utazás 25 - Dívány

A régiónk országainak gasztronómiája sokszor igen hasonló. Nem csak itthon ehetünk például rántott húst, gulyást vagy kürtőskalácsot, de abban biztosak lehetünk, hogy nem a megszokott verziójukban találkozunk velük. Ugyan Csehország nem a közvetlen szomszédunk, mégis biztosan akad néhány ismerős fogás az étlapon, és persze olyan helyi különlegességek is, mint a vízihulla.

Sokat töprengtem azon, hogy mióta vágyom Izlandra. Nem jöttem rá. Talán abban a pillanatban, hogy tudomást szereztem a létezéséről, a földöntúli tájakról, amiket a helyiek szerint trollok és tündérek laknak. Végül úgy döntöttem, hogy nem álmodozom róla többet, hanem elmegyek, és megnézem magamnak.

A Földközi-tenger ölén, Szicília és Afrika között meghúzódó kis mediterrán szigetország, Málta nem csak azoknak jelent kikapcsolódást, akik a nyarat kristálytiszta vizű öblökben szeretnék átvészelni. Tavasszal vad, sziklás partjai, virágzó vidékei és a lovagok koráról mesélő épületei csábítják kalandra az odautazókat.

Ami megbocsáthatatlan a 21. században, az a kövérség. Már erről beszélni, írni is gyanús, valamiféle kellemetlen, szorongó érzést kelt, jóllehet ez világszerte súlyos probléma, Magyarország pedig élen jár az elhízásban, és ez már a gyerekek körében is észlelhető. A 2009, 2014 és 2019-es év folyamán készült egészségügyi felmérések azt mutatják, hogy egyre kevesebb a sovány és a normál súlykategóriába eső magyar lakos, és egyre többen túlsúlyosak vagy elhízottak. A férfiak 65,2 százaléka tartozik az utóbbi két csoportba, míg a nők 51,9 százaléka.

Azt mondják, érdemes még indulás előtt gyakorolni, hogy ne a hóban kelljen. Úgyhogy mi gyakoroltunk.

Kisgyörgy Éva „Travellina" 112 országot járt be, húsz éve blogot vezet élményeiről, most pedig könyvben foglalta össze tapasztalatait.

Gyakran találkozni Mesterházi Mónika nevével. Az ő tolmácsolásában jutnak el hozzánk olyan szerzők művei, mint a sokak által kedvelt Edith Eva Eger és Irvin D. Yalom, a nagyszerű James Baldwin vagy a Nobel-díjas Alice Munro. A műfordítás mellett Mónika kiváló esszéista, József Attila-díjas költő. Közel másfél évtized után, idén áprilisban jelent meg az ötödik verseskötete. A Nem félek rendkívül gazdag gyűjtemény: tizenkét ciklusra tagolva lehet benne olvasni folyópartokról, apró örömforrásokról, legendás nőalakokról, gyászról és hiányról, a rendszerváltás utáni Magyarországról.

A leginkább környezetvédő közlekedési formának már száz éve befellegzett: lovak ma legfeljebb néhány panzióban húznak fogatokat, hogy szórakoztassák a turistákat. Az azóta feltalált közlekedési módok, beleértve az autót, a repülőt és a legújabb kori hajómonstrumokat, pedig szennyezik a természetet. Szennyezték persze harminc éve is, csak nem ilyen mértékben. És akkor még nem féltünk a klímakatasztrófától.

Az állatorvos elmondja, mire érdemes figyelned, hogy mindkettőtök számára kényelmes és biztonságos legyen az utazás, és az autóban se essen kár.

Miklósi Miraként ismerte meg az ország az Aranyéletből, azóta pedig leginkább arról híres, hogy elképesztő kitartással vette fel a harcot a műanyag szemét ellen. Döbrösi Laurával jó találkozni: nyitott, őszinte személyiség határozott véleménnyel és világlátással. SZFE-ügyről, kenderről, a lélegző őserdőkről, a pusztulásra ítélt jövőről, klímaszorongásról és a káosz közepette megtalált lelki békéről beszélgettünk.

Még fel sem dolgoztam a Salar de Uyuni-kalandot, már egy újabb őrültségen járt az eszem: bicajjal száguldozni a világ egyik legveszélyesebb útjaként emlegetett Carretera de la Muertén, azaz a „Halál ösvényén”.

A mai nap is a túlélésről szól, de egészen más síkon, mint a tegnap.