a tudományos magyarázatokat.
Függőség ide vagy oda, nagy szerencse, hogy a kakaóbab fogyasztása – természetesen korlátozott mennyiségben, hiszen a koffeintartalmával is érdemes számolni – kifejezetten egészséges. Antioxidáns-tartalma rendkívüli módon magas, így a superfood minősítést is kiérdemelte ez az illatos-színes magvacska. Antioxidánsai ráadásul feldolgozott formában is megmaradnak.
A magas, legalább 60-70 százalék kakaótartalmú csokoládé olyan antioxidánsokat tartalmaz, melyek szervezetünkbe kerülve megvédik azt számos betegség kialakulásának kockázatától.
Hatékony finomság fáradtság ellen
Az étcsokoládé fogyasztása a kávéhoz hasonló módon képes növelni az agy éberségét és serkenti a gondolkodást. A csokoládéban található antioxidánsoknak köszönhetően ugyanis kitágulnak az agyi erek, így több oxigén és vér jut el a fontos agyi területekre.
Hamar megkedvelték az európaiak is
Az első csokoládéfőző Spanyolországban már 1580-ban megnyílt. A forró csokoládé a 17. század közepén, a teával egy időben jelent meg az uralkodócsaládok udvaraiban. Az ekkoriban még rendkívül drága csemegét aranyárban mérték.
A Habsburg-család mindent átszövő rokoni szövetségének köszönhetően hamar elterjedt, igazi divattá vált forró csokoládét inni, s legalább annyian imádták a sűrű nedűt, mint amennyien ellenezték. Carl von Linné, a híres botanikus egyenesen istenítette, ezért adta neki a theobroma, azaz „az istenek eledele” latin nevet, kollégája, a francia Clusius ellenben azt mondta: „a kakaó csak a disznóknak való.”
A Kölni Egyetemi Kórház egyik kutatása bebizonyította azt is, hogy keserű csokoládé fogyasztása képes csökkenteni a vérnyomást is, flavonoidtartalma pedig kifejezetten jó hatással van a keringésre, a memóriára és a koncentrációra is.
Nyugtat is, de milyen áron?
A kakaóban található flavonoidok és polifenolok csökkentik a stressz káros hatásait és nyugtatólag hatnak ránk, szterotonintartalmának köszönhetően csokievés közben boldogságérzetet tapasztalunk. Nem csoda, hogy olyannyira szeretjük ezt a természetes antidepresszánst.
Talán némiképp viccelődve neveztük környezetünk csokirajongóit függőnek, hiszen alapvetően nem tűnik káros szenvedélynek, hogy ha túl sokszor szakítjuk fel a barna kockákat rejtő csomagolást, azonban a kölni Max Planck Metabolizmuskutató Intézet kutatói a Yale Egyetemmel együttműködve most kimutatták, valóban az alkoholhoz vagy a drogokhoz hasonló függőséget képes kialakítani ez az édesség is.
A vizsgálatok során kiderült, hogy a magas zsír- és cukortartalmú ételek képesek megváltoztatni agyunkat: ha rendszeresen fogyasztunk belőlük akár kis mennyiséget is, az agy rátanul a cukormennyiségre, és várja majd ezeket az élelmiszereket.
Nem árt vigyázni
„A magas zsír- és cukortartalmú ételek fogyasztására való hajlamunk, az úgynevezett nyugati étrend, veleszületett lehet, vagy a túlsúly következtében alakulhat ki. De úgy gondoljuk, hogy az agy képes megtanulni, milyen ételeket preferáljon” – összegezte Sharmili Edwin Thanarajah, a tanulmány vezető szerzője. Kiderült ugyanis, hogy a cukor és a zsírfogyasztás is aktiválni tudja az agy dopaminrendszerét, s minél többször történik ez így, annál inkább, tudattalanul is ugyanezekért az ételekért nyúlunk majd.
„Agyunk ezen változásai miatt öntudatlanul mindig előnyben részesítjük azokat az ételeket, amelyek sok zsírt és cukrot tartalmaznak” – magyarázza Marc Tittgemeyer, aki szintén részt vett az eredmények kiértékelésében. Ő úgy véli, ezek az új, tanult formák a későbbiekben is megmaradnak. „Új kapcsolatok jönnek létre az agyban, és nem oldódnak fel olyan gyorsan. Végül is éppen ez a tanulás lényege, ha egyszer megtanulsz valamit, azt ne felejtsd el olyan gyorsan.”
Korábban lelki eredetűnek tartottak minden édesség- vagy ételfüggőséget, és zömmel pszichológiai tanulmányokban esett róluk szó, és ily módon kívánták kezelni is őket, a fenti eredmények azonban jelentős fordulathoz vezethetnek a táplálkozástudományban.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
