Daniel Defoe 1719-ben írta mindmáig legismertebb és a kiskamaszok által ma is szívesen olvasott regényét, a Robinson Crusoe-t. Robinson alakja az írói fantázia műve, de mintájául egy 18. századi skót matróz, Alexander Selkirk igaz története szolgált, aki négy évig teljes magányban élt egy csendes-óceáni lakatlan szigeten.
Hajó- vagy repülőszerencsétlenségek túlélői olykor hosszú éveket töltenek el a vadonban, emberi társaság nélkül, a természet erőivel dacolva, mire rájuk találnak, és megmentik őket. A világ legkülönösebb remetéje, egy új-zélandi férfi, Tom Neale azonban nem egy szerencsétlen véletlen folytán, hanem saját elhatározásából döntött úgy, hogy elvonul az emberi civilizációból: az önkéntes Robinson megszakításokkal 16 évet töltött egy lakatlan szigeten.
Évekig élt számkivetettként Kanada partjainál, a Démon-szigetnek nevezett titokzatos területen az előkelő fiatal hölgy, akit kidobtak egy hajóból, mert viszonyba keveredett egy férfival: Marguerite de La Rocque (más néven Marguerite de Roberval) női Robinsonként harcolt az elemekkel és a vadállatokkal, megmenekülése után pedig híresség vált belőle a 16. századi Franciaországban.
