Vannak olyanok, akik még több mint 100 kilométer futásnál is biciklizésnél is többre vágynak: ilyen a francia Guillaume Lazert is, akit nem csupán a sport, de a művészi hajlam is ösztönöz a futásra.
Reggel nyolc óra. István tíz ujjával öleli körbe barna műanyag poharában gőzölgő kávéját, azt mondja, ő ezzel tud túlélni a hidegben. Az élete két táskában áll összecsukható széke mellett az aluljáró hideg kövén. Itt sorakoznak az ezer színben pompázó rajzai is, amelyek többnyire szülőhazájának emlékeit őrzik. Hat hónapja él az utcán. Interjú.
A színekkel való játék nem csak a gyerekeknek való: akár saját fantáziánkat használva alkotunk, akár csoportos élményfestésen veszünk részt, akár művészetterápiás foglalkozásra járunk, az alkotás örömét és nyugtató erejét mindenképpen megtapasztalhatjuk.
A gyerekek nagyon szeretik nézni, ahogy a felnőttek rajzolnak. A mintánk, a hozzá kapcsolódó szókincsünk, az elismerő figyelmünk és a vele járó érzelmi kapcsolódásunk sok pozitív hatással van a fejlődésükre. És mégis, a kommunikációnk, az ártatlan kérdéseink képezik olykor a legnagyobb akadályát a szabad felfedezésnek. Ilyen például a „Mit rajzoltál?” kérdése.
Pszichológusok szerint, ha a páciensek lerajzolják betegségüket, orvosaik sok mindenre választ kaphatnak annak természetével kapcsolatban.
Egy kép többet ér ezer szónál – tartja a mondás. Nem tudni, ez pontosan mennyire igaz, de az biztos – legalábbis egy friss kanadai kutatás ezt állítja –, hogy az emlékezőtehetséget sokkal jobban fejleszti a rajzolás, mint az írás.
Aggódjunk-e, ha a gyerek még középsőben sem szívesen veszi a kezébe a ceruzát, és mit tehetünk az ügy érdekében?
Bármilyen hihetetlenül hangzik, a jobb agyféltekés rajzolás módszerének segítségével mindössze négy nap alatt megtanulhatsz művészi szinten rajzolni. A naponta nyolc órás, elmélyült alkotás során azonban jóval több történik: saját magadat győzöd le.
