Negyvenes éveink közepén rendszerint mérlegre tesszük addigi életünket, és ha nem vagyunk maradéktalanul elégedettek, sokszor megjelenik a csalódottság vagy a frusztráció. Vajon törvényszerű az életközépi válság megjelenése, és hogyan lehet konstruktívan megoldani?
Az életközépi válságról sokaknak egy leengedett tetejű piros sportautóban furikázó, már őszesen borostás üzletember képe jelenik meg, aki mellett az anyósülésen gondosan rúzsozza magát fiatal kedvese. A sztereotípia nem véletlenül alakulhatott ki, azonban a kapuzárási pánik ennél jóval összetettebb jelenség.
Az utóbbi hónapokban főleg a fiatalok és az idősek mentális állapotára összpontosítottunk, pedig egy friss tanulmány eredményei szerint az életközépi válság sokkal nagyobb arányban van jelen a társadalomban, mint azt gondoltuk.
„A sürgető vágy, hogy kolostorba vonuljak, egy csütörtöki reggelen tört rám.” Ezzel az izgalmas mondattal veszi kezdetét Érsek Kriszta belső utazása Mörk Leonóra új, Ködkirálynő című regényében. Az elvonulás mozzanata azonban a kinyílás lelki folyamatával társul, a főhős története pedig egy egész nőgeneráció sorsának visszásságait ragadja meg humoros és érzékeny formában.
Valódi emberek nem ébrednek fel egyik napról a másikra megvilágosodva, hogy márpedig én ezt akarom csinálni, hogy aztán már csak lelkes nevetéssel megvalósítsák álmukat.
Olvasónk életközepi válsággal, munkahelyváltással küzd. Elvégzett egy iskolát, hogy a korábbi unalmas állását grafikus melóra cserélhesse, ám hiába küldi szét az önéletrajzokat, még nem járt sikerrel. Szabad még ilyenkor álmokat kergetni?
