személyes történet - Dívány

Problémapolipnak nevezi azt a sokféle nehézséget, amely hosszú csápjaival az örökbefogadottak legkülönbözőbb életterületeire is elérhet. Különösen akkor, ha politikusok felelőtlensége miatt hosszú évekre a rendszerben ragadnak, hogy aztán idősebb gyerekként kelljen helytállniuk külföldön, egy számukra idegen országban. Cs. Melissa részben saját tapasztalatból beszél: hatéves volt, amikor a vér szerinti anyja öngyilkosságot követett el, és ő Magyarországra került. Hogy ment a beilleszkedés, és mi történt vele ezután? Erről kérdeztem Melissát, aki azt is elmondta, mi volt az a pont, amikor úgy döntött, tudatosabban kell foglalkoznia a történetével.

Míg korábban híres művésznek, politikusnak vagy sportolónak kellett lenni ahhoz, hogy széles körű érdeklődésre tarthasson számot az életed, addig manapság bárki a nyilvánosság színpadára léphet. Elmehet egy valóságshow-ba, posztolhat a Facebookon, indíthat blogot vagy YouTube-csatornát. Ha mindenki megnyilvánulhat, egy idő után akkora lesz a zaj körülöttünk, hogy elveszítjük a képességünket a jelentős és a jelentéktelen történetek megkülönböztetésére? Vagy inkább örülnünk kellene, hogy végre olyan marginalizált tapasztalatok is láthatóságot kaphatnak, mint a menstruáció, a zaklatási ügyek vagy a kisebbségi emberek élményei? Meg tudunk oldani problémákat azzal, hogy elbeszéljük önmagunkat? Vagy az uralkodó normák helyett mindig csak újabbakat hozunk létre? Erről kérdeztem Gács Anna egyetemi docenst, az A vágy, hogy meghatódjunk című esszékötet szerzőjét.

„Beírtam a keresőbe, hogy örökbefogadás, és döbbenten láttam, hogy kutya, macska, malac, tényleg bármi jön, gyerekekről viszont alig van információ, az is szinte mind hibás” – meséli Vágnerné Andrea. Ezt követően írt Mártonffy Zsuzsának, aki interjút készített vele az Örökbe.hu oldalra. A szövegre komment is érkezett, és ez volt az első alkalom Andi életében, hogy egy másik felnőtt örökbefogadottal beszélhetett. Hová vezetett ez a 2015-ös találkozás, és mi a véleménye a Varga Judit-féle törvénymódosítási javaslatról? Erről kérdeztem a tapasztalati szakértőt, aki azt is elmondta, milyen volt 20 évesen megismerni a vér szerinti anyját, mire eszmélt rá a saját gyereke születésekor, és eleinte miért búcsúzkodott folyton a kisbabától.

„Kijön a vére? Na bumm, majd veszek rá ragtapaszt” – mondja nevetve Kozák Mónika örökbefogadási aktivista, aki szerint az is elég nagy bunkóság, ha megkérdezzük egy örökbe fogadó szülőtől, akar-e saját gyereket. Mik a leggyakoribb tévhitek a téma kapcsán, és miért annyira ártalmas a Varga Judit által nemrégiben benyújtott törvénymódosítási javaslat? Erről beszélgettem a Felnőtt örökbefogadottak csoportjának alapítójával, aki azt is elárulta, egy bántalmazó kapcsolat fájdalmas tapasztalata vezetett el az életében oda, hogy mára képes jobban megérteni az anyját, aki a szülést követően a kórházban hagyta.

A családunkban használt, generációról generációra öröklődő recept annyira egyszerű, hogy még az én korlátozott konyhai képességeimmel is könnyedén kivitelezhető. Mármint kis mennyiségben. Ha ugyanis egy öttagú családnak kell elkészítened a télirevalót, a nap végére tuti nem mosolyogsz majd úgy, mint Horváth Rozi a receptkönyvén.