Áldozatok és jó érzésű emberek sokszor évekig, évtizedekig várják, hogy belássa tettét, bocsánatot kérjen az, aki valami megengedhetetlent tett. Felesleges erre várni, nem fog bekövetkezni. Az ember önfelmentési képessége határtalan.
Sok családban fordul elő, hogy családtagok nem beszélnek, nem találkoznak egymással. Hamar kiderült, hogy ez tabutéma, nem nagyon beszél, ír róla senki. Így aztán ahhoz is nehéz segítséget kapni, hogy ha már megtörtént az eltávolodás, hogyan lehet helyrehozni a dolgot.
A bántalmazás, a családon belüli erőszak továbbra is tabu. Még mindig túl keveset beszélünk róla. Az elhallgatás, az elfordított tekintetek, a gyengébb hibáztatása emberi odafordulás helyett bűntársakat termel a szűkebb és tágabb környezetben. Olvasónk története kegyetlen, de sokan lehetnek még hasonló helyzetben. Nekik is szól ez az írás.
Vannak olyan anyák, családok, ahol a felszínen rendben mennek a dolgok, ahol külső, laikus szemlélő nem mondaná meg, hogy gond van. Értelmiségiek, jó munkaerők, nem isznak, és mégis hatalmas érzelmi károkat okoznak a gyerekeiknek. Anyák a lányaiknak. Szégyen, elhallgatás és sok sérülés jellemzi az ilyen családokat.
