A roma karácsonyi hagyományok nagyon sok mindenben hasonlítanak a többségi társadalom ünnepi szokásaihoz. A magyarországi cigányság számára is a karácsony a legszentebb és a legnagyobb ünnep, vallási hovatartozástól függetlenül.
Ózd környéki gyerekeknek tartanak foglalkozásokat: zenélni és tanulni tanítják őket. A Common Vibe Egyesület célja, hogy egyedülálló mentorrendszerük segítségével a gyerekek maguk is továbbadják a tudást kortársaiknak.
Előfordul, hogy régi filmek, sorozatok vagy műsorok kifejezetten rosszul öregszenek, és egyes részeik, melyek a maguk idejében még teljesen elfogadhatóak voltak, a mai mérce szerint nem igazán számítanak szalonképesnek. Összeszedtünk néhány magyar klasszikust, melyek 21. századi szemmel kifejezetten politikailag inkorrektnek tűnhetnek.
Szerencsére ma már pár kattintással elég sok olvasnivaló elérhető az antirasszizmusról. Ez azt is jelenti, hogy biztos internetkapcsolattal rendelkező, kaukázusi (fehér) emberként egyre cikibb tudatlanságra hivatkozni, amikor egy-egy gesztusod, megjegyzésed, viselkedésed problémás voltával szembesítenek. Az előítéletességet amúgy sem a szándék, hanem a hatás felől szoktuk értékelni. Ha az adott kisebbségi csoport tagjai úgy érzik, a cselekedeted megfélemlítő, káros vagy bántó rájuk nézve, akkor ideje felhagynod vele. Huhogni egy focistadionban, miközben a fekete játékosnál van a labda, eszméletlenül gáz (még akkor is, ha az ország vezetői közül többen szégyenletes módon nem tartják ezt szankcionálandónak). De azért vannak ennél jóval burkoltabb formái is az előítéletességnek.
„Ősemberek voltunk, mamutokra vadásztunk, és barlangrajzokat készítettünk a kívánságainkról” – mesélik mosolyogva a Juszt-is teszünk! Alapítvány önkéntesei arról a foglalkozásról, amelyet legutóbb tartottak a bódvalenkei gyerekeknek. Miért utazik valaki több száz kilométert azért, hogy Edelényi járásban, egy 250 fős faluban töltsön időt a helyiekkel? És miért ajánlja szívből másoknak is ezt a tevékenységet? Erről beszélgettünk Kocsis Zsófiával és Szil Tolmival, akik az elmúlt évek legnehezebb és legörömtelibb pillanataiba is beavattak minket.
Az elmúlt hetek egyik legfelkapottabb közéleti témája a Meseország mindenkié című mesekönyv fogadtatása volt. A témáról mindenkinek volt véleménye, a vita pedig egy idő után messze túlmutatott az eredetileg 1500 példányban nyomtatott gyűjteményes köteten.
„Körülbelül három nagyregényre elegendő élményt” gyűjtött másfél év alatt a Hős utcai szegregátumban, mégis „vékonyka”, ám annál fontosabb verseskötettel jelentkezik a Margó fesztiválon Erdős Virág. A József Attila-díjas költő rengeteg portréfotót is készített az ott élőkről, amelyek a családok hűtőjén talán mindmáig megtalálhatók, de a Hősöm című könyvbe nem kerültek be. Hogyan éri el mégis a kötet, hogy ennyire mély és sokszor felkavaró benyomásokat szerezhetünk a lakók életéről anélkül, hogy látnánk az arcukat? Erről beszélgettünk a szerzővel, aki azt is elmondta, miért lényeges az önkontroll, ha nálunk kiszolgáltatottabb emberek felé fordulunk.
Két fehér harmincas nő egy budapesti kávézóban arról beszélget, hogyan váltsák meg a világot. Végül két zsák adományként szolgáló játékkal a csomagtartóban elindulnak a fővárostól 210 km-re fekvő festői szépségű, ám szegénységgel küzdő faluba, a borsodi Perére. Hogy sült el a dolog? Mi történt a következő öt évben, egészen napjainkig? Minderről az InDaHouse egyik alapítóját, Benkő Fruzsinát kérdeztük.
A Romani Design a tradicionális mintákat és formákat akarja egyesíteni a modern ruhatervezéssel, és valamit nagyon eltaláltak a készítők. 2010 legizgalmasabb hazai bemutatóján jártunk.
Aki gazdagabb, jobban fog enni. A telepeken egy marék lisztből kell főzni a családnak, ott nagyon találékonynak kell lenni. Tonté Barbara interjú.
Az örökbefogadó szülők gyakran így emlegetik gyermeküket: ő "szívben fogant". Sorozatunkban most egy nevelőszülő mesél tapasztalatairól.
Hogyan lehetne jobbá tenni a cigányok ellátását a szülészeti ellátórendszerben? Erre kereste a választ egy csomó szakember.
