Közel két és fél ezer éve Hippokratész is megmondta, hogy a mozgás a legjobb gyógyszer. Az azóta eltelt idő alatt a tudomány eljutott odáig, hogy a kutatók ezt alá is tudják támasztani, de továbbra sem tudják igazán a választ arra, hogy miként lehetséges ez.
Immunrendszerünk működése, hatékonysága és nem utolsósorban összefüggése az életmóddal, vagy azon belül is specifikáltan a mozgás területével, rengeteg kutatás fókuszában van. Ahogy egyre inkább a betegségekről a prevencióra helyeződik át a hangsúly, illetve a holisztikus megközelítés kerül előtérbe, egyre jobban körvonalazódik az edzés jelentősége is a megelőzésben.
Mivel jól számszerűsíthető és viszonylag pontosan megfigyelhető, a felső légúti megbetegedésekkel kapcsolatos területet alaposan feltérképezték: számos kutatás foglalkozik az edzésmennyiség és a megfázások, köhögés, influenza előfordulása közötti korrelációval. Úgy tűnik, ahhoz, hogy immunrendszerünk igazoltan hatékonyabban működjön a kórokozókkal szemben, két kritérium szükséges az edzés tekintetében: legyen rendszeres, és legyen közepes intenzitású.
Kutatások igazolták, hogy azoknál, akik heti szinten legalább öt nap rendszeres mozgást végeztek, a betegséggel töltött napok száma feleannyi volt azokéhoz képest, akik heti egy napon, vagy még annyin sem mozogtak aktívan. A betegség lefolyásának súlyossága és tünetei is harmadával csökkentek a rendszeresen edzők körében. Statisztikailag azok a diákok és dolgozó emberek, akik legalább heti két nap mozognak valamit, feleannyi betegszabadságot vesznek ki influenzás időszakban, mint azok, akik nem mozognak.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy a túl intenzív megerőltetés vagy a túledzés kimutathatóan elnyomja-e az immunrendszer működését. Hosszútávfutók megfigyelése során arra jutottak, hogy egy-egy maratont vagy ultramaratont követően magasabb náluk a megbetegedések száma, mint más, átlagos igénybevételű időszakban. Ezeknek az eredményeknek az alapján szinte beivódott a köztudatba és a szakmai álláspontba, hogy a túlzásba vitt edzés megakadályozza az immunrendszer felpörgetett működését. Más kutatások viszont épp arra jutottak, hogy a kihívást jelentő edzés után 1-2 órával épphogy megugrik az immunsejtek száma a perifériás szövetekben – főleg azokon a területeken, amelyek az edzésben is érintettek, például a tüdő –, ahol mintegy megfigyelőállomásként funkcionálnak, hogy ezeken a területeken esetleg jutott-e be kórokozó a szervezetbe. Vagyis ez az immunserkentés alkalmi jellegű, de rendszeresen megismételhető.
Ezeket végiggondolva jogos a kérdés, hogy mégis mindez milyen mechanizmusok mentén megy végbe az emberi testben. Nos, igazán hitelesen alátámasztott eredmény erre nem létezik, feltételezések vannak csupán. Ezekből néhány:
• Az edzés hatására a fehérvérsejtek és antitestek viselkedése megváltozik: aktívabbá válnak, és hamarabb felfedezik a bejutott kórokozókat.
• Az is elképzelhető, hogy aktív mozgásunk során a maghőmérsékletünk emelkedése – a lázhoz hasonlóan – gátat vet a kórokozók szaporodásának.
• Az is logikus lenne, hogy az aerob típusú mozgások során a hangsúlyosabb légzésfunkció révén a légutakból és a tüdőből mintegy kisöpörjük a kórokozókat, ezért kevesebb a légúti megbetegedések száma.
• Illetve az is magyarázatként szolgálhat, hogy a rendszeres mozgással alacsonyan tartott stresszhormonszint következtében maradunk egészségesebbek.
Természetesen túlzás lenne azt állítanunk, hogy a kórokozókkal szembeni ellenálló-képességünk egyedül a mozgás függvénye lenne. Az egyéni genetikai jellemzőkön túl az étkezés, a bevitt tápanyagok minősége és összetétele, az alvásmennyiség vagy az aktuális stressz-szintünk is alapvető tényezők az immunrendszer jó vagy épp gyengébb működésében.
Mit tehetünk hát az immunrendszerünk megtámogatásáért? Figyeljünk a kiegyensúlyozott étkezésre, aludjunk eleget és mozogjunk rendszeresen, hetente több napon is. Ez lehet a választott szabadidősportunk, de ha néhanapján csak sétálunk, kirándulunk a barátainkkal, gyerekünkkel, kutyánkkal, már az is számít. A lényeg a rendszeresség és a kitartás, még a hideg hónapokban is.
