A család története és a múlt tapasztalatai láthatatlan módon hatnak ránk, de nem mindegy, hogy ezekből terhet cipelünk tovább, vagy tudatosan választjuk meg, mit viszünk magunkkal.
Van, aki a forró víztől retteg, más a vakbélgyulladástól fél indokolatlanul: hogy az ilyen, a külvilág számára irracionálisnak tűnő viselkedés mögött milyen titkok rejtőzhetnek, arra a transzgenerációs öröklődés elmélete ad választ.
Transzgenerációs (generációkon átívelő) traumának azt nevezzük, amikor az egyik nemzedék által átélt sérelmek, veszteségek vagy káros hatások a következő generációra is kihatnak – gyakran anélkül, hogy ez a családtagokban tudatosulna.
A nagyszüleid fájdalma, harca és kihívásai nem feltétlenül érnek véget az ő életükkel. De vajon milyen hatással lehetnek rád a generációs traumák anélkül, hogy tudnál róla?
Pénzügyi döntéseinket nagymértékben befolyásolják kulturális tényezők, beleértve az etnikai hovatartozást, a nemet és a társadalmi-gazdasági státuszt. A család, amelybe születtünk, akár generációkra visszamenőleg szintén hatással van pénzügyeinkre. Ezeknek a gyakran tudattalan transzgenerációs hatásoknak a felszínre hozása és megértése azért fontos, hogy minél jobb anyagi döntéseket hozhassunk, akár kapott mintáinkon túllépve.
Május 30-tól elérhető a Netflixen Visky Ábel kreatív dokumentumfilmje, a Mesék a zárkából, amely nemrég nyerte el a legjobb magyar alkotásnak járó díjat a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon. Súlyos testi sértésért, rablásért elítélt apák írnak benne meséket otthon lévő gyerekeiknek. Azt is nyomon követhetjük, ahogy a történetekből a stáb segítségével csodálatos animációs filmek készülnek – a fogvatartottak és gyerekeik, hozzátartozóik főszereplésével. Viharral küzdő halászok, a szüleit kereső malacka, túrógombóc, kolbásznak való sárkány és egy rejtélyes hatalommal bíró királyi fogsor. Képesek-e a mesék áthidalni a civil élet és a börtön világa közti szakadékot? Milyen változásokat indíthat el a közös alkotás élménye? A film kapcsán Fiáth Titanilla korábbi börtönpszichológussal beszélgettünk.
2020. március 24-én bejárta a világsajtót a hír, hogy a Corona és a Covid nevet kapta egy indiai ikerpár. Bár meglehetősen szürreálisnak tűnik egy halálos áldozatokat követelő világjárványról elnevezni egy kisbabát, a szülők számára inkább a nehézségek legyőzését szimbolizálta a névválasztás, hiszen a szigorú kijárási korlátozások ellenére jutottak be a kórházba. Mennyire határozza meg a gyerekek későbbi életét az, hogy hogy hívják őket? Kutatások szerint nagyon is, és nem csak a kiugró példák esetén.
A felmenőink történetének ismerete nélkül csak kevés esélyünk van megérteni, hogy kik vagyunk, és miért pont azt az életet éljük, amit. Ezért hívja olvasóit egy generációkon átívelő önismereti utazásra Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyve. A klinikai szakpszichológust többek között arról kérdeztük, hogy mennyire lehet őszinte egy család egy tabukkal teli társadalomban, felelőssé tehető-e bárki is azért, mert feldolgozatlanul hagyta a sérüléseit, s hogyan válhatunk olyan szülővé, aki képes megszakítani a nehéz élmények generációkon átívelő hatását.
