Meglehetősen furcsa fényképet osztott meg magáról és gyerekéről a híres amerikai színész, Josh Brolin. Olyan helyzetről tudósított, amit a legtöbben inkább elrejtenénk.
Az otthoni feltételek, a mi szülői hozzáállásunk, érzelmi elérhetőségünk és kommunikációnk fogja megalapozni a gyerekünk önértékelését, ami az élet minden területén fontos lesz. Minél inkább megkapja egy gyerek azt az elfogadó, értő és őszinte kapcsolatot, amire szüksége van a szüleitől, annál kevésbé fognak mások megnyilvánulásai mély sebet ejteni a lelkében.
A nevelésben kevesebb jelentősége van annak, hogy mit mondunk illendőnek, mint hogy miként alkalmazzuk azt magunk a mindennapokban. A gyerekek, különösen a kicsik, nem a fegyelmezéseinkből fognak hatékonyan tanulni, hanem abból, ahogy mi viselkedünk hasonló helyzetekben. Például velük, amikor épp szófogadatlanok.
Már a homokozóban azt szajkózzuk a gyereknek: ne vedd el kérés nélkül a másét, legyél tekintettel a társaidra, légy kedves, előzékeny, kérj bocsánatot. Van az ilyen viselkedésnek értelme még a 2021-es évben?
A gyerekek nagyon szeretik nézni, ahogy a felnőttek rajzolnak. A mintánk, a hozzá kapcsolódó szókincsünk, az elismerő figyelmünk és a vele járó érzelmi kapcsolódásunk sok pozitív hatással van a fejlődésükre. És mégis, a kommunikációnk, az ártatlan kérdéseink képezik olykor a legnagyobb akadályát a szabad felfedezésnek. Ilyen például a „Mit rajzoltál?” kérdése.
Óriási tévhit, hogy a hibáink beismerésével és a bocsánatkéréssel elveszítjük a tekintélyünket a gyerek előtt. Az őszinte bocsánatkérés ugyanakkor nem mindenkinek jelenti ugyanazt. Szavainknak a mögöttük megbúvó érzelmek adnak elsődleges jelentést, a gyerekek ezeket olvassák, és ha nincsenek összhangban a szavainkkal, akkor példamutatás helyett csak még nagyobb zavart és bizonytalanságot keltünk bennük.
A gyereknevelés 80 százaléka példamutatás. Az igazi leckét az adja a gyerekeknek, ahogyan mi éljük az életünket. Hogy milyen a világnézetünk, mit gondolunk önmagunkról, hogyan viselkedünk másokkal és milyen jelentést tulajdonítunk a dolgoknak.
Jó modort várunk a gyerektől, de mi ingerülten förmedünk a buszon arra, aki szerintünk úgy áll, hogy nem lehet tőle felszállni?
