A környezetünkben felsejlő hangok mind hatással vannak a testünkre. Egyes zörejek ijesztően hatnak, fokozva a szívverést és megemelve a pulzust, mások megnyugtatnak, biztonságot sugároznak, ellazítanak – ilyen Mozart zenéje is.
A zenehallgatással kapcsolatban is régóta ismert tény, hogy pszichológiai előnyökkel jár, azonban most a testre gyakorolt hatásait vizsgálták a kutatók.
Évszázadokon át használták a zene erejét gyógyításra, a mondák szerint már Aszklépiosz, az istenek közé emelt félember, az orvostudomány és a gyógyítás atyja is az amfiteátrumokban kezelte egyes betegeit, kihasználva a speciális akusztikával bíró épületeket. Különféle hangokat, zörejeket erősített fel a környezet erejével annak érdekében, hogy izmokat lazítson el, megnyugtassa a háborgó elmét vagy álomba ringassa a kezelés érdekében a beteget.
A zene pozitívan hat az agyra
Pitagorasz nevét ugyan egy matematikai tétel miatt égettük az agyunkba valamikor az általános iskola felső osztályában, azonban a zene orvosi használatával kapcsolatban is érdemes munkásságáról megemlékeztünk. A matematikus hárfajátékkal segítette diákjai pihenését az előadásai között, úgy vélte, a hangszeres zene képes a gondolatok tisztítására. Kimutatta azt is, hogy a zene matematikailag is követhető hangfrekvenciák harmóniáját rejti, de tanulmányozta a hangok működését és a zene külvilágra gyakorolt hatásait is.
Azért legfontosabb a zenei nevelés, mivel a ritmus és összhang merül alá leginkább a lélek mélyébe, és a legerősebben ragadja meg azt, szépérzéket támasztva benne… és mivel a rút alkotást a zenében nevelt ember érzi meg, és – méltán háborogva – a szépet dicséri és örömmel a lelkébe fogadja, s belőle táplálkozva maga is széppé és jóvá válik – ismerte fel Platón is.
A Mozart-hatás
Don Campbell műve a francia fül-orr-gégész Alfred A. Tomatis munkásságán alapszik. Az orvos a fül és az idegrendszer kapcsolatait vizsgálva jutott arra a következtetésre, hogy a hangok segítségével alvászavart, depressziót, sőt szervi bántalmakat is lehet gyógyítani. A Mozart D-dúr szonáta két zongorára című művét legalább 10 percig hallgató vizsgálati alanyok jobban teljesítettek egy térbeli logikát igénylő teszten, mint azok, akik kortárs zenét hallgattak, vagy nem részesültek zenei élményben.
A szonátát hallgatva az alzheimeres betegek térbeli és szociális feladatok végrehajtásában is sokkal jobb eredményeket értek el, mint amikor csendes körülmények között végezték azokat. A Stanford Egyetem kutató genetikusai patkányokon is igazolták a Mozart-darab hatásait.
A zenei tevékenység során a jobb oldali hallókéreg és a szomatoszenzoros rendszer feldolgozó tevékenysége aktiválódik, ez kiterjed a frontoparietális hálózatra is. Ha zenét hallgatunk, klinikai vizsgálatokkal is kimutatható változások zajlanak az agytörzsben, ami képes kognitív működésre serkenteni. Mindezek együttes eredményével igazolhatóak a Mozart-hatásnak nevezett előnyök, legyen szó akár sérült emberekről vagy állatokról. A zene ugyanis nem csak az emberekre hat.
Az arcunkon is látszik
A jó muzsika „zene füleinknek”, de arcunknak is: a mosolygást okozó nagy járomcsonti izom (a mosolygásban részt vevő) nagyobb aktivitásával jár együtt. A negatív és kevésbé intenzív zenék viszont az arc egy másik részére hatnak, a homlokizmot mozgatják meg, aminek köszönhetően ráncoljuk fejünk felső részét. A pulzusszám változása leginkább a dinamikához, mint a hallott darabok érzelmi töltetéhez kapcsolódik, míg a nyugodtabb ütemek a pulzust képesek lassítani.
Wolfganf Tschacher, a Berni Egyetem kutatója és munkatársai több mint száz embert figyeltek meg zenehallgatás közben, akik három csoportra osztva nézték meg ugyanazon zeneművek különböző koncertjeit – Ludwig van Beethoven op. 104 c-mollját, Brett Dean Epitaphsát és Johannes Brahms op. 111 G-dúr című alkotását, miközben testérzékelőket viseltek.
Az érzékelők rögzítették a zenehallgatók pulzusszámát, légzését és bőrvezető képességét, illetve izzadságát. A koncertek előtt a kutatók egy személyiségteszt kitöltésére is felkérték a résztvevőket, mellyel szociális beállítottságukat térképezték fel.
„A nyitottság az új élmények befogadásának, a művészet, az utazás és az egzotikus dolgok kedvelésének személyiségjegye – nyilatkozta az értékelést követően Tschacher. Azok az emberek, akik kedvesek, nagyobb valószínűséggel teljesítik a társadalmi elvárásokat, például a közönség előtt egy koncertre koncentrálnak.”
A zenére adott érzelmi válaszok és a fiziológiai folyamatok közötti erős kapcsolat a mozgásban is manifesztálódik, gyakran kapcsolódik olyan élettani jelenségekhez, mint például izzadás vagy sírás, ezt várták tehát, amikor az autonóm idegrendszerre gyakorolt hatásokat elemezték. Arra voltak kíváncsiak, milyen mértékű szinkronitásba kerülnek az emberek a közös zenehallgatás eredményeképp, és ez milyen testi funkciókban nyilvánul meg.
Mint kiderült, nemcsak a mozgás és a légzés, de a kardiovaszkuláris funkciók is szinkronba kerültek a zene hatására a vizsgált embereken, főként azokon, akik a kérdéssorozatra adott válaszaik alapján extrovertált típusúnak bizonyultak. A kamerák még a testmozgások összehangolását is rögzítették.
Tschacher szavaival élve, a fenti jelenségek miatt már nemcsak azt tudjuk, hogy a zene megnyugtathat, segíthet a depresszió leküzdésében, javíthatja a teljesítőképességet, de megmagyarázza azt is, miért segít egyes felvonulásokon vagy katonai hadgyakorlatokon összerendezni az emberek mozgását.
