Az elhízottság és a szaporodó kilók láttán hajlamosak vagyunk ítélkezni, hiszen inkább akaratgyengének tartjuk a kórosan elhízottakat, mintsem betegnek. Pedig a hirtelen vagy kóros elhízás hátterében rengetegszer áll kényszeres cselekvés, falásroham, zugevés vagy más étkezési rendellenesség. A falásroham komoly pszichológiai probléma, amelyhez érzelmi és fizikai következmények társulnak, és a népesség közel 3 százalékát érinti.
A 140 kilós Zsolt régóta sejtette, hogy nincs minden rendben vele, és néhány éve rádöbbent, hogy az édesség rabjává vált. Egy kisgyermekkori trauma miatt lett kényszeres evő, ide vezeti vissza a falánkságát az ötvenes évei elején járó férfi.
„Egyszer balesetet okoztam az óvodában, véletlenül összeütköztem egy kislánnyal, amiért az óvónő nyilvánosan elvert egy pálcával. Komoly nyomot hagyott bennem a büntetés, mindenki az óvónőnek adott igazat. Úgy emlékszem, ekkor tömtem be az első csokimat” – meséli Zsolt, aki már kisgyermekként komoly bűntudatot érzett a titkos majszolások után. A helyzet később tovább fokozódott, 14 évesen már felülről súrolta a 100 kilót.
Az édességevés lett a szürke hétköznapok fénypontja
„Sosem okozott gondot a lányoknál, hogy nagydarab vagyok, mivel a szövegemmel bárkit levettem a lábáról. A párkapcsolataimat is az evés mentén rendeztem: legtöbbször együtt falatoztunk a kiválasztottammal, a barátnőim kifejezetten imádták, hogy mackós típus vagyok” – idézi fel a zugevés irányította Zsolt a fiatal éveit is, hiszen édességkereskedőként dolgozott. „Nassoltam, ha örömöm volt, csokiztam, ha bánatom volt, az édességevés volt a szürke hétköznapjaim fénypontja. Mivel függő alkat vagyok, az édességet használtam arra, hogy eltompítsam a rossz érzéseim, fájdalmaim, kudarcaim.” Ráadásul az éjjeli nassolásra is rászokott: „Hiába vacsoráztam, éjjel felébredtem, és félálomban még több zacskó nápolyit tömtem magamba.”
A túlevés mellett a közel 2 méteres Zsolt az ivásra is rászokott, és egyre magányosabb lett. Egy feltáró terápián döbbent rá, az életével játszik, ha nem hagy fel az összes pusztító szenvedélyével. „Amikor eljutottam a lelki mélypontomra, naponta két kiló jégkrémet is képes voltam magamba tömni, amit rengeteg pudinggal és egy flakon tejszínhabbal kísértem le. Törzsvendég voltam azokban a pékségekben, ahol esténként fél áron szerezhettem be a szénhidrátban és cukorban gazdag finomságokat. Fél tucat péksüti nélkül sosem jöttem ki az üzletekből” – meséli Zsolt, aki folyamatosan küzd a kilóival.
Névtelen túlevők
A férfi próbál az Anonim Túlevőknél segítséget kérni, és szigorú naplót vezet. Magyarországon 10 éve működik az Anonim Túlevők önsegítő csoportja, ami nem egy fogyiklub, hanem a falásrohamok lelki eredetére összpontosít. „Nekem nemcsak diétára van szükségem a súlyvesztéshez, hanem írom az érzelmeimet, mikor melyik érzelemnél nyúlnék az édesség után, mi az, amit el akarok magamban fojtani” – árulja el Zsolt.
A túlevés a fogyókúrázók 30-40 százalékát érintheti, az egyik leginkább elterjedt étkezési probléma. Az addiktológiai konzultáns Gubucz-Pálfalvi Sejla elmondta, a falásrohamok eseténél is szerfüggőségnél van szó, bár tény, hogy a túlevés nem végez akkora pusztítást a környezetben, mint az alkoholizmus vagy a drogfüggőség. Az anorexia és a bulimia mellett a falásrohamok, a binge eating a leggyakoribb étkezési rendellenesség, amelyet sokszor önhánytatás is kísér, s legtöbbször túlsúllyal jár.
Ne bélyegezzük meg a falásrohamokkal küzdőket
„Rengeteg hajlamosító tényezője van a túlevésnek” – magyarázza a szakember. „Genetikai adottságok, gyermekkori traumák, mentális állapot és a modern életmód túlzottan feldolgozott élelmiszerei is okolhatók a falásrohamok miatt. Kijelenthetjük, az európai kultúra túlzottan feldolgozott élelmiszerei is képesek függőséget kialakítani. Nagyon addiktív ételekkel vagyunk körülvéve, az ezekben található ízfokozók szinte tűzijátékot okoznak az agyban.”
Az addiktológiai konzultáns szerint a túlevés sem az akaraton múlik, ezért fontos, hogy ne stigmatizáljuk az érintettet, a környezet ne szégyenítse meg a falásrohamokkal küzdőt.
Ugyanakkor az érintettnek mindenképp mentálhigiénés szakemberhez kell fordulnia, hogy kialakítson olyan napirendet, amely során étkezési naplót vezet, szigorúan meghatározott diétával, amelyben nem szerepelnek a jutalomként értelmezhető élelmiszerek, édességek.
Egyik szerről a másikra?
„Legfontosabb az őszinteség, a betegségtudat és az evéssel szembeni tehetetlenség elfogadása. Nem elsősorban a kalóriák számlálgatása a fontos, hanem az érzelmek, a nehézségek megosztása szakemberrel vagy más érintett társsal. Fontos, hogy két étkezés között ne nassoljanak, és kövessenek egy szakember által összeállított táplálkozási tervet” – mondja az addiktológus, aki szerint sokszor úgynevezett szerváltás áll a falásrohamok hátterében. „Volt olyan páciensem, aki abbahagyta a túlevést, és szépen lefogyott, viszont elkezdett inni. A függőséget nagyon sok módon lehet táplálni. Olyan is előfordult, hogy a falásrohamokkal küzdő személy vásárlásba menekült később. Nagyon ébernek kell lenni, hiszen a függőségnek ezer arca létezik.”
Segítenek a sorstársak
Gubucz-Pálfalvi Sejla úgy látja, a falásrohamokkal küzdő számára is ideális egy 12 lépéses csoport, például az Anonim Túlevők közössége, ahol sorstársak segítik egymást a felépülés útján. Ugyanis ezzel a függőséggel is mindennap meg kell küzdeni, az alkoholizmushoz hasonlóan nincs teljes gyógyulás, hanem naponta megtartott absztinenciáról lehet szó. Magyarországon a körzetes pszichiátriai ellátó rendszer mellett a SOTE Magatartástudományi Intézetében működik Evészavar Ambulancia, ahová tb-finanszírozott módon fordulhatnak az érintettek. Evészavar gyanúja esetén jó kiindulópont lehet tőlük segítséget kérni. Érdemes megkeresni az Anonim Túlevőket is, a magyaroa.hu elérhetőségen.
