sorozatgyilkos 2 - Dívány

A rockzene története tele van színes és provokatív egyéniségekkel, akik szívesen botránkoztatták meg a közönséget, azonban mindnyájukon túltesz a punk valaha volt legellentmondásosabb figurája, a színpadon és a magánéletben is extrém viselt dolgairól hírhedtté vált GG Allin. A születésekor Jézus Krisztus nevét viselő botrányzenész verekedett, öncsonkított, nőket zaklatott a koncertjein, Amerika egyik leghírhedtebb gyilkosával levelezgetett, és kreatív módon használta a hashajtót.

Évtizedek óta nézünk olyan bűnügyi sorozatokat, amelyek főszereplői sorozatgyilkosokat, súlyos bűncselekmények elkövetőit kapják el különféle módszerekkel. Van köztük egy, ami ijesztően a valóságon alapul.

Nem sokkal 11. születésnapja előtt oltotta ki két gyerektársa életét minden idők egyik legfiatalabb sorozatgyilkosa: Mary Bell szülői elhanyagolás és szexuális kizsákmányolás áldozatából vált brutális kiskorú pszichopatává, személyazonosságát ma hétpecsétes titokként őrzik a brit hatóságok.

Ha te is szívesen borzongtad végig a Mindhunter egy-egy epizódját, esetleg A bárányok hallgatnak vagy a Psycho a kedvenc filmjeid egyike, bizonyára feltetted már magadnak a kérdést: miért olyan érdekesek a veszélyes és kegyetlen gyilkosokról szóló történetek?

A nőket házassági hirdetés útján ismerte meg, és végzett velük, miután kifosztotta őket. Tetteiért soha nem tudták felelősségre vonni: Kiss Béla eltűnt az első világháborúban, de egyesek még a harmincas években is látni vélték New Yorkban.

Gilles de Rais művelt bretagne-i nemes, kiváló katona és Szent Johanna egyik legmegbízhatóbb harcostársa volt, aki hősiesen szolgálta Franciaországot a százéves háborúban – „szabadidejében” pedig a történelem egyik legvéresebb sorozatgyilkosaként legalább 150 gyereket mészárolt le döbbenetes kegyetlenséggel. Sokak szerint a pedofil és nekrofil hajlamokkal megvert, sátánista lovag személye ihlette a népmesebeli feleséggyilkos, Kékszakáll alakját.

A pszichopata sorozatgyilkosok nem a modern kor szülöttei, a történelem kezdetétől ismerünk bomlott elméjű elkövetőket, akik tömegestül szedték áldozataikat: azokban az időkben, amikor még nem létezett a pszichológia tudománya, a gyilkosok borzalmas tetteit természetfeletti erőkkel, sátáni machinációval magyarázták. Ez történt a leghíresebb „vérfarkasper” esetében is: a 16. századi német kannibál sorozatgyilkos, Peter Stumpp – aki negyedszázad alatt legalább 16 embert ölt meg – kínvallatás nyomására bevallotta, hogy lepaktált az ördöggel.

A 19. századi Angliában jövedelmező foglalkozásnak számított csecsemőfarmernek, más néven bébicsősznek lenni, vagyis pénzért gondoskodni mások nem kívánt gyermekeiről: Amelia Dyer is ezt a szakmát űzte, miközben senki sem sejtette, hogy valójában bestiális kegyetlenséggel sorra gyilkolja a rá bízott kicsiket.

Amerika első modern sorozatgyilkosa, H. H. Holmes saját szállodát üzemeltetett az 1893-as chicagói világkiállítás idején, melynek falai között 200 gyanútlan vendéget mészárolt le – a később „Halálháznak” elkeresztelt hotelben állítólag gázkamrák, csapóajtók és krematórium is üzemeltek, de vajon mennyire túlozta el az esetet a korabeli bulvársajtó?

Giulia Tofana a kétezres években hatalmas médianyilvánosságot kapna mint elvetemült sorozatgyilkos. A 17. században azonban sikerrel működtette titkos méregkeverő birodalmát, jellemzően olyan asszonyoknak adva halált okozó szereket, akik meg akartak szabadulni a férjüktől.

Kathy Kleiner húszévesen a szerencsének köszönhetően élte túl a hírhedt pszichopata sorozatgyilkos, Ted Bundy támadását. A fiatal nő később szembenézett a gyilkossal a bíróságon, és sohasem hagyta, hogy az átélt szörnyűség megbéklyózza életét.

Az 1800-as évek vége felé sötét idők jártak Londonban. Egyetlen nő sem érezte magát biztonságban. Attól rettegtek, mikor támadja meg őket a titokzatos sorozatgyilkos, és vágja ki belőlük sebészi pontossággal a belső szerveiket.